| Elég gyengusra sikeredett a történet, bár a fantasytól azért vár az ember egy amolyan kellemes felüdülést, kalandozást, esetleg kicsit keményebb jó vs. rossz erők harcát, amiből sajnos eléggé csorbát szenvedett az ügy. Vannak ugyan fantázialények – amelyek megvalósítása minden nagyobb gond nélkül sikerült is – de nem túl karakteres szereplők. Nem tudtam semelyik gonoszra mondani, h „hú de félek mos tőled, nem akarok veled találkozni”; pedig épp ezért gonosz valaki, h ezt lehessen rá mondani.. Még a főgonosz sem remekelt túlontúl. Végeredményben a sztori, h a könyvből ugráltak elő a szereplők, tetszett meg kell mondjam, de elmagyarázhatták volna kérem azt is, h ki rendelkezik varázsnyelvvel stb., ez a tartópillér, magyarázat meg nincs. Túlontúl izgalmasnak nem mondanám egyébként, túl könnyen következik minden egymás után, túl könnyen nyernek mindig a jók, a gonosz sohasem tudja megszorongatni őket.. A vége meg egyenesen röhej, kicsit nagyobb áttörést vártam volna, ez nem végső összecsapás jelezném. Fraser mintha megtalálná helyét az ilyen kalandokban, nincs is vele semmi komolyabb baj, Bettany is teljesen megtalálta helyét a görény oldalán, a kötelező feleség, kislány, nagyi, író vonal is bejött, kellenek ilyen pihent agyú, magukba beszélő emberek, bár az sem ártana ha néha poénnal szolgálnának.. Végeredményben egyszeri megnézésre tökéletes, nem hiszem, h többször valaki bevállalná.. |
