Utolsó hozzászólások:
| Kisasszonyok (2019) - Vélemények (2025-01-26 06:39.36) |
A kisasszonyok egy 19. században megírt regény alapján készült, amit az írónő saját élete ihletett.
Ha ezt te woke-nak nevezed és degradálod azzal, hogy ez csak arról szól, hogy "de szr volt régen a nőknek", hát az bizony nagy kár, mert ez a kis történet jóval több annál.
Imádnivaló történet, imádnivaló lánykákkal, akik végül a film végére felnőtt nőkké érnek.
Különböző vágyak és célok, különböző sorsok és utak.
A szerkezete és a befejezése miatt egészen egyedi feldolgozása, egy már korábban is sikeresen adaptált történetnek, ami számomra igencsak magávalragadó élményt nyújtott és vált a korábbi adaptációt(amit szintén szeretek) is messze túlszárnyalva egy szívemnek kedves filmmé.
A színészek kifogástalanok, Saoirse Ronan kiváló Jo, akinek minden rezdülése arany a képernyőn, Florence Pugh meg úgy teszi megérthetővé, sőt egy ponttól kedvelhetővé Amy-t, hogy én ezelőtt ki nem állhattam a karaktert. De még Laura Dern is telitalálat az édesanyjuk szerepében, nem beszélve Meryl Streep-ről, de még lehetne sorolni.
Teljesen jól követhető alkotás az időugrások ellenére is.
Csupán a múltat és jelent, a gyerekkor és felnőttkor időszakait váltogatja a film igen okosan, a képi világgal is játszva. Míg a múltban (gyerekkorban) inkább a meleg színek dominálnak, addig a jelenben (felnőttkor) inkább a hidegebbek, ezzel is kontrasztba állitva a két síkot.
Egy felnövés történet négy testvérről a 19.században egy időtlen alkotás alapján, ami nem mindenkinek való, de akinek eljut a szívéhez, az imadni fogja.
Az előttem szólokkal ellentétben én ennél nem érzem azt, hogy fölösleges volt ezt a történetet újra elővenni. Ad valami újat, valami mást, nem beszelve arról, hogy a mai fiatalabb generáció körében abszolút nem közismertek a régebbi változatok.
Nem tagadom, ma nulla kreativitás van hollywood-ban és elkeseritően sok a felesleges újrázás, de ez nem tartozik közéjük.
|
| Mosolyogj 2. - Vélemények (2024-12-11 04:02.22) |
Az első részt követően, mikor bejelentették a folytatást, az első gondolatom az volt, hogy "na, az első rész meglepő népszerűségén felbuzdulva lehúznak még egy bőrt a történetről" mert hát, addig üssük a vasat amíg meleg, nem igaz?
Mint ahogy a horror folytatások jelentős esetében ez igaz, itt is arra számítottam, hogy az első részhez képest jelentős visszalépés lesz, pedig én aztán nem voltam oda az elsőért. Sőt, nekem csalódás volt, mert valahogy többet vártam tőle, volt ahol unatkoztam, valahogy nem volt igazán ritmusa, a vége meg egyenesen felhúzott, mert úgy éreztem, vannak dolgok, amik nem kell hogy arcot kapjanak. SPOILER Ebben az univerzumban jelenlévő entitás pont ilyen. Az, hogy valami a saját elmédet fordítja ellened, felhasználja a félelmeidet, a bűntudatodat, a vágyaidat, már önmagában hátborzongató és ütős. Még most is úgy gondolom, hogy legyen bármilyen ocsmány is valami, legyen bármilyen rémisztő is a látványa, nem hiszem, hogy annak kell végérvényesen megtörnie a végén a szereplőt, hogy megjelenik előtte. Valahogy úgy éreztem, hogy teljesen kizökkent a film, mert az entitásnak nem kéne hogy arca legyen, hisz végülis mi magunk vagyunk. A gyengeségeinkből, a kétségeinkből táplálkozik, így akkor igazából már csak el kell jutnia egy pontig, amikor már annyira kiismerte az elménket, hogy azt végérvényesen ellenünk tudja fordítani és feladjuk. Sokkal jobb lett volna. SPOILER VÉGE
Eredetileg tehát nem is akartam megnézni a második felvonást, de annyira meglepődtem a jó fogadtatáson, hogy úgy voltam vele, hogy teszek vele egy próbát.
És azt kell, hogy mondjam, hogy egy nagyon kellemes csalódás ért!
Kiforrottabb, jobban felépített és feszültebb mint az első rész, a főszereplő talán nem túl rokonszenves, de valahogy annyira sajnáltam, hogy a végén komolyan tudtam szorítani érte, ez úgy gondolom Naomi Scott érdeme.
Ennek a filmnek volt atmoszférája, jó volt a zene, a képek, kifejezetten tetszett a fejjel-lefele nézetes megoldás, ami már csak ezzel az aprósággal is egy pluszt tudott adni a hangulathoz.
Meg tudta teremteni azt, amit az első nem, hogy én is azt érezzem, bizony nekem is kevés a levegő.
A lezárástól tartottam picit, mert nálam az első rész ott bukott egy nagyot, de valahogy itt nagyon jól működött.
SPOILER Itt is megjelenik a végén az entitás és továbbra sem érzem odavalónak, de legalább az az összeomlás, amit hősünk azzal tapasztal meg, hogy rájön, hogy eddigi küzdelmei hiábavalóak voltak, mert a valóságban mégcsak meg sem történtek, azért ütős volt. Ahogy az is, hol éri el hősünket a végsőösszeomlás pillanata, mikor már nincs gátja az entitásnak, hogy teljesen átvegye a kontrollt. Több ezer ember szeme láttára. SPOILER VÉGE
Igazából adja magát, hogy folytassák, de miutan ez a rész ennyire tetszett, kicsit aggódom mit hoznak ki belőle legközelebb.
Akárhogy is, én azt mondom, ha tetszett az első, feltétlen nézd meg, ha meg hozzám hasonlóan nem tetszett, de nem is utáltad, akkor mindenképp tégy a második résszel egy próbát, mert kellemeset csalódhatsz!
4* |
| Előző életek - Vélemények (2024-03-12 02:31.38) |
Abszolút nem értelmetlen és abszolút nem kidobott idő.
Viszont ha az ember nem szereti a lassan csordogáló, inkább az emberek érzelmi oldalát megfogó filmeket, akkor ebben nem érdemes belekezdenie.
A cselekmény egy mondattal szinte leírható, mert nem azon van a hangsúly, mondhatnánk azt is, hogy alig történik benne valami és mégis, mennyire távol is van ez a valóságtól, ha a felszín alá nézünk. Pontosan ez is a film esszenciája, az emberi érzelmek és kötelékek komplexitása, amihez elég három kiváló színész néhány mondata, szava, de még inkább tekintete.
Vajon valóban vannak lelkek, melyek összefonódnak? Gyökereik előző életekre nyúlnak, míg ágaik a következőkre mutatnak? Nyilván ez egy igazán költői megközelítés, azonban tudom, hogy vannak pillanatok, mikor olyan emberrel sodor össze az élet, aki felé húz valami féle elemi erő, akivel bár rövid idejű ismeretséged, mégis azt érzed, mintha az igazából sokkal-sokkal régebbre nyúlna.
Azonban ez elég? Vagy "nem elég a megfelelő emberrel találkozni, hanem a megfelelő időben is kell", hogy egy sorozatból vett idézettel éljek?
A cím nem véletlen.
Érdekes egy háromszöget teremt a film... Mindenkinek szurkolsz és senki ellen sem, nincs jó és rossz oldal, csak emberekek és kötelékek. Aztán ez értelemszerűen ahhoz vezet, hogy végül mindenkiért megszakad a szíved.
Megkapó színészi alakítások, csodás, sokatmondó képsorok és egy egyszerű és mégis bonyolult alkotás, ami ha elkap, akkor veled marad.
Engem elkapott. 5* |
Dorathg3 összes hozzászólása |
