Fórum - Versek! (318. oldal)

elejére ... 309 310 311 312 313 314 315 316 317 318 319 320 321 322 323 324 325 326 327 ... végére

8720. Miss bambi (2010-05-27 14:13.15)   - (válasz Emylio 8719. hozzászólására)

Ja!:D

8719. Emylio (2010-05-27 14:12.46)   - (válasz Miss bambi 8718. hozzászólására)

Nevezhetjük melónak is.:D

8718. Miss bambi (2010-05-27 14:12.03)   - (válasz Emylio 8717. hozzászólására)

Az a fránya meló mindig... :)

8717. Emylio (2010-05-27 14:11.05)   - (válasz Miss bambi 8716. hozzászólására)

Köszi! Elég sok "elfoglaltságom" volt a hosszúhétvégén. Mostanra félig-meddig sikerült kipihenni magam.:)

8716. Miss bambi (2010-05-27 14:09.36)   - (válasz Emylio 8715. hozzászólására)

Már vártalak...:)

8715. Emylio (2010-05-27 14:07.36)

Meleg szélben ring a mező, érik, duzzad sok kalász, csak egy, ami nem hoz termést: krumpliföldön ananász. De jó volna, hogyha egyszer, történhetne nagy csoda, szőlőlugas árnyas végén, teremne a datolya. Hűvös árok nyirkos szélén, csudát látna kis hazám, jégveréstől megtört ágon, roskadozna a banán. És a kivi, mint a csalán, belepné a láthatárt, apró tanya udvarában, gyermek mászna pálmafát. Mind ez álom, amíg élünk, jön még ránk száz zivatar, két dolog mi bőven terem: éhes száj és kutyaszar.

8714. Zsoka47 (2010-05-27 10:15.25)   - (válasz Emylio 8713. hozzászólására)

Jaj örülök, hogy itt vagy, pihenj csak, hogy a rímeid visszatérjenek! :)

8713. Emylio (2010-05-27 10:04.16)   - (válasz Zsoka47 8711. hozzászólására)

Pislákolva, de még élek, nemsokára visszatérek. Muzsikáltam három napig, létezem, de már csak alig. Üdére pihenem megam, hogy rímeket szüljön agyam.

8712. Szabolcs315 (2010-05-27 09:28.46)

Lesz majd itten ribillió Ha nem ír verset Emylio!

8711. Zsoka47 (2010-05-27 09:20.52)

Emylio sehol, ébren kell tartani a topicot...biztos Múzsa keresés közben elfelejt minket(persze fontosabb a Múzsa) :) Kántor Péter : Körúti szél A Nagykörúton szalad a szél, bárki beszél, ő belebeszél, Belepofázik, belemorog, belenevetgél, belezok og, Belehuhog vagy beletütül, ha fütyörészel, belefütyül, Bárcsak akadna jó úti cél! sóhajt a kócos körúti szél, Karodba karol, tovacibál, kalapot lop a Nyugatinál, Levelet pörget, ugrik, oson, körbekering az Oktogonon, Torombitázik, hegedüdül, meglát egy padot, csüccs, lecsücsül.

8710. Zsoka47 (2010-05-26 18:05.45)

Szófogadás Figyeljél mindenkor Szülőid szavára, Apádnak, anyádnak A jó tanácsára. A szófogadatlan Egyszer majd megbánja: Miért nem hallgatott Szülői szavára.

8709. Zsoka47 (2010-05-24 12:24.59)

A barátságot mondhatjuk egy kertnek, melybe sok magot elültetünk. Kedvesség és nevetés a locsolás, s a szeretet lesz a kinyíló virág. A napsütésnél jobban melegítenek, így nem hervad a szeretet virága, s aki ültette örökké csodálja.

8708. Zsoka47 (2010-05-24 12:23.57)

Nem vers, de szép A barát olyan ajándék, amit te adsz magadnak. Mindig az az erősebb, aki többet mosolyog, mint dühöng. A kedvesség az a nyelv, amelyet a süket hallani tud, a vak pedig látni. A barátság olyan virág, melyet féreg nem rág, vihar nem hord tova. Gyűjtsd egy csokorba amennyit csak lehet, mert az élet velük könnyebb lehet.

8707. Margaréta (2010-05-23 18:07.47)   - (válasz Zsoka47 8703. hozzászólására)

Ilyen fiókom nekem is van egy pár. Kár, hogy ezt a szép kis versikét nem én találtam ki.

8706. Zsoka47 (2010-05-23 17:58.28)

Pünkösdi harangok Olyan szépen cseng a harang, Mindha nem is harang volna, hanem ezer harangvirág Imádságos szava szólna. Piros pünkösd vasárnapján Piros rózsa nyil a kertben, Kis szivünkben tiszta öröm Imádsága énekeljen. Piros pünkösd vasárnapján Szálljon reánk a szentlélek, S térde hullva mondjunk hálát A mindenség Istenének.

8705. Morli Holect (2010-05-23 16:51.39)

Móricz Zsigmond - Disznók az esőben Perzsel a nap, meleg a nyár, Kinn a mezőn a disznónyáj. Vígan túrják fel a tarlót, Soha jobb dolguk még nem volt. De csak felleg kerekedik, Nagy zivatar közeledik, Dörög az ég, eső meg jég, Mintha dézsából öntenék. Megrémült a disznók hada, Fényes délben vágtat haza. Mind rémülten karikázik, Az új ruha még elázik. Van visítás, van sivítás, Jaj, iszonyú a megázás. Míg a falun végig érnek, Egyre kurrognak a vének: "...Hogyha én ezt tudtam vóna, Köpönyeget hoztam vóna!" Rásír a sok kis malac is! "Én is, én is, én is!" Úgy berontanak a kapuba, Aki ott áll az útjokba, Köszönni sem ér rá nekik, Mint a semmit, úgy fellökik!

8704. Zsoka47 (2010-05-23 16:49.18)

Talány A komondor mire gondol, ha egy macska ott dorombol a közelében heverészve ahelyett, hogy egerészne?

8703. Zsoka47 (2010-05-23 16:47.54)

Fiók Van Pistának Egy fiókja Ki-kihúzza Be-betolja. Mindenféle Akad benne Mágnes patkó Rozsdás penge Rajzszeg, radír Üres doboz, Vadgesztenye Fenyőtoboz Fél ceruza Törött rugó Olló, fénykép Üveggolyó Hegyző, körző S még egy penge Minden van, csak Rend nincs benne!

8702. Serafin (2010-05-23 10:20.57)

köszönöm szépen!!már régóta kerestem ilyeneket de nem találtam!!:)

8701. Mütyürke (2010-05-23 10:10.08)

[link]

8700. Mütyürke (2010-05-23 10:03.12)   - (válasz Serafin 8693. hozzászólására)

[link]

8699. Mütyürke (2010-05-23 10:02.34)   - (válasz Serafin 8693. hozzászólására)

[link]

8698. Mütyürke (2010-05-23 09:59.37)   - (válasz Serafin 8693. hozzászólására)

Egy egér halálára A kollegám egy kis egérfogót tett a szerkesztőségben asztalomra. – Két éve dugtam a fiókba, – mondta, s azután némán néztük, hogy a drót rácsbörtönében, mely félgömbszerű hálót szőtt fölé, vékony vonalak és képzelt üvegablakok alatt e szellős sírban, keskeny kis darab szalonnabőr mellett mily gyönyörű csontváz fehérlik: egy halott egér. Gyönyörű volt, parányi épület, s szálkás bordái, gombostűk, fehér gerince s ívelt farka csontjai légies könnyű rajzban pontosan körülírták, hogy milyen lehetett egykor alakja, melyről az idő, két év, és az irgalmas levegő minden húst észrevétlen leszedett, oly szépen, hogy a test elszállt s a váz megmaradt egy darabban, mintha ház volna, csupasz gerendák és traverzek célszerű és szép labirintusa, mely most készül csak élni s csak husa hiányzik még, a malter és a kő. Néztük sokáig s kiváncsian. Ő meg se moccant, a levegő halottja, csak feküdt, hasán, lágyan elomolva, és egyik lába, láttam, odabent, a rács mögött, ép a záron pihent, s éppen olyan volt, mint Röntgen alatt egy gyermek kicsinyített csontkeze. Meg se moccant és nem is volt sehol, csak mint egy emlék emléke, ize, álmok maradéka, mely szétoszol a friss reggelbe, vagy mint gondolat, mely rég elmult, de valahogy az agy szöveteiben hagyta illatát: úgy élt csak ő, – s egy elmúlott világ e romok fölött lassan élni kezdett, valami, ami nem egy szürke testet bűvölt elénk, hanem egy nagy világot, más világot, hol minden illanó, hol a halál csak desztilláció s mint test, olyan a gondolat: a Lángot láttuk mögötte, mely – szikráit ontva – egyforma kedvvel lobbant életet minden féregben, s azt a pici szikrát, mely éppen őrá bízta sorsa titkát és sorsa volt neki, míg benne élt. – Jaj, – sírtam föl e halott lélekért – mily kínok verték, milyen rémület ezt a félénk, ideges életet, mikor megtudta, hogy már nincs menekvés! És mégis futott s utat keresett, és mint gyufalángnyi seb nem fáj a háznak, ha tűzvész szakad rá, úgy tünt el a régi nyomor sok virgonc bánata az iszonyú jelen előtt: az éhség, amely halálba csalta, s a sötétség, mely ráborult, már elcsitult, de vad sajgással nőtt-nőtt benne s fuldokolt mint hóhér görcs vagy tüzes daganat a végső bizonyosság iszonya, hogy könyörtelen meg kell halnia. E kis állat mily nagyot szenvedett, s mi volt már más, mint meztelen ideg, vagy ember, akit pincébe falaztak ősrégi várban! – És napokon át, vagy hetekig, vagy talán még tovább hadakozott szomjasan, éhesen a törhetetlen drótdárdákkal, a befelé fordult tőrökkel, amelyek mozdulatlanul őrizték neki a változhatatlant. Kis fogai harapdáltak még a szalonnabőrbe, amelyből keserűen és előre testileg ette a halált, de aztán gyengűlni, hűlni kezdett teste és a butító, áldott kimerülés lefogta lázongó akaratát. A halott élet kis fegyence már csak feküdt és sírt (vagy nem sírt?) s talán meg is őrült csöndesen… És mikor végre meghalt, nem ő húnyt ki, – a Láng: a test álompuha békébe omlott, a halott húsban pihentek a csontok, a szív érezte néhány percre még belül az elmult élet melegét, de nemsokára már csak az idő keze dolgozott rajta nesztelen s az átszellemült testen testtelen két év lassan betöltötte a törvényt. A Mindenség nem tudta meg, mi történt. A kipreparált, hófehér, finom csontváz itt fekszik most az asztalon, de az élet elszállt a levegőbe, a mérhetetlen üvegsír időbe, amely fölitta, mint a harmatot. – E kis állat, ez az eltünt halott egy élet volt, akkora, mint az ujjam, s többet szenvedett, mint amennyit én valaha fogok! – mondtam s könnyedén megfogva sírját, egy tollal benyúltam a drótkoporsó feltárt ajtaján, aztán unalomból és szánalomból kipiszkáltam és magas ablakomból lefújtam e törékeny szemetet az elsőemeleti háztetőre: Lelke az örök ég vándora lett, legyen itt lent napfény a temetője. /Szabó Lőrinc/

8697. Mütyürke (2010-05-23 09:58.06)   - (válasz Serafin 8693. hozzászólására)

Gyermekünk, a halál Tűrnünk kell, táplálni s növelni, ellenségünket, a halált, ki húsunk vak terein át rejtelmes geometriák kezével épiti magát, hogy egyszer meg tudjon születni. Milyen okos és mily türelmes! Mi vagyok neki? Vad terep; s ő, mint hódító hadsereg, egy élethosszú ütközet alatt megszállja testemet és elvégzi, amit kitervez. Békétlen lázadás az élet, gonosz angyal, aki teremt; és ő, az ellenség, a szent, szent a halál, mert ő a rend, ő a pihenés, ő a csend; s néha már jó tudni a véget. A halál meg akar születni, a hernyót megeszi a báb: készül bennünk a tulvilág, s mint anyának a magzatát, ellenségünket, a halált, gyermekünket, meg kell szeretni.

8696. Margaréta (2010-05-22 23:01.22)

Gárdonyi Géza: Útra készülődés „Miatyánk Isten, mindeneknek Atyja, kihez hajlunk, mint fű a Nap felé, az én szívem kétség nem szorongatja, midőn indulok végórám felé. A halál nekem nem fekete börtön, Nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: Egy ajtó bezárul itt a földön, S egy ajtó kinyílik ott fenn az égen: Ez a halál!”

8695. Zsoka47 (2010-05-22 19:42.30)

"Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj."

8694. Zsoka47 (2010-05-22 19:36.37)

Theodor Storm A vég kezdete Egy pont csak,alig fájdalom, csak egy érzés,múló,homályos; és mégis folyton közbeszól, és mégis mindig akadályoz. Panaszkodnál,s nem sikerül, nincs rá szavad elmagyarázni. "Semmi!"nyugtatod magad, s hiába,nem tudod lerázni. Oly furcsa,oly más a világ; hited lassan mind tovaszáll; s végül,végül rájössz,hogy a halál lőtt sziven a nyilával. (de nem szeressem a halálos dolgokat)

8693. Serafin (2010-05-22 18:39.25)

sziasztok nem simertek olyan verseket vagy éppenséggel kis szövegeket amik tragigus pl.hallálal végződnek? ha tudtuk léccives írjatok!köszike

8692. Zsoka47 (2010-05-22 16:58.34)

„Igen, kicsiny barát, neked én csak ezt Az álmodó nagy, hűs utazást adom. A Hold, az ég, most nézd milyen nagy – Itt ülök, és neked álmodom mind „ (Zalán Tibor)

8691. Emylio (2010-05-21 21:14.01)

Szűk az űr, mer' ő az úr, ha dúl a láv, add alább! Hű a vér, örök e vár, ha múl a nyár, sír a táj. Ki ölel úgy, hogy örök ügy, ha zöld a szár, aratni kár.

elejére ... 309 310 311 312 313 314 315 316 317 318 319 320 321 322 323 324 325 326 327 ... végére