Fórum - Versek! (380. oldal)

elejére ... 371 372 373 374 375 376 377 378 379 380 381 382 383 384 385 386 387 388 389 ... végére

6860. Lara00 (2009-08-14 00:52.03)   - (válasz Sötétszív 6858. hozzászólására)

Okok szeptemberben szermányolok egyet:)

6859. Lara00 (2009-08-14 00:51.00)   - (válasz Jacques24 6855. hozzászólására)

Igen am elég annyi is szerintetek melyik a jobb itt ülök a gép előtt és bámulom a háztetőt értelme nincs sok itt ülök rád gondolok rád vágyom ... (ennek még értelme is van, igaz nem rímel)

6858. Sötétszív (2009-08-14 00:50.45)   - (válasz Lara00 6856. hozzászólására)

Akkor olvasd el. Én is pár éve olvastam a novelláit. 1200 oldal volt, de megérte.XD

6857. Sötétszív (2009-08-14 00:49.51)   - (válasz Jacques24 6855. hozzászólására)

Ráadásul ha az ember túlzottan odafigyel, hogy rímeljen is, az megöli a verset. Az úgy már nem az igazi.,

6856. Lara00 (2009-08-14 00:47.49)   - (válasz Sötétszív 6853. hozzászólására)

Nem novelláit még nem olvastam:) de majd ha lesz időm :))

6855. Jacques24 (2009-08-14 00:47.25)   - (válasz Sötétszív 6854. hozzászólására)

Végülis nem kell minden sornak rímelnie. Igazából azt se tudom mi számít pontosan rímnek. Szerintem néha elég az utolsó szótagok rímelése is.

6854. Sötétszív (2009-08-14 00:45.05)   - (válasz Jacques24 6852. hozzászólására)

szerintem nem.Nálam például az érzelmek számítanak. az, hogy mit akarok elmondani a versemmel. A többi nem számít.

6853. Sötétszív (2009-08-14 00:42.46)   - (válasz Lara00 6848. hozzászólására)

Nekem Ady Endre. Kedvelem, mert mindig új utakon járt. Nem volt begyöpösödve mint a többi költő. azt tudtad, hogy novellákat is írt?

6852. Jacques24 (2009-08-14 00:42.24)   - (válasz Sötétszív 6850. hozzászólására)

A versírásnak nem a rím az egyik alapja? Vagy az nem annyira vers amit írsz hanem valami más?

6851. Sötétszív (2009-08-14 00:39.52)   - (válasz Csernakakos 6849. hozzászólására)

Az meg különösebben nem érdekel, hogy mi a neved.

6850. Sötétszív (2009-08-14 00:37.42)   - (válasz Csernakakos 6849. hozzászólására)

Szándékosan nem használok rímeket.Elavult dolog az már. Én másképp képzelem el a versírást, mint itt a legtöbb okostojás.

6849. Csernakakos (2009-08-14 00:24.58)   - (válasz Sötétszív 6834. hozzászólására)

Nevetséges vagy, de ahogy látom, itt már jó páran beoltottak előttem is, nekem már nincs itt dolgom. :) Haha, az egy dolog, hogy képtelen vagy elírás nélkül és rímmel írni "verset", de hogy még a Jóisten szavát is ilyen hétköznapin, átlagos szinten képzeled el, azt hiszem, fantáziád mellett(ellen) szól. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy elolvasod-e őket, mielőtt megosztod itteni szerény közönségeddel lehengerlő műveidet. Csak jelzés-értékűen osztanám meg veled, hogy én egyszer elolvastam (bár nehezen ment), és a 10. sorban a hogy szócska elhagyása nélkül összejön a "rím", vagy mifene! Nos, mivel az én jelzésemre kerül versed először rímközelbe, elvárom, hogy télen megjelenő zseniális könyvedben tüntess fel a special thanks to írás alatt. A nevem: Csernák Ákos. Köszönjük, hogy okos voltál.

6848. Lara00 (2009-08-14 00:24.17)

Nekem azt mondták az okosok, hogy egy versnél nem kell mindig a rímekre törekedni, hanem az érzelmekre lehet vmi rímtelen és érzelmes de lehet vmi rímes és borzalmas én inkább az érzelmekre szavazok az üresség nem fog meg De azért kíváncsi vagyok kinek ki a kedvenc költője?

6847. Mtta (2009-08-13 20:19.14)   - (válasz Dale Cooper 6846. hozzászólására)

Te szegény, hogy bírtad ki engem a spleen kap el tőlük:DDDD

6846. Dale Cooper (2009-08-13 16:57.50)

Olyan gyorsan futottam át sötétszív versein, mint libán a fos...

6845. Zajecka (2009-08-13 16:48.27)   - (válasz Pirosalma 6844. hozzászólására)

most menj és tanuld meg. kb 2 hetes project lesz :D

6844. Pirosalma (2009-08-13 16:47.24)

Ezt úgy szeretem:)) Évek hosszú, kemény sora nyomja egyre keskenyedő válladat, nehéz küzdelmek, el nem sírt könnyek szántják barázdákba belső fénytől tiszta arcodat. Adj még álmot, anyám! Őrizd meg lelkem hófehér, ám makacs galambját, mert gyermek vagyok én, hisz` látod... még nem léptem át virágos álomkertünk falát... Vigasztalj s maradj még, álmodjunk nevetést, fényeket! A szebb jövőt meséld nekem... meséld, s én elhiszem! Te egyetlen biztos pont, és feltétlen szeretet ebben az életben. Jószay Magdolna

6843. Mtta (2009-08-13 16:42.00)   - (válasz Zajecka 6842. hozzászólására)

És milyen furcsa ez rímel. Szokatlan ilyet olvasni ebben a topicban:DDD

6842. Zajecka (2009-08-13 16:33.58)

guns'n roses

6841. Zajecka (2009-08-13 16:33.49)   - (válasz L-Loken 6839. hozzászólására)

yeeeeeeeeeeeeeeeh! guns roses!

6840. Az utolso szamuráj (2009-08-13 15:39.17)   - (válasz Zajecka 6831. hozzászólására)

DDD

6839. L-Loken (2009-08-13 15:34.13)

Don't cry Talk to me softly There's something in your eyes Don't hang your head in sorrow And please don't cry I know how you feel inside I've I've been there before Somethin's changin' inside you And don't you know Don't you cry tonight I still love you baby Don't you cry tonight Don't you cry tonight There's a heaven above you baby And don't you cry tonight Give me a whisper And give me a sigh Give me a kiss before you tell me goodbye Don't you take it so hard now And please don't take it so bad I'll still be thinkin' of you And the times we had...baby And don't you cry tonight Don't you cry tonight Don't you cry tonight There's a heaven above you baby And don't you cry tonight And please remember that I never lied And please remember how I felt inside now honey You gotta make it your own way But you'll be alright now sugar You'll feel better tomorrow Come the morning light now baby And don't you cry tonight An don't you cry tonight An don't you cry tonight There's a heaven above you baby And don't you cry Don't you ever cry Don't you cry tonight Baby maybe someday Don't you cry Don't you ever cry Don't you cry Tonight! W. Axl Rose

6838. Jerryco (2009-08-13 14:49.58)   - (válasz Jerryco 6837. hozzászólására)

Két lábbal köztetek

6837. Jerryco (2009-08-13 14:45.28)   - (válasz Sötétszív 6834. hozzászólására)

Bár utálok verselni, de itt egy másik változat. Jerryco: A Magyarok Istenéhez! Úgy érzem néha már, hogy mindent titkot láttam, Két ábbal köztetek, a pusztulásban jártam! Térdemig ér a kín a vér és a fájdalom! Istenem hozzád szól most könyörgő sír-dalom! Ezernyi kérdést hozzád fogalmaztam, Miért kell itt élnünk, miért e pokolban? A Magyar nem való egy pusztuló földre, Ha most szét tekintek, kezem szorul ökölbe! Emelj magadhoz, ragadd ki a népemet! Tedd meg ezt akkor is, ha nem keresed kedvemet! Magyar vagyok, öröktől fogva éltem... A szívem rég bátor volt, a haláltól sem féltem! Most, édes Istenem, arcod fordul tőlünk el, A népünk haldoklik, kiálts reánk: - Ébrej fel! Két kézzel markolok a rögök között magamba, Befordult országunkat saskarom kaparja! Saját magát eszi meg a népem! Kérdem én: - Miért engeded ezt és hol marad a jó remény? Remegve járok köztünk, csak te tudod, félek! De mivel Magyar vagyok, amíg élek, itt élek!

6836. Ostobatuk (2009-08-13 14:34.45)   - (válasz Sötétszív 6834. hozzászólására)

Huh, ember, nem rosszindulatból mondom, nem ismerlek meg ilyenek, de elolvasgattam az alábbi pár szösszeneted, és arra jutottam, hogy finoman szólva nem ártana még csiszolnod versíró tudományodon. Ebben már azért megjelenik a rímnek némi árnyéka, de komolyan mondom, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek néhány részénél. Értem én, amit mondani akarsz velük, de tehetnéd mindezt hatásosabban is, jobban átgondolt sorokkal. Nem kell naponta idefirkantani valamit, helyette szentelj időt arra, amit mondani akarsz a verseiddel, vagy mikkel, próbálj egyfajta stílust adni nekik. Mert ez így egy elég gyermeteg koholmánynak tűnik. Még egyszer mondom, mindez építő kritika kívánt lenni.

6835. Zajecka (2009-08-13 14:30.46)   - (válasz Sötétszív 6834. hozzászólására)

nemááááár

6834. Sötétszív (2009-08-13 14:25.23)

Sötétszív:A Magyarok Istenéhez! Nézed, hogy milyen világot teremtettél, Nézed a sok szenvedést, ahogy fogy a nép. Nézed, hogy tolvajok vannak hatalmon, Nézed, hogy a törvényekben nincs ma szigor. Nézed, ahogy a világ rendje felborult, Nézed, ahogy az ember teljesen lealjasult. Nézed a sok abortuszt, a gyermekhalált, Nézed a sok felesleges vitatkozást. Nézed, hogy mennyire elvadult a háború, És tudod, hogy ebből már nincsen visszaút. Nézed, hogy mennyi a Parlamentben a dögkeselyű, Nézed, hogy őket nem köti sem erkölcs, sem eskü. És te nézed csak odafent ezt az egészet, És gondolom, hogy téged nem is érdekel. Gondolom, hogy nagyon élvezed is. Ahogy végignézed, hogy halunk ki. Isten: Ti teremtétek az atombombát, Ti miattatok van a sok gyilkolás. Mondd ember, mit vársz te tőlem? Mindenért engem hibáztatni nem lehet. Ember: Ez nem jelent igazi választ, Miért nem hallgatod meg az imámat? Kérlek, hogy segíts rajtunk, Engedd, hogy fennmaradjunk. Isten: A sok könyörgés teljesen megőrjit, A sok kérés teljesen megvadít. Amíg jól megy nektek, addig nem kellek, De ha baj ér bennetek, rögtön rimánkodtok itt nekem! 2009. augusztus 13.

6833. Dasztifárló (2009-08-13 13:23.09)

Gyönge fuvallat a töba zilál, fények gyöngysora lebben, Sóhajom, árva madár-pihe, száll s elpihen édes öledben. Tárt keblemen reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc. Szép szemeidből vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég: sok sebemet bekötözném. Hull a fürészpor, sorvad a kóc: meghal érted a Jancsi bohóc. Tálad a rózsa, tükröd a Hold, ajkadon alkonyok égnek, Víg kedvem sűrű búba hajolt, téged kérlel az ének. Hogyha kigyullad a szivem a, kóc, nem lesz többet a Jancsi bohóc."

6832. Dasztifárló (2009-08-13 13:19.31)

1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! 3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng. 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!... Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják! Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain! Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong - tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság. 5 Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált - Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!... (Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.) 6 (Mellékdal) (Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad.)

6831. Zajecka (2009-08-13 11:45.44)   - (válasz Az utolso szamuráj 6830. hozzászólására)

elég szabadok azok már így is...

elejére ... 371 372 373 374 375 376 377 378 379 380 381 382 383 384 385 386 387 388 389 ... végére