Rögtön megnéztem, ahogy játszani kezdték nálunk, már az első nap délelőtt. Ennyit a lelkesedésről. Most jönnek a tények - szerintem: nincsenek benne fergeteges poénok, de ami van, az a megfelelő helyen hangzik el, megfűszerezve, gördülékenyebbé téve a történetet. A karakterek picit le vannak butítva, néhol egészen "arcba tolós" módon kapjuk a fordulatokat, amitől viszont kicsit darabos lesz az egész. Kábé negyed órába telt felvenni a ritmusát, a Honey, Honey alatt még furcsa volt, a Mamma Mia-ra (3. szám) teljesen feloldódtam a hangulatában. Hamisítatlan, délies életöröm sugárzik belőle, gondtalanság, vidámság. Szívesen ott lettem volna például Sophie lánybúcsúján! :-)
Meryl Streep pedig fantasztikus a szerepben, egyedül elvinné a hátán az egész produkciót - de szerencsére erre nincs szükség, mert a többiek sem maradnak el mögötte. Őszintén, a Slipping through my fingers majdnem megríkatott. Valahogy találva éreztem magam. Összegezve: a klisés történetből, és az ABBA dalokból is sokkal többet ki tudtak hozni, mint amire számítottam. Megérdemli az előkelő helyezést, és alig várom, hogy kijöjjön DVD-n. ;-) |