Utolsó hozzászólások:
| Bohócrém karácsonya - Vélemények (2024-11-11 20:40.49) |
Akinek a második rész bejött, annak ezzel is érdemes egy próbát tennie, mert ugyanazon a nyomvonalon halad, csak kicsit már túltolják a biciklit. Ultrabrutál, a második rész henteléseit is sokszorosan überelő trancsír-horror, mely azonban néhol annyira elszabadul, hogy már átcsap önmaga paródiájába.
A sztorinak sok értelme most sincs, bár a fantasy-vonalat ezúttal kevésbé erőltetik, de van azért benne. Lauren LaVera továbbra is telitalálat a női főszerepben: dekoratív, talpraesett és rokonszenves. Kap maga mellé egy kis társat is a
Antonella Rose személyében, aki nagyon aranyos, és nem is játszik rosszul. Ikonikus bohócunk természetesen hozza a kötelezőt, eszelősen grimaszol, túljátszik, és öncélúen brutális a hentelés, amit véghezvisz. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy biztosan akciós lehetett a művér, mert az itt is hordószámra fogyott a forgatáson...
A mozikban állítólag szinkronal lesz majd látható november végétől, de feliratosan már elérhető online. Én kb. azt kaptam, amit vártam, aki bírja a mértéktelen gore-t, az elégedett lehet vele, de gyengébb gyomrúaknak szigorúan ellenjavallt! Én szóltam!
7/10 |
| A dohányzóasztal - Vélemények (2024-11-07 18:01.38) |
A műfaji megjelölés érdekes: horror, vígjáték, dráma. Horrornak nem horror, mivel nem ijesztő és igazából szinte semmit nem mutatnak meg benne. Ha mutatnák is, akkor lehetne horrorról beszélni, így semmi köze hozzá. Vígjáték? Ahhoz teljesen és vegytisztán hiányzik belőle a humor. Esetleg a nyitójelenet nevezhető kicsit viccesnek, ahogyan az eladó próbálja az asztalt rásózni a vevőkre, egyre irreálisabb módokon dicsérve azt, miközben a nő egyfolytában veszekszik, de valami ordenáré tenyérbemászó módon. Dráma - nos, talán drámanak nevezhetjük, családi dráma, egy darabokra hulló család drámája, melyet olyan idegtépően időhúzó módon mutatnak be, hogy közben a valódi történésből az égvilágon SEMMIT nem látunk. Nem látjuk, hogy történik a tragikus esemény, majd a végén sem mutatnak semmit, csupán az elhangzó szövegből értesülünk az események mibenlétéről. Ez így azonban egy filmhez azért kevés, mutatni is kéne a dolgot, nem csak beszélni róla. Akkor és CSAKIS akkor lehetne horrorról beszélni.
A szereplők valami elképesztő módon ellenszenvesek, főleg az asszony, ennél visszataszítóbb, modortalanabb, lehetetlenebb tramplit én még filmen talán sohasem láttam, minden megnyilvánulása elviselhetetlen, és a szinkronhangja még rá is tesz egy lapáttal. Totálisan érthetetlen, hogy ez a manus hogy maradt meg mellette és hogyan vállaltak együtt gyereket. Ez nyilvánvalóan egy teljesen össze nem illő pár és egy totálisan elhibázott házasaság, ennek fényében viszont a tragédia sem érződik annyira tragikusnak.
Összegezve egy gyenge közepest megadok rá, mert a film végülis nézeti magát és a maga beteg módján van benne valami rendhagyó, amit nem mindennap látunk. De ez a mértéktelen időhúzás számomra megbocsáthatatlan. Ja, és nem tudom, mondtam-e már, de NEM MUTATNAK SEMMIT!
5/10 |
| Beetlejuice 2. - Vélemények (2024-11-05 13:24.41) |
Túzás nélkül az év legkellemesebb meglepetése számomra.
Már eleve az párját ritkítja, hogy egy kultikussá vált sikerfilmhez a folytatás 36(!) évvel később érkezik meg. Tim Burton 1988-ban hozta tető alá az első részt még kezdő rendezőként, és az igazi nagy sikerei még csak ezután következtek, tehát mondhatni, hogy az a film nyitotta meg számára az utat igazából Hollywoodban. Sokáig azonban szó sem volt róla, hogy folytatást kapjon, persze manapság, amikor 10 filmből minimum 6 valamilyen folytatás, reboot vagy előzményfilm, a Beetlejuice sem kerülhette el a maga folytatását. De ez akár még rosszul is elsülhetett volna, azonban szerintem a második résznek bőven sikerült felülmúlnia az elsőt, pörgősebb, viccesebb, sőt látványosabb is lett.
Mivel a valóságban 36 év telt el az első rész óta, a film is ennyi idúő elteltével veszi fel a fonalat, tehát at előzményben tiniként feltűnt Winona Rydernek itt már kamasz lánya van, akit cseppet sem meglepő módon Jenna Ortega alakít és tökéletesen evidens választás volt erre a szerepre. Persze neház nem látni a hasonlóságot Wednesday szerepével, a színésznő mégsem ugyanazt hozza, de kimondottan jól áll neki a karakter, ahogy Ryder is remek a szerepében. Természetesen visszatér Michael Keaton is, aki nélkül ez a film biztosan létre sem jött volna. Úgy bújt vissza Beetlejuice jelmezébe, mintha csak 1-2 éve lett volna az első rész, és a maszk miatt tényleg olyan, mintha mit sem öregedett volna, zavarbaejtő alakítást nyújt, bár nem szerepel túl sokat, amikor vásznon van, bizony igencsak ellopja a show-t. Vele ellentétben az eltelt évtizedek igencsak meglátszanak Catherine O'Harán, ami persze nem is csoda, de ő is jól alakít persze. Vannak új szereplők is, akikkel néha nem igazán tudnak mit kezdeni. Monica Bellucci nyilván azért került bele a filmbe, mert Tim Burton mindig szereti belepakolni a filmjeibe az épp aktuális feleségét, ahogy tette azt korábban Lisa Marie vagy később Helena Bonham Carter esetében is. Most Belluccin van a sor, de a karaktere kis túlzással feleslegesnek is mondható, túl sok vizet nem zavar, ráadásul a figura elég nyilvánvalóan a Hellboy-rebootban Milla Jovovich által játszott, szintén darabokból összeálló boszorkányról lett koppintva. A Willem Dafoe által megformált túlvilági rendőrfőnökről pedig a R.I.P.D. szellemzsarui juthatnak eszünkbe. Egyikük sem rossz persze, de ha kivágnánk a jeleneteiket, szinte semmit nem veszítene a film.
A sztori több szálon fut egyszerre, egyeseknek kicsit kusza lehet, de szerintem teljesen jól követhető, még úgy is az volt, hogy nem néztem most újra az első részt, bár elég régen láttam utoljára. A látványvilág természetesen most is jellegzetesen tim burton-i, rengeteg a hagyományos praktikus effekt, nincs sok CGI, csak ahol mindenképp muszáj volt. Danny Elfman zenéje és az a pár ötletesen kiválasztott betétdal teszi fel az i-re a pontot.
Mindent össtzevetve remekbeszabott folytatás lett ez, tényleg meglepően jól sikerült, látszik, hogy mindenki beletette szívét-lelkét, nem csak úgy összecsapták. Akinek az első rész bejött, annak szerintem kihagyhatatlan, de nem feltétlenül szükséges ismerni az elsőt, hogy ezt élvezni tudjuk. Az első rész nálam egy jó erős közepest-gyenge négyest ér, ezúttal azonban csont nélkül megvan a négy csillag. Úgyhogy részemről jöhet a harmadik rész is akár... :)
7,5/10 |
Semprini összes hozzászólása |
