Alapvetően ki nem állhatom az aberrált vagy szadista filmeket. Nem is nézek ilyeneket, bár párat sikerült sajnos látnom, mint a Fűrész, Motel, Eden Lake és hasonló szutykok, de alapvetően kerülöm az ilyesmit, mert szerintem beteges, és rám borzasztó hatással van.
Kivételt csak akkor szoktam tenni, ha egy érdekes, tehetséges alkotó filmjéről van szó, de akkor se szívesen. Pasolinit pedig annak tartom, vannak nagyon jó filmjei, de úgy érzem, a Salo elkészültére megkeseredett, és túlságosan meggyűlölte korát. Megértem a fogyasztói társadalom iránti ellenszenvét, de attól még nem lesz olyan pokoli, mint ez a film. Ahogy a hatalom bemutatására se jó módszer, amit csinál, mert a végén már nem a hatalom bűneit látjuk, hanem csak szodomizált, szarral etett, megalázott, megkínzott embereket. Akkor se tetszene a film, ha nem érezném öncélúnak, feleslegesnek nagyjából az egészet, mert egyszerűen az ilyen művészi eszközök, a szadizmus, aberrációk mutogatása engem taszít, nem vagyok képes értékelni egy ilyen alkotást.
De itt még olyan mértékű gondolatiságot se láttam a filmben, ami mentené valamennyire. Talán csak az maradt meg, hogy páran lázadtak, vagy beárulták egymást, ez mutat meg valamit a hatalom mechanizmusáról, de az, hogy szart esznek, perverz történeteket mesélnek, embereket kíznoznak stb., szerintem nem rejt mélyebb üzenetet.
Annak ellenére, hogy miket mutogatnak, képileg szépen meg van csinálva a film, ez a kevés erényeinek egyike, illetve Morricone zenéje is tetszett, az megint nagyszerű. A négy urat játszó színészt lehetne még megemlíteni, elismerem, hogy hatásosak voltak mind külsőleg, mind játék szempontjából. A szakállasról pl. simán elhinném, hogy egy aberrált állat csak a kinézete alapján.
De mindent összevetve szrintem ez a rendező legrosszabb, sőt, egyetlen rossz filmje. |
