Hollywood felszínes, romlott, pénzéhes, őrült, visszataszító és kiábrándító. És Hollywoodban mindenki ugyanazt akarja: befutni, ismertté válni, blockbusterekben szerepelni, egy valag pénzt keresni, és sikeresnek maradni. Bármi áron! Tényleg bármi áron.
De ezt már eddig is tudtuk, nem? Ezért is ültem be egy kicsit félve és kétkedve David Cronenberg hollywoodi lidércnyomására. A filmről Cannes kapcsán hallottam először. Filmbeli karakterének megformálásáért Julianne Moore a legjobb színésznőnek járó díjjal távozott a fesztiválról. Benne még nem nagyon csalódtam eddig, így most is rá mertem bízni magam a tehetségére. És milyen jól tettem!
A történet röviden:
A Weiss-család a hollywoodi álmot éli. A családfő, Stafford Weiss (John Cusack) hisztis sztárok (számomra dilettánsnak tűnő) terapeutájaként és életvezetési tanácsadójaként keresi kenyerét. Emellett trendi önsegítő kézikönyvekkel árasztja el a könyvpiacot. Felesége, Christina (Olivia Williams) 12 éves kisfiuk, Benjie (Evan Bird) karrierjét egyengeti. Benjie egyébként már befutott sztár és túl is esett a nagy hollywoodi tűzkeresztségen, magyarul az első elvonóján.
Stafford egyik páciense a hollywoodi mércével már igencsak kiöregedett színésznőnek számító Havana Segrand (Julianne Moore). A filmipar által leírt színésznő minden vágya, hogy egy most készülő remake-ben ő játszhassa el azt a szerepet, amivel annak idején édesanyja, Clarice Taggart (Sarah Godan), a fiatalon elhunyt ünnepelt színésznő karriert csinált. Ez már csak azért is nagyon érdekes, mert Havana egyébként gyűlöli anyját, és emlékei mind a mai napig kísértik őt.
A képet tovább árnyalja Agatha (Mia Wasikowska) érkezése, aki Havana eszelős személyi asszisztenseként nemcsak az ő, de mások életét is fenekestül és végzetesen felforgatja...
A film rengeteg filmes tabut ledönt: van itt hármas szex családtaggal és anélkül, vérfertőzés, gyilkosság az áldozat szemszögéből, gyermekfojtogatás, halálhír utáni örömtánc, nyílt színi kutyahalál, limóban szexelő Robert Pattison, WC-n trónoló és az alkalmazottját onnan instruáló Julianne Moore és még sorolhatnám tovább.
Ami megdöbbentő, hogy mindez működik, pontosabban hogy mindez úgy működik, hogy közben nem tűnik öncélúnak, hatásvadásznak vagy hiteltelennek.
Julianne Moore karrierje egyik legnagyobb (ha nem "A" legnagyobb) alakítását nyújtja. Egyszerűen nem tudod levenni róla a szemed, amikor megjelenik a színen, olyan jelenléte van. Mia Wasikowska szenzációs. Evan Bird nemkülönben.
A végén csak zárójelben jegyezném meg: egyszer volt "szerencsém" részt venni az egyik vezető magyar kereskedelmi csatorna egy élő műsorának a felvételén. Amit ott a kulisszák mögött, a sminkszobában és az öltözőben tapasztaltam, az rám nagyobb sokkhatással volt, mint ez a film, de komolyan. Az ottani csendes terror és háttér-áskálódás ezerszer rosszabb volt. És ez csak még hihetőbbé teszi a filmet.
De talán nemis kell ennyire messzire menni. A legtöbb munkahelyen is ugyanaz folyik, mint Hollywoodban, csak kicsiben. |
