Szeretek W. Allen filmeket nézni. Ez egy kicsit hosszabb, mint az átlag, persze ez nem gond. Van vicces szöveg bőven, a történet sem rossz, de itt a főszereplők rengeteget beszélnek. Sokszor nem is érteni, mert teszik ezt egyszerre. Alighanem szinkron nélkül kellett volna megnézni. Kern itt sem ért rá.

5. Monique Black (2012-07-29 11:48.00)

Kiváló film!!!
Imádom Woody Allen csetlő-botló, DE nem eltúlzott stílusát. Nagyon kedvemre való, hogy hősei hétköznapi, beszari alakok, amilyenek mi magunk is lennénk, ahogy mi magunk is viselkednénk. Bár Diane Keaton azért elég bátran belendül, mint "nyomozó", jól elkapja a hév...ki tudja, lehet mást is, ha gyanakodna a szomszédra... Anjelica Huston igazi jelenség, IMÁDOM!!!

4. VAL P (2012-01-17 10:12.34)

A '70-es évek vitriolos vígjátékai után a '80-as években romantikus, nosztalgikus, mélyebb filmek termettek, Woody Allen amerre járt. '92-ben aztán újabb stílus- és szemléletváltozást tapasztalhattunk tőle. A film noir típusú krimik újraélesztőjeként ünnepelhetnénk, ha fergeteges humora és a mindig a cselekményen túlnövő verbális ereje nem helyezte volna új alapokra, nem szaggatta volna ízekre a műfajt. Az első (és szerintem egyben a legsikerültebb is) ilyen munkáját, az 'Árnyak és köd'-öt követte 'A rejtélyes manhattani haláleset'.
Az izgalom miatti körömlerágást nyugodtan elfelejthetjük! A hétköznapi életének egyhangúságába tíz körömmel kapaszkodó Allen az elképzelhető legantibb antihős; a csinovnyik, Oblomov és Garfield asztaltársaságához tartozik. A baj csőstül érkezik az életébe, hiszen nem elég, hogy a szomszéd nője mindig zöldebb, pláne, ha elhalálozott, de a neje felcsap magánnyomozónak, szakadékká mélyítve a kulturális érdeklődésük és habitusuk okán amúgy is meglévő árkot.
A noiros elemek beszüremlésével aztán nem csak a műfajok között kezd ugrálni a rendező, de tágabb értelemben a mozivilág és a valóság között is. Az események következtében persze egyre elmosódottabb lesz a kettő mentén a határvonal. Többé-kevésbé mindenki kiesik a szerepéből, a kaland, (a poénözön miatt a nézők számára is) játék magával ragadja őket. Nem véletlen a betetőzés helyszíne sem tehát, ahol hús-vér életünk elegyíthetjük a vászonléttel, a kiérdemesült moziépület. Az lenne a furcsa, ha nem noirt vetítenének éppen, 'A sanghaji asszony' tükrös jelenetét, mely előtt - tartva a film ambivalenciákra épülő hangulatát - egyszerre tisztelegnek és gúnyolódnak hőseink.
Nincs Allen-film szerelmi szál nélkül, ami ez esetben kísértetiesen hasonlít a 'Férjek és feleségek'-ben elénk tárt folyamattal, csak az itteni és ottani karakterek jellembeli különbségei árnyalják motívumaikat. Keaton visszatérése Woody oldalára mindenképp izgalmas adalék a valóság és a játék cuvée-jének kielemezhetetlenségéhez! =)

3. Convar (2011-08-04 21:58.28)

Meglep hogy ilyen kevés a hsz itt. Még akkor is, ha ez nem egy most aktuálisan futó popcorn mozi :)

Éshogy miért? Mert 14 év után újra Diane Keatonnal dolgozott Woody (a Rádió aranykora párperces mellékszerepét nem számítva). Nagyon örültem neki, márcsak azért is, mert Mia Farrow kezdett a könyökömön kijönni :D

Am semmi bajom Miával, csakhát eleve az a tény, hogy neki csak Woodyval eleve több filmje van mint pl. kedvencemnek, Jessica Albának eddig összesen :)

2. Nycmodel (2008-09-13 08:57.27)

- (válasz Klimt 1. hozzászólására)

Nekem is nagyon tetszettek a párbeszédek!:)
Nah meg persze a film is kitűnő volt!
Woddy a legjobb

1. Klimt (2008-04-17 19:23.58)

Nagyon jók a férj és feleség közötti párbeszédek. Halára röhögtük magunkat.