Nem vagyok a musical műfaj feltétlen híve, de a film nagyon tetszett, elsodort magával a hangulata. A képi világa teljesen lenyűgözött, a rengeteg totálkép, ahol a színészek legkisebb rezdülése is látszik. Nem is értem, hogy néhányan miért hasonlítják a Jean Gabin féle változathoz, hiszen teljesen más korszakot képvisel (és a maga idejében az is remekmű volt). Autós hasonlattal élve mintha Trabantot hasonlítanának egy Ferrarihoz. A színészek minden elismerést megérdemelnek, hiszen az éneklésükbe bele kellett szőniük az adott szerep karakterét. Ettől volt szép, hogy mindenki mást adott bele magából. Én nem szeretem a túl steril, tiszta dolgokat, mert abból hiányzik az élet. Kellett, hogy megmutassa a végleteket, a reménytelenséget, a rosszat éppúgy mint a reményt és a szeretet hatalmát. Csak az tudta igazán élvezni a filmet aki teljesen át tudta magát adni a történet varázsának. Az én egyértelmű kedvencem Eddie Redmayne Marius szerepében. Megfoghatatlan kisugárzása van a vásznon, szerintem korosztályának legtehetségesebbje. Az mindent elmond, hogy 30 éves létére Angliában megkapta a legjobb színészi alakitás díját II. Richárd megformálásáért. A Katedrális sorozatban Jankó szerepében figyeltem fel rá. Mindenképpen ígéretes jövő előtt áll:)
Valjean és Fantine volt még számomra hiteles, a Thenardier házaspár alakitói pedig nagyon kellettek ahhoz, hogy legyen ellenpontja a történetnek. Ők képviselték a rosszt, de ugyanakkor a humort is ami kicsit könnyített a film hangulatán. Egyet biztosan tudok... aki igazán azonosulni tudott a filmmel, az nem egyszer nézi meg:) |
