A film recenziója nem teljesen pontos.
A történet Song Lianről szól, egy kereskedőcsalád lányáról, aki lány létére is hiába tanult, apja halála miatt negyedik ágyasként végezte egy gazdag férfi házában. Song Lian átlagon felüli képességekkel, egyenes karakterrel rendelkezett, más pályán kellett volna tovább haladnia, de édesapja tragikus halálát követően terveit feladva cinikusan, de keserűen engedett nevelőanyja és a társadalmi szokások nyomásának, és ahogy azt a normák helyesnek tekintették, pénzes ember háztartásába került negyedik feleségként. Tanult ember lévén, alapvető természete csendes, és racionális, az aljas érzelmeket, homályos szokásokat azonban határozottan elutasító, lázadó jellem volt.
Ilyen emberként került be Song Lian egy családi hagyományokat látszólagosan tisztelő – valójában a férj kényeztetését és kéjeit szolgáló, gazdag úri lakba, ahol ágyasként kellett beilleszkednie a ház életébe, tiszteletben tartva értelmetlen szokásokat és viszonyokat, szenvedve ezen szokások élhetetlensége szülte emberi féltékenységtől, manipulációktól és a folytonos érzelmi csalódásoktól, az őszinte emberi kapcsolatok hiányától. Song Lian daccal és szókimondással fordul szembe az ott látott igazságtalanságokkal, miközben lassan kibontakoznak előtte a belső intrikák, a szereplők belső frusztrációi és a személyes tragédiák, ahogy e megmerevedett rendszerben mindenki - módszerek között nemigen válogatva - próbálja saját boldogságát megtalálni. Az asszonyok-lányok körében ennek receptje meglehetősen egyszerű: a nők boldogsága a hagyományok és a ház ura akaratának függvénye. Song Lian szolgálólányának álma, hogy ágyas legyen, az ágyasok álma, hogy a másik ágyast megelőzve fiút szüljenek a férjnek, bármi áron, akár a másik ágyas megmérgezése árán is, mert akkor kerülnek társadalmilag magasabb pozícióba, és úgy rendelkeznek majd nagyobb hatókörrel. Egyedül Song Lian és a szolgálók nézik az egész színjátékot viszonylagos objektivitással. Song Lian, mert átlát ezen a férficentrikus társadalmon, melyet megvet és igazságtalannak tart, a szolgák pedig mert érzelmileg nem érintettek az ügyben, viszont némán alávetik magukat a kenyéradójuk, egyben e szokások akaratának.
A filmben a karakterek finom és részletes kidolgozásúak, a kezdetben vázolt jellemek az adott szituációba helyezve valósághűen predesztinálják az egyéni történetek kimenetelét. Song Lian racionális, de érzelmileg sérülékeny, reakciói gyakran emberi kontrareakciók és nem megértésből és elfogadásból fakadnak, aminek szükségszerű következménye, hogy a dolgok negatív fordulatot vesznek. Egyenességéből fakadó szabadszájúsága, keménysége és lázadó jelleme miatt két ember hal meg – olyan következmények, amiket nem lehet jóvátenni. Érzékenysége, mely korábban erény volt, most szellemi megrendülésének és tönkremenetelének forrása.
A filmben talán egyetlen figura van, aki ügyesen élhetővé tette maga számára ezen élhetetlen hagyományokat, mégpedig Meishan, a harmadik feleség. Ő az, aki hivatását tekintve is operaénekes, színésznő, és egy jelenetben el is mondja, hogy csak úgy lehet életben maradni, ha jól játszol, hogy jól szórakozz. Song Liannak a kezdeti nehézségek után talán vele lett egyedül normális, emberi kapcsolata, ezért még fájdalmasabb volt számára, hogy miatta ölték meg Meishant.
A film záró szakasza ezen hagyományok könyörtelen változatlanságát, a felesleges áldozatot jeleníti meg, ahogy az általa bedarált emberek elvesznek a múltban anélkül, hogy a legkisebb mértékben is javítani tudtak volna rajta, s talán az örökkévalóságig várva arra, hogy valaki odahajoljon hozzájuk, és visszaemelje őket kísértet létükből. |
