Az én hazámban

Langston Whitfield a Washington Post újságírója. 1994-ben szerkesztője Dél-Afrikába küldi, hogy első kézből tudósítson az Igazság és Kibékítés Bizottságának bírósági tárgyalásáról, ahová az Apartheid alatti gyilkosságok és erőszakos tettek mindkét oldali elkövetőit idézik be, hogy szembesítsék őket az áldozataikkal. Az új rendszer humánus volta miatt a kihallgatott személyek a kendőzetlen igazságért és az őszinte bűnbánat fejében amnesztiában részesülnek. De vajon az Apartheid alatt szerzett mély sebek képesek begyógyulni egy kibékítő tárgyalássorozat hatására? Whitfield szkeptikus álláspontja ezt teljességgel megkérdőjelezi. Épp ezért Langston nyomon követi az amnesztiát nyert De Jager ezredest, a volt SA rendőrség legmegrögzöttebb és legkegyetlenebb vezérét, hogy megpróbálja felfogni az élő szörnyeteg elméjének indítékait, és hogy arra kényszerítse De Jagert, nézzen szembe a démonaival. Anna Malan afrikai költő, aki a rádió számára közvetít a tárgyalásokról. Mint fehér bőrű dél-afrikai, Malan teljesen összetörik azon kegyetlenségek és gonoszságok hallatán, melyeket "saját véréből" való honfitársai követtek el. Az áldozatok szemléletes tanúvallomásai rettentő mélyen érintik Anna-t és Langston-t, ezért rengeteg kérdést kell megválaszolniuk saját identitásukra vonatkozóan. Valójában hová tartoznak? Mennyiben felelősek azokért a dolgokért, melyeket saját országuk követett el az igazság nevében? Bár nem ugyanazon a módon, mégis mindketten érzik az elidegenedést saját családjuktól, egymással megosztott élményeik pedig olyan közel sodorják őket egymáshoz, amennyire az csak lehetséges.

Mi a véleményed erről a filmről?
nem láttam szörnyű gyenge átlagos jó szenzációs