Poétikus szerelmi háromszög-történet,egy lányé és két férfié,melyet az a dramaturgiai szál bonyolít még,hogy a két fiú nemcsak ugyanazért a lányért versenyez,hanem még egymással is,mert mindkettő sikeres író akar lenni.Ami az egyiknek sikerül,a másiknak nem Erik tehetséges író,befut,Phillip az árnyéka.Phillip nehezen viseli a kudarcok sorozatát,s egy szanatórium pszichiátriai osztályára kerül.Hat hónap után Erik és barátai érte mennek, s hazahozzák.Punkzene kedvelő barátja egyengeti Phillip útját.Lassan rázódik vissza a megszokott kerék vágásba.Idő kell neki,mire megszokja,hogy vannak emberek,akik szeretik őt.Lassan újra ráérez az írásra és a régi barátnőjével is össze jön.Eközben Eriknek megjelenik az első.Philip kezdetben örül barátja sikerének,de szép lassan eluralkodik rajta a féltékenység.A Karlovy Vary-ban 2006-ban a legjobb rendezőjének választott Joachim Trier hamar a legnevesebb aktív dán filmrendező-rokon trónjára léphet.A két írópalánta története annyifelé ágazik ahány ötlet csak eszébe juthat egy művésznek alkotás közben.A lényeget a film elején láthattuk,egy rövid össze vágásban,de ez szinte felesleges volt.Hiány érzetem támadt a film nézése közben.A rendező jobban is bemutathatta volna,hogy mit érez a 2 fiatal író.A sikerhez vezető úton sok akadályba ütköztek külön külön,és együtt is,de össze tartottak és legyőzték őket.Ez azonban megváltozott egy idő után.Erre és az írás bemutatására kelelt volna fektetni még jobban a hangsúlyt,nem pedig a gyerekes civakodásokra egy lány miatt,aki szinte csak mellék szereplő volt.Persze,ez is fontos dolog,de nem egy ilyen történet vezetésben.Nem tudtuk mg,hogy Philip mért került be a zárt osztályra.Csak sejteni lehet.Kórós depresszióban szenvedett.Sokáig tartott a felépülése.Zavaró volt a számomra,hogy néha néha oda nem illő jeleneteket vágtak bele a filmbe.Az rendben van,hogy néhány képsor erejéig visszatekintettünk a múltba,és olyan jeleneteket láthattunk,ami segített a szereplők éltének megismerésében,de az,hogy felesleges tanulságot keltő párbeszédeket raktak bele,az minden féle képpen a film hátránya.A rendező nagy előszeretettel játszott az idővel.Ment a film,aztán hirtelen a múltat láthattuk,minden ok nélkül.Philip töbször is öngyilkos akart lenni.Volt egy olyan jelenet a filmben,amikor biciklizett az úton.Egyre gyorsabban tekert,aztán egyszer csak becsukta a szemét és áthajtott a piros lámpán és az autók előtt.Közben lassan 10 től vissza számolt,és amikor elérkezett az 1 hez,gyors jelenet váltás következet.Nem tudtuk meg,hogy mi történt vele Lehet,hogy elütötte egy autó.Kérdés,hogy ez a múltban,vagy a jelenben történt.Volt még egy ehez hasonló jelenet.Akkor egy üveg lifttel ment fel egy torony ház legfelső emeltére a barátnőjéhez és számolt visszafelé.Azt hittem leveti magát a mélybe,de mégsem.Erik búcsúzás nélkül elhagyja Oslot,és a barátait.Csak ír és ír.Eközben a történetben eltelt 1 év.És vissza tér szülő földjére,és mintha mi sem történt volna,folytatja az életét.A film elején még Philip volt a közép pontban,de Erik szép lassan átvette a hejét.Előtérbe került az ő külön kis története.Összességében egy érdekes filmet láttam 2 fiatal regény íróról.Bár, nem volt benne semmi maradandó.Kezdő regényíróknak ajánlott egyszer megnézni.Az első filmes Joachim Trier szabad kezet kapott.Forgatókönyvet is ő készítette.A film több sebből is vérzik.A logikai hibákról nem is beszélve.Néha már unalmassá válik.Mondhatni elvont.Nincs semmi féle csavar a végén,se meglepő fordulat.A két főszereplő,Anders Danielsen Lie és Espen Klouman-Hoiner játéka hagy némi kivetni valót maga után.Néha már mind ketten túljátszották a szerepüket.Nem élték bele magukat.A Szerzők óta nem kaptak más szerepet.Szeretem a skandináv filmeket.Sok jó alkotást láttam már tőlük,és néhány rosszat is.Főleg a Norvég filmgyártás erősödött meg az elmúlt néhány év alatt.
|
