Több mint negyven éve készítették ezt a filmet. Szinte minden adandó alkalommal megnéztem (eleinte moziban néhányszor, majd televízión, ahol többször játszották). Azóta gyakran, illetve valahányszor, amikor olyan élethelyzetbe jutok, amit reménytelennek érzek és nincs mit tenni ellene, e film zenéjének folyton visszatérő fő dallama jut az eszembe (lehet, hogy egyenest a szívembe).
A film, azt hiszem, semmit sem veszített időszerűségéből, bármikor sikerrel vetíthetnék. Mondjuk azoknak ajánlanám, akik szeretnek eltűnődni az élet értelmén, értékén. |
