Pár hete jött velem szembe a film, és egyből eldöntöttem hogy látnom kell. Úgy éreztem, hogy így egy kicsit bele láthatok a világ legszebb hivatásának a gyakorlásába.
A Szülésznők című film két kezdő szülésznő, Sofia és Louise szemszögéből mutatja be, milyen egy szülészeten dolgozni. Ők ketten egy albérletet bérelnek, és jó barátnők: amikor együtt megérkeznek az osztályra, Louise-t azonnal bedobják a munka közepébe. Beosztják az egyik legrutinosabb szülésznő mellé, aki a háta közepére kívánja az újonc betanítását. Olyan tempóban magyarázza Louise-nak a tudnivalókat, hogy vele együtt én is belezavarodtam a sok új információba, de itt nem sok idő van a csevegésre, és még újoncként az apróbb hibákra sem. Amikor a kollégája egy nehéz esetnél magyaráz a leendő édesanyának és édesapának arról, mi várhat rájuk, neki a háttérben állva együtt érzően könnybe lábad a szeme. Ezek után elképesztő lecseszésben lesz része, hiszen szülésznőként neki az a dolga, hogy tartsa a lelket az édesanyákban, hogy ő legyen a nyugodt erő. Egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy elérzékenyüljön, miközben persze empátiát is kell mutatnia.
A kezdő szülésznők közül eleinte Sofia tűnik a rátermettebbnek, Louise pedig az elveszettebbnek. Előbbi gyorsan tör előre a hivatásában, és kifejezetten azt kéri, hogy terheljék, nem futamodva meg a legbonyolultabb esetektől sem, míg az utóbbi eleinte úgy tűnik, nehezen találja a helyét a kórházban. Aztán történik valami. Sofia egyik esete során komoly életveszélyre kerül sor, és amikor a lány először szembesül azzal, hogy a kezei között akár meg is halhat egy baba, egy kicsit megzuhan. Túl óvatossá válik, túl sokszor kéri ki a kollégák szakvéleményét, és pánikszerűen kezd viselkedni olyan helyzetekben, amikor ezt valójában semmi sem indokolná.
Eközben Louise lassan, de biztosan kezd beletanulni a szakmájába, tanul a hibáiból és fejlődik általuk, és ő tisztában van azzal is, hogy itt bizony időnként nemcsak a születés csodájában, hanem tragédiákban is lesz része. Az egyikük összeroppan a saját maximalizmusának súlya alatt, míg a másik el tudja fogadni, hogy a kudarcélmények ebben a munkában sajnos elkerülhetetlenek.
Sofia és Louise oldalán maradva közbe szép lassan megismerjük az osztály többi dolgozóját is. Léa Fehner rendezőnő tökéletesen adja vissza azt a szervezett káoszt, ami egy szülészet mindennapjait jellemzi, és kiválóan egyensúlyozik abban, hogy a szereplők magánéletéből is mutasson nekünk épp annyit, hogy még ne érezzük azt, hogy egy kórházi szappanopera sorozatot látunk.
Állandó a pörgés, a szülésznők az egyik szülést végzik a másik után, sorra érkeznek az újabb kismamák, és mindig adódik egy olyan új eset, ami gondoskodik róla, hogy senki se tudjon csak rutinból dolgozni. Örömteli pillanatok váltakoznak drámaiakkal, és a film nézése közben egyre inkább azt éreztem, hogy ez már túl sok, túl nagy a terhelés, és minden tiszteletem ezeknek az embereknek, hogy nem roppannak össze a munkájuk súlya és felelőssége alatt! Amikor az egyik jelenetben a szülésznők egymás között arról beszélnek, hogy mindegyiküknek fut három szülése párhuzamosan, de épp most jött be egy új, és ki lenne az, aki vinni tud egy negyediket is, azt gondoltam, hogy ez nagyon nincs rendben. Amikor pedig megtörténik a baj, teljesen természetes, hogy próbálnak felelőst találni. Csakhogy az egyikük kimondja: biztosan terhel egyéni felelősség egy olyan szülésznőt, akit ennyire túlterhel a rendszer? Nem maga a rendszer a hibás? Lehetetlenné teszi a normális munkavégzést azzal, hogy nincs elég ember és nincs elég fizetés, de ha ebből következően egy baba vagy egy édesanya egészsége sérül, rögtön azt a szülésznőt veszik elő, aki hősiesen három-négy szülést próbált levezetni egyszerre. Az esetet aztán elkönyvelik egyéni hibaként, és minden megy tovább ugyanúgy.
A film számomra legdrámaibb pillanatában még az a rutinos, vérprofi szülésznő is összeomlik, akiről korábban azt gondoltam, hogy a végsőkig képes kitartani. Ám amikor egyszer csak kifakad és egy kétségbeejtő monológban elmondja, hogy azt még elfogadja, hogy keveset keres, az is rendben van, hogy sokszor enni és pisilni sincs ideje, sőt még azt az áldozatot is meghozza, hogy a kisfiával is kevesebb időt töltsön a munka miatt, de azt már nem hajlandó elfogadni, hogy a körülmények miatt csak szarul tudja végezni a munkáját, akkor azt nehéz nem elérzékenyülve végig hallgatni.
A Szülésznők egy társadalomkritikus film, ami mer kritikát mondani arról, mi történik az egészségügyben, ha túlterheled és kizsigereled a dolgozókat, és közben nem adsz tisztességes bért nekik a megélhetéshez. Hihetetlen, hogy ez egy nyugat-európai országban is valós probléma, amelybe azt hiszem nem nehéz belelátni a magyar egészségügy borzalmas helyzetét sem! A különbség csupán annyi, hogy ott mernek beszélni róla. Ennek ellenére szerettem volna bemutatni ezt a filmet, és csak ajánlani tudom mindenkinek! 5*

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Norbii92, 2024-02-27 18:40	1 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Szülésznők adatlap

Eredeti cím: Sages-femmes

Évszám: 2023

Rendezte: Léa Fehner

Szereplők: Khadija Kouyaté, Héloise Janjaud, Myriem Akheddiou, Quentin Vernede, Tarik Kariouh...

További információk

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk