Ez a film elképesztő volt. Még nem olvastam az előttem véleményezők hozzászólásait (és egyébként az eredeti m űvet sem olvastam), de én nagyon élveztem.
Bennem szépen lassan bontott ki egy a történet felé való döbbenettel és hitetlenséggel vegyes ráébredést a saját érzéketlenségemre. És a film végére már nagyon bántott ez az 'immunitás a halálra', ahogyan Carey Mulligan karaktere fejezi ki magát.
Ami a legjobban tetszett az egészben maga a történetvonal után, az az volt, hogy nem a jövőben helyezte el, hanem már megtörténtnek tekintette.
De egyébként megkapónak találtam a gyerekek bizonytalan szerelmét, aztán a gyerekek különös és megdöbbentő ármányát. a már fiatal hármas tudatlansága a külvilág felé is igazán... bájos volt, ha így kifejezhetem magam - hátborzongató, de bájos. És szerintem az egész filmre igaz ez.
A dalt (Never let me go) a szívembe zártam :)
üdv., Szupi |
