Utolsó hozzászólások:
| 127 óra - Vélemények (2011-03-26 16:01.28) |
Mivel egy kifejezetten értelmes emberről beszélünk, valószínűsíthető, hogy a fia születése után nemigen ugrott neki egyből a K2-nek, hogy legyűrje. Miután felépült 2003-ban, és 2004-ben megjelent a könyve, eldöntötte, hogy tovább halad az álmát beteljesítő úton, mégpedig, hogy ő lesz az első, aki télen, ráadásul teljesen egyedül mássza meg Colorado összes tizennégyezresét. 2005-ben ez sikerült neki.
A feleségével 2007-ben ismerkedett meg; a fia 2010-ben, azaz tavaly született. Lehet, hogy azóta visszatért a mérnöki munkájához, és csak a közeli erdőkben túrázgat a családjával. Nem tudom. De azt igen, illetve hiszem és sejtem, hogy egy életre megtanult becsülni.
Az igaz, hogy aki nem olvasta a könyvet, annak nehezebb magáévá tennie a személyét, és nehezebben jut el addig a pontig, hogy a lehető legtisztábban értse őt, és fejet hajtson neki, egy létező, hús-vér embernek. Pont.
De a világ akkor sem nem fekete-fehér. Sok minden más is élősködik a két véglet között. Ne egy nárcisztikus személyiségzavaros önszerelmes fickót képzelj magad elé, csak azért, mert bukott egyet. De ne is egy tökéletes, hibákat hírből nem ismerő regényfőhőst, aki - csak mert az író, vagy forgatókönyvíró úgy döntött - nem képes elbukni soha.
Nekem aztán van jobb dolgom is, hogy sorra vegyem az összes embert, kinek mi tetszik és mi nem és miért és mért nem - ez nem számít. Én is csak olyan vagyok, mint Te, vagy bárki más. Csak szerintem nem érdemes mézeskalácsot nyalogatva egy szűk csövön keresztül szemlélni a világot. Én tartom a tétet, szerintem fel kéne tudni ismerni az értéket, és ez az. |
| 127 óra - Vélemények (2011-03-25 21:35.11) |
" Szeptemberben anyával megnéztük a kanyonban készített videofelvételt. Együtt sírtunk. Nehéz volt látnia szenvedésemet, de emlékeztetett bennünket arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy együtt lehetünk. Kézenfogva ültünk a kanapén, és csak ismételgettük: Szeretlek. [...]
Megbékéltem mindazzal, ami történt. Lehetőségeim határtalanok. Csoda történt velem, ami rengeteg embert megérintett szerte a világon, és ezt nem cserélném el semmiért, még jobb kezemért sem. Balesetem és megmenekülésem volt életem leggyönyörűbb spirituális élménye, és ha a következmények tudatában visszamehetnék az időben, megint azt mondanám Megannek és Kristinek, hogy viszlát, és nekiindulnék a kanyonnak. Sokat tanultam, nem bánom azt, ami történt. Megerősített abbéli hitemben, hogy mint lelki lények, örömünket és szenvedélyünket kell követnünk, és egymást megihletve kell élnünk. Minden más ebből következik. Amikor ihletet találunk, cselekednünk kell magunkért és másokért. Még akkor is, ha nehéz a döntés, vagy ha valamit el kell vetnünk magunktól, és tovább kell lépnünk..." |
| 127 óra - Vélemények (2011-03-20 20:39.36) |
Mindenképpen érdemes elolvasni, ha ajánlhatom. :) Sokaknak az az első kifogásuk a filmmel és a könyvvel kapcsolatban, hogy a jelen csupán egyetlen helyen játszódik. De hiába a mozdulatlanság, Ralston hatalmas utat tesz meg önmagában, többször is harcol saját lénye ellen, és ha ezt felismerjük, egy felejthetetlen élményt kapunk cserébe, egy nagy adag ön- és társadalomkritikával fűszerezve. De ezt így, az egészet nem is lehet rendesen szavakba önteni. A könyv minden második, ha nem minden oldaláról csodálatos sorokat tudnék beidézni, és ez n e m s e m m i. Érték, emberek.
Sajnálom, hogy ennyire nem bírtam magammal az előbbi hozzászólásnál, és csak így idepofátlankodtam. xD De ez már néha sokk. Némelyik ember annyira buta és sekélyes tud lenni, hogy úristen, mindjárt magamhoz nyúlok. |
Sayuri_4 összes hozzászólása |
