Ezt a filmet nem igazán tudjuk hova tenni, mert nem ehhez vagyunk szokva. Mondjuk olyan ez, mintha a hatvanas évek Kossuth rádiójában leadnának egy Prodigy slágert. A képi világot nem merem kritizálni, meghagyom annak, aki okosabbnak hiszi magát Tarr Bélánál. A hangok: Lénárt István (Morrison) hanga felejthetetlenül karakteres. Ezzel csak egy baj van, bármilyen nyelvre szinkronizálva ez egyszerűen elveszik. Csak nekünk magyaroknak marad eredeti, a föld többi lakója csonka filmet kap. A másik észrevételem tárgya a zenei aláfestés. A legvitathatóbb elem. Egy idő után szerintem nagyon fárasztó, egysíkú, még akkor is, ha tudom, a látványvilággal akar szinkronban maradni. Más.
Az Idex elemzője azért támadja A londoni férfit,
mert a helyszín kiválasztásánál a tengerparti jelenetet a tengerpartnál forgatták, nem egy teremben. Tényleg sokkal olcsóbb lett volna. Ha pedig a rendező egy lexikon lapjainak a sarkára rajzolta volna pálcikaemberekkel, azzal még kevesebből kijöttek volna. Mert egy művilághoz vagyunk szokva; műpina, műfasz, tyúkhúsleveskocka... Mert az igaziról lassan azt sem tudjuk hogy milyen. |
