Limpit én olyan tipikus "na üljünk le egy kicsit filmezni" típusnak tudnám elképzelni.
Magam előtt látom ahogy otthon megjön a kedve a filmnézéshez, beindul a nyálelválasztása és elkezd szemezgetni a hatalmas választékból: Ezt most nem, ezt most nem, ezt se, hmmmm... talán ezt? Nem... ezt se... A tizediken átlépve már rendesen csorog a nyála egy finom, ropogós filmecskéért. A tizennyolcadik után hirtelen felcsillan a szeme, tekintete nyílegyenesen egyetlen filmre szegeződik. Két kézzel megragadja, majd a magasba emeli: Eeeeehz lesz az! Ezt fogom megnézni.
Buzgón veti bele magát az előkészületekbe. Már maga ez is egy óriási rituálé a számára. Leporolja a képernyőt, nehogy akár egy porszemecske is kitakarjon egy pixelt; mindent látni akar. Aztán megkeresi a legjobb látási szöget a fényviszonyokhoz mérten ide-oda járkálva, forgatva a monitort míg minden tökéletes nem lesz. Miután a képernyőt szinte sterillé tette, és beállította a lehető legjobb szöget, neki lát az ülőhely kényelmessé tételének. Nagyon fontos hogy ne legyen huzatban, nehogy fázzon a füle, hiszen tudjuk az nagyon zavaró tud lenni filmnézés közben. Többnyire legyen pihe-puha, nehogy szétzsibbadjon a teste. Kikapcsolja a telefont, majd kívülről-belülről hangszigeteli a szobát . Ezt követően teljes harmóniában leül. Az előkészületek során szerzett fáradtságon egy hosszas levegő kifújással teszi túl magát. 5 percig szokja az ülőhelyet mint valami új házat, majd föláll, körbenéz, kétszer is ellenőrzi hogy tényleg minden rendben van-e és hogy semmi sem fogja megzavarni eme esszenciális tevékenységében.
...és ha mindent ideálisan optimálisnak talál, belekezd!
Szemeit kitámasztja fogpiszkálókkal, ráül egy párnázott bilire és jöhet az orbitális élvezet. Oh Yeah!!
-több órára kiszáll az életből. Szellemtelen testét szinte mint egy szobrot hagyja maga után. Lelkével ő a filmben jár, s természetfeletti empátiájával átérez mindent, amit a film adhat. Sőt, a lehetetlennel dacolva még többet is átérez! Azt is ami ott sincs! mert ő a Limpi, aki megteheti! S miután a film a végéhez ért, valamint teste már kellőképpen élőhalott zombivá vált a saját határai feszegetése végett; visszaszáll a lelkével, majd teljesen felfrissülve fölpattan, és rohan ide hozzánk hogy megossza velünk. Lelkes kritikáival próbál segíteni nekünk; felhívja a figyelmet a valóban jó filmekre, és hogy távolról kerüljük el az esetleges agyamortizáló darabokat. Ezzel pozitíven hozzájárulva társadalmunk problémamentes fejlődéséhez.
Hmmmm... Limpi egy igazi filmmanó!
Elfogyasztja őket, megemészti, majd ide gusztusosan kiköpi!
Ez értékelendő!:)
Limpi, sokaknak hiányzol!:) |
