Felejtsük el Ridley Scottot... itt nem a szereplőgárda vagy a kameraszögek a fontosak, hanem a párbeszédek. Ez egy ízig-vérig Cormac Mccarthy mű. Minden beszélgetés egy metafora, mint Cormacnél általában, és a film igenis zseniális. Tökéletesen mutatja be a 21. századi értékrendet a gengsztert játszó üzletembereket, és egy anarchikus törvényen kívüli világot ahol olyan dolgok történnek amit a civilizált ember végighallgatni is szégyell.A karakterek a társadalmi létra legtetején vannak, de üresek magányosak,elveszettek, és iszonyat kapzsik. A legérdekesebb talán Westray volt, a szövegekből és a stílusból ítélve azt hiszem Cormac egy kicsit önmagát festette le. A filmben nincs pozitív karakter, senkivel sem kell azonosulni. A kritikákon nem lepődtem meg. Aki gyors éttermi kajához van hozzászokva azoknak hiába főzöl ételkülönlegességet...(:
Malkina kocsidugós jelenete volt az egyetlen amit nem tudtam hova tenni... |
