Utolsó hozzászólások:
| Valóság.exe - Vélemények (2023-09-06 01:28.41) |
Bár a független filmes alkotások gyakran a filmgyártás valamely szakterületén hiányt szenvednek elfogadható szakemberből, hiszen nehéz önkéntesekből hiánytalan, csupa profiból álló stábot összehozni, mégis kíváncsian követem az ilyen alkotásokat, mert sokszor olyan egyedi, érdekes ötletek bukkannak fel, ami a filmgyártás fősodrába soha nem kerül. E film elé is bizakodva ültem le az érdekes témája miatt, de sajnos itt nem egy-két hozzáértő hiányzott a csapatból, hanem a teljes stáb, ami miatt abszolút nézhetetlen az alkotás.
Az első 20-25 percben még elhittem, hogy a forgatókönyvvel nincs baj, csak a „színészek” totális hiteltelensége miatt nem működik semmi belőle, de a film második felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy minimum egy dialógus író kellett volna, hogy hihető párbeszédben hangozzon el, aminek el kell hangzania, meg dramaturg, hogy a megfelelő részeken a megfelelő információk legyenek adagolva a nézőnek, ezzel a forgatókönyvvel viszont a legkiválóbb színészek se menthették volna meg a produkciót. Pedig színészt a legkönnyebb szerezni: gyakorlatilag bárhol találni amatőr színjátszó csoportot, akik közül biztos akat egy-két vállalkozó, de még utcáról random castingolva is biztos, hogy pillanatok alatt lehetne a filmben látott antitalentumoknál jobbat szerezni. Tényleg bármely szülő ezerszer hitelesebben ad elő egy történetet, amikor felolvas egy mesét a gyerekének, ha csak ugyanazt hozza a kamera előtt (megfelelő közegben ez nem lehet probléma), más sokkal beljebb lenne a film. Annyira botrányosan rosszak a szereplők még teljesen amatőrökhöz mérten is, hogy arra nincsenek szavak. De a színészeken túl hiányzott a rendező, az operatőr (esetleg egy kamera nem ártott volna, nem kell high end, de egy kifejezetten ócska telefonkamerával felvenni egy egész filmet, ráadásul gyakran elégtelen fényviszonyok között, az nem működik), a vágó, na meg leginkább a racionalitás:
– Nem adunk az amúgy se túl jóminőségű hangunkhoz olyan hangos zenét, hogy ne lehessen miatta semmit se érteni a szövegből (még fülhallgatóval se érteni gyakran, hát még ha valaki hangfalon hallgatja)
– Nem írunk olyan jelenetet a filmbe, aminek elfogadható színvonalú megvalósításához nyilvánvalóan nem áll rendelkezésünkre megfelelő technika/szakértelem/költségvetés
– Nem próbálkozunk olyan snittel, aminek a megvalósítására a használt felvevőeszköz láthatóan alkalmatlan (vagy ha megpróbáltuk, akkor nem vágjuk be a kész filmbe, hanem látva működésképtelenségét alternatív beállításokat keresünk és használunk)
Ez az ötlet megérdemelne egy stábot, aki ki tudja dolgozni a történetet és le tudja forgatni, úgyhogy ha az ötletgazdának vannak más elképzelései is, amiket szívesen látna viszont filmen, akkor azt tudom neki javasolni, hogy keressen pár hozzáértőt és bízza rájuk az ötletei megvalósítását. |
| Mandy - A bosszú kultusza - Vélemények (2022-05-31 23:18.07) |
„viszont az ember nem felejti el az tuti”
Erős a gyanúm, hogy egy-két hónapon belül semmire nem fogok emlékezni ebből a filmből. Ennek pedig ugyan az az oka, mint amiért egy fél mondatot sokkal nehezebben jegyez meg az ember, mint egy egészet: a fél mondatot nem tudja hova kapcsolni az agy az emlékek között, így pillanatok alatt elvész.
Ez a film egy fél mondat. Igen, erős hangulata, látványvilága van, csak hiányzik az a része, ami valamiféle kapcsolatot teremtene a valósággal, vagy értelemmel, kapcsolódási pont híján pedig esélye sincs emlékezetessé válni. Legalábbis számomra. |
| Utóhatás (2017) - Vélemények (2022-05-16 03:11.12) |
Ha felteszem azt a kérdést, hogy mi értelme van filmet készíteni egy ilyen jól ismert tragédiáról, arra egyetlen releváns választ tudok adni:
Azért, hogy úgy mutassuk meg a történetet, hogy a néző átérezhesse az érintettek helyzetét, ezáltal megérthesse őket. Hogy lássuk azt a folyamatot, aminek a híradóban pusztán az eredményével találkozunk.
A forgatókönyvön fel is lehetett fedezni ezt a szándékot, bár több jelenetnél éreztem azt, hogy sikerült megtalálniuk a legkevésbé kifejező momentumait a történetnek a főszereplők szenvedésének bemutatására, de ezek önmagukban kevesek lettek volna ahhoz, hogy nagyon lehúzzák a filmet. A fő fájdalomforrás a színészi játék volt, amit két csoportba tudnék sorolni. Az egyik az, akiknél semmilyen színészi játék nem volt felfedezhető, a másik, akik esetében az is sokkal jobb lett volna, ha semmilyen színészi játék nem lett volna felfedezhető. Ennyire ordítóan hiteltelen, pocsék alakításokat nem is tudom, mikor láttam utoljára. Nem a szenvedés látványa fájt nézés közben, hanem hol a ripacskodásé, hol a fapofáké. Ez nem éppen az a fajta fájdalomforrás, amit egy ilyen filmtől várnék. |
Satol összes hozzászólása |
