Utolsó hozzászólások:
| A világ fölmérése - Vélemények (2014-12-02 18:09.38) |
A 19. század két nagyszerű német tudósának élete, ami számunkra, a ma emberének is tartogat tanulságokat, két párhuzamos és eltérő életút, amely mégis metszi egymást a világ fölmérésének vágyában.
Más világból jönnek, Humboldt fentről, gazdag, előkelő családból, míg Gauss egyszerű, szegény körülmények közül, ez a tudósságuk mikéntjére, megélésére is rányomja bélyegét, Humboldté látványosabb, magabiztos világutazó, bejárja és felfedezi Dél-Amerikát, az Amazonast, állatokat-embereket vizsgál, nem ismer lehetetlent, hegycsúcsot mászik, s hogy közelebb kerüljön az igazsághoz, mindig mindent felmér. "Amitől félünk, azt megmérjük". Pont. (Csodálni való nézőpont, pedig akkor még mennyi ismeretlen állt az ember előtt.)
Gauss a teljes ellentéte, szorongó, félős, inkább belülről él és alkot és úgy keresi az igazságot.
Két bogaras ember, akik kívülállók mások szemében, meg nem értettek, s állandó tudásszomjuk és furcsa világlátásuk miatt egyedül érzik magukat a világban.
Nagyságuk abban is rejlik, hogy egymásban azonnal felismerik és tisztelik a tudósságot, az igazi értéket, a világtól való másságot, azt a mohóságot, ami a dolgok felfedezésére irányul, ami igazi valónk lényege, mégha sokszor ez a kirekesztéssel is jár.
”A felfedezés mozgás, ami soha nem áll meg. A jellegéből adódik.” Ez kellene, hogy életünk mottója legyen, az élet felfedezésének öröme, a miért kérdések föltevése, az állandó kutakodás, az igaznak kikiáltott dolgokkal szembeni szükségszerű gyanakodás. Ellenállni, kimondani, megtapasztalni, rácsodálkozni, megélni, ami gyerekként még megvan, aztán lassanként valahogy észrevétlenül kiölődik belőlünk. Nem kéne hagynunk. Ha ők akkor képesek voltak rá, talán nekünk is sikerül.
A bájos és gyönyörűen fényképezett film talán újra kedvet csinál hozzá. |
| Egek ura - Vélemények (2013-12-23 14:36.12) |
Most láttam harmadjára, minél többször nézem, annál jobban tetszik, nagyon megtalált.
Drámának tartom, néhol némi humorral langyítva, hogy könnyebben eladható és befogadható legyen a népnek.
SPOILER lehet
A film remekül visszaadja a (multi)világot, ahol ha feltűnnek az öltönyös droidok a cégen belül a kis trolijaikkal, sosem jelent igazán jót, vagy hinteni jöttek az igét a cég új filozófiájáról vagy átalakítás, „racionalizálás” lesz, na az azt jelenti, valakinek előbb-utóbb menni kell. Lenyomsz jobb esetben 5-10-20 évet egy cégnél, ma még a jövő évi tervedet, számaidat kovácsolod, az új cégautód extráit konfigurálod, egy hét múlva már a badged se működik. Ilyen egyszerű ez.
Persze hálátlan feladat a rossz hír közlése, de itt a módja a gusztustalanságba csap át, neten keresztül egy vadidegen közli veled, hogy nem rúgtak ki, csak a munkád már „nem elérhető”. Ezt persze fogd fel pozitívan, a kompenzációt és az új jövődet a kezedbe nyomott brossúra tartalmazza, a kommunikáció egyirányú, kérdésnek helye nincs, így tárgyként lehet tekinteni rád, át lehet húzni a sorban, jöhet a következő.
A fiatal feltörekvő Natalie is addig tudja csinálni, amíg személyesen nem lesz érintett a következményekben, valaki, akit kirúgott öngyilkos lesz. Ő még szerencsére idejében ki tud szállni.
A cím számomra nagyon találó, a főhős valóban az egek és kilométerek ura, a városokat többnyire madártávlatból látja, se igazi utcák, se igazi emberek, semmi igazi kontakt. (jól kifejezi, hogy az esküvőre szánt fényképeket csak reptérről tud készíteni).
Semmit nem birtokol, tudatosan!, nincs se kutyája, se macskája, kapcsolata, lakása, a hűtője tipikus szállodai, fürdőszobájában az egy szem fogkeféje díszeleg csak. Felületes partik menő jachtokon, szállodákból ki-be.
Hihetetlenül jól bánik az emberekkel munkakörileg, ezt tanulta, ebből él, figyel arra, hogy a kirúgásoknál álhumánus maradjon, megvannak erre is a tréningek és a bevett forgatókönyv, klisék, máshogy ezt hosszú távon nem lehetne lelkileg bírni. (és neki igenis van lelke, ahogy az a film során ki is derül)
Vigyáz az idejére, nem áll be olyan sorba a reptéren, ahol gyerekesek vannak a check-innél, mert az több idő, ugyanakkor amikor összegyűlik a 10 millió miles, s a kapitány személyesen adja át az aranykártyát a legfiatalabb birtokosának, az rákérdez: Honnan volt magának ennyi ideje?
Ez számomra az egyik kulcsmondata a filmnek, ebben benne van sok minden: hogy a francba tudott maga ennyit repülni, ennyi időt valahonnan el kell venni vagy másra nem szánni…
Remekül belövi az embereket, érzelmileg végül mégis átverik. Tudatosan választ olyan nőt, aki nem akar kötöttségeket (mert már bőven van neki), így ebből a kapcsolatból bármikor le lehet lépni, nem kell igazán kötődni, ezért úgy érzi nincs veszély, s nem kapcsol be a vészjelző gomb, amikor kellene.
Végre egy nő, aki nem akarja birtokolni, beveszi a nő meséjét, nem kérdez, nem veszi a nyilvánvaló jeleket, nem jár utána a dolgoknak, csak szépen lassan utat enged neki a méteres fallal körbe vett szívébe.
A laza végzetasszonya pedig beviszi az ütést, eloszlik a rózsaszín köd, a nő a mindennapokban egyszerű, többgyermekes otthonkás a részletekre és látszatra ügyelő feleség, aki néha kikacsintgat a megszokottból.
Hogyan tovább? Érzelmileg sebzetten, de a munka marad, maradnak a felhők, a repülés, ez a megszokott terep, a biztonság, itt minden megy a maga megszokott útján.
Ahogy a kapitánynak a film vége felé fájdalmasan meg is jegyzi: itt van az én otthonom.
Remek film. |
| Démonok között - Vélemények (2013-11-29 21:44.57) |
Magamban hiszek, abban, hogy el tudom dönteni, hogy Nekem mi az igazság, a tiédért te vagy a felelős.
Örülök, hogy te kétkedsz, nem kell mindenben mindenkinek egyetértenie.
Mindkét oldalra szükség van, úgy megy a világ igazán előre. |
Dzséner összes hozzászólása |
