BAYERN
Az FC Bayern München az egyik legeredményesebb német labarúgócsapat. Ez köztudott:) De jelenleg még sem ők az elsők. hehehe

1 A klub története
1.1 1900-1945
1.2 1946-1967 Újrakezdés időszaka
1.3 1968-1976 Az arany korszak
1.4 1977-1990 Változások időszaka
1.5 1991-1999 Az új évszázad küszöbén
1.6 2000-2003 Nagy eredmények,nagy meccsek
2 Központ
3 Eredményei
3.1 Nemzeti szinten
3.2 Nemzetközi szinten
4 Külső hivatkozások

A klub története

1900-1945
A csapat alapítását 1900 februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. Az alapító okiraton 18 név szerepelt. en 1900 év februárjában. A piros színű mezt viselő csapat 1907-ben költözött a Leopold utcába. A pályaavatón 8:1 arányban győztek a korabeli vetélytárs Wacker ellen. Hamarosan a müncheni labdarúgás élére kerültek. A nézők már egy kényelmes lelátóról csodálhatták a játékot, amikor a csapat 1910-en elnyerte az úgynevezett keleti-kerület-bajnokságát.

Ezt a címet veretlenül, megvédte a rákövetkező évben, bár kinevették a csapat játékosait, mivel rövidnadrágban játszottak. A csapatnak ekkor már volt egy válogatott játékosa, Max "Gaberl" Gablonsky személyében (Ő 1910. május 16-án, a belgák elleni 0:3-as meccsen játszott először a válogatottban.)

1920–ban már 700 tagot számlál a klub, és ettől kezdve a város legnagyobb csapata. 1926-ban elnyerik a dél-Németország bajnokságát, 1932–ben aztán az első bajnokságot az Eintracht –Frankfurt ellen (2:0).A gólokat Rohr és Krumm rugták a csillagok Heidkamp és Breindl,edző,masszőr,ügyvezető egy személyben Richard "Little" Dombi volt.

A „Bayern“ a német labdarúgás egyik legerősebb csapatává nőtt, 1936-ban az olimpián Simetsreiter, Goldbrunner és Moll játékosai erősítették a válogatott csapatát. Sajnos, ez a fantasztikus hangulat hamarosan megszünt,ugyanis a második világháború alatt szünetelt a foci. Még a “Bajorok”-nál is!

[szerkesztés] 1946-1967 Újrakezdés időszaka
A sok gyötrelem után a német labdarúgásnak is kellet bizonyos idő az újjáépüléshez. Kilenc év kellett ahhoz, hogy a megszállottság megint feltámadjon az emberekben-a hiányzó szikrát a világbajnokság megnyerése hozta Svájcban, ahol a döntőben a németek 3:2 arányban legyőzték a magyar válogatottat.

Jakob Streitle a „Bayern” irányítója csak mint pótjátékos, volt jelen ezen a meccsen. Ez időszakban még nem számított csodának, ha a válogatott „Bayern” játékos nélkül szerepelt.1957-ben elnyerte a csapat a Német Kupát,a Fortuna Düsseldorf ellen(először).A következő időszakban viszont gyenge szereplések következnek. Az 1962-től Wilhelm Neudecker, építkezési vállalkozó a csapat elnöke. Az 1963-ban újrainduló „Bundesliga”-ban nem szerepelhet a csapat.

Ez az időszak két évig tart mikor is a csapat edzője az 1998-ban elhunyt Tschik Caikovski lesz. Ettől kezdve indul „Bayern“ élre törése.Franz Beckenbauer kerül a csapathoz (aki nagy megdöbbenésre nem a kékekhez szerződött le),az ő háta mögött Sepp Maier áll a kapuban,elől pedig egy Gerd Müller támad(Ciakovskit idézve „a kis kövér Müller”).Nem csoda hát ,hogy felkerülnek a Bundesligába!

1965/66-os bajnokságban már a harmadik helyezést érik el. Beckenbauer és Maier a válogatott játékosa lesz és megszerzik a világbajnoki ezüstérmet Angliában,mikor is a döntőben a házigazdáktól vereséget szenvednek.

A „Bayern“ viszont ebben az évben elnyeri második alkalommal a Német kupát. A Meidericher SV csapatát 4.2 aranyban verik meg Frankfurtban 60 000 néző előtt. Kétszer Brenninger,Ohlhausen és Beckenbauer góljával.

1967-ben elnyerik harmadik alkalommal a Német kupát a Hamburger SV ellen 4.0 arányban nyernek. Ezt követően pedig az első nemzetközi trófeát,a KEK-et a Glasgow Rangers ellen. Franz „Bulle“Roth(Mister Europacup) a 109.dik percben lőtt góljával 1:0 arányban nyernek

[szerkesztés] 1968-1976 Az arany korszak
1968-ban Branko Zebec lesz az edző,aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyan is a csapatnak sikerül a „duplázás“(a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia-Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen).Ez időben megjelenik egy csapat kik a Bayernt még hosszú ideig,mérgesíteni fogják,Borrussia Mönchengladbach. A „csikók“ nyerik 1970-ben és 71-ben a bajnokságot mégpedig mind a kétszer a Bayern előtt.

Mikor a csapat 1972-ben beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző ,van ok az örömre .Azért is mivel ebben az évben a Bayern lesz a bajnok ,Gerd Müller vezeti a góllövő listát 40 góllal(azóta is a rekord).A pontok állása a bajnokság végén 55:13(a győzelem csak két pontot ér),ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1.

Lattekal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot valamint először 1974-ben a BEK-et. „Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabitás vége előtt kiegyenlített,az Atletico Madrid ellen(1:1),így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol Beckenbauer&Co 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller)

Ebben az évben megnyeri a német válogatott a világbajnokságot, mégpedig Münchenben 2:1 a döntőben a Hollandok ellen. A válogatottban hat Bayern játékos rúgja a bőrt: Maier, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner, Hoeneß, és Müller.

Nos a következő években a nemzeti szinten egész 1980-ig nem nagy eredményt érnek el, nemzetközi szinten viszont sikerül még kétszer egymás után a BEK-et 1975 és 1976 elnyerni.

1975-ben a Leeds ellen Párizsban 2:0, góllövők Roth és Müller
1976-ban St. Etienne ellen Glasgowban 1:0, góllövő Roth.
Az edző mindkét alkalommal Dettmar Cramer.

1976-ban megnyerik még a világkupát is a Belo Horizonte ellen 2:0.

[szerkesztés] 1977-1990 Változások időszaka
Következnek a változások évei, trófeák nélkül. Franz Beckenbauer elmegy 1977-ben az USA-ba. A New York-i Cosmos csapatába. Egy év múlva Gerd Müller is elhagyja a csapatot ,mégpedig a Fort Lauderdale Strikers-be.

1979-ben Uli Hoeneß, 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától Robert Schwantól a menedzseri tisztséget. Lóránt Gyula edzőt Csernai Pál váltsa le. Az elnök Neudecker megy, helyette Willi O. Hoffmann jön.

Jönnek jobb évek is Paul Breitner és a fiatal Rummenigge (közösen”Breitnigge)irányitásával, 1980 megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát,azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott.

A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1.Úgy szintén a Német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen. Megemlítésre méltó ,hogy Breitner két világbajnoki döntőben is szerepelt és mindkettőben gólt is lőtt.

Valamint említésre szorul, hogy a Bayern soraiból 1965-1981 között 11 szer lett az év játékosa megválasztva Németországban.

Beckenbauer(4)
Maier(3)
Müller(2)
Rummenigge(1)
Breitner(1)
1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben.

Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek,mi több a következő évben megduplázzák,és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Portó ellen.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal,hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik.

Megemlítendő viszont,hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot! Soraiban a Bayern játékosokkal: Augenthaler, Reuter, Thon, Kohler, Pflügler, Aumann.

[szerkesztés] 1991-1999 Az új évszázad küszöbén
A 91/92-évi bajnokság után Heynckes-nek menni kellet,helyére Sören Lerby került,nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck,Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét,ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését,Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek!

Jött Giovanni Trapattoni,a játékosok és az újságírók kedvence,sajnos nem sok sikerel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek,az Európa kupában pedig a középdöntőig jutottak el.

Jött Otto Rehhagel és vele a csillagok mint Klinsmann, Herzog és Sforza. Habár a csapatot az UEFA kupa döntőjébe vezette, egy nagy meccsel az elődöntőben a Barcelona ellen mikor otthon 2:2 játszottak majd Spanyolországban 2:1-re nyertek.

Franz Beckenbauer aki már 1994 óta az elnöki posztot látta el, lett megint az átmeneti edző. Az UEFA kupa döntőjét meg is nyerték a Girondins Bordeaux ellen 2:0 és 3:1. A bajnok megint csak a Borussia Dortmund lett.

Jött megint Trapattoni. Ő 1997-ben megnyerte a bajnokságot, 1998-ban pedig a nemzeti kupát. Mikor távozott az egész város fejet hajtott előtte!

Őt Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot,a nemzeti kupa döntőjében és a Champions League döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Sajnos a két utóbbit nem sikerült megnyerni.

Ottmar Hitzfeld 2004-nyaráig vezette a csapatot felülmúlhatatlan eredménnyel!

[szerkesztés] 2000-2003 Nagy eredmények,nagy meccsek
Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A drámai vereség után a Manchester United mérkőzésen 1999-ben, nagy terveket szőtt a csapat Kahn, Effe és Elberrel az élen.

A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől.(CL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1az Olimpia-stadionban). A középdöntőben megint találkoztak, itt a Real bosszút állt, a 2:0-ás otthoni győzelem elegendő volt a Reálnak,mivel a visszavágón 2:1-re tudott csak győzni a Bayern.

A szezon mégis eredményes volt,hiszen a bajnokságban az utolsó fordulóban sikerült a Leverkulsent megelőzni kik az Unterhaching(ők is Müncheniek)ellen veszítettek. Így a bajnokság elnyerése sikerült.A nemzeti kupa döntőjében sikerült a Werder-Brement 3:0 arányban legyőzniük. Tehát a 1999-2000-es szezonban sikerült a duplázás.

A 2000-2001-es szezont nem fogják olyan könnyen elfelejteni,akkor sem ha a nemzeti kupában már a második fordulóban kiestek a Magdeburg elleni mérkőzésen. De a bajnokságban 34. forduló után megint az első helyen álltak ,és az utolsó fordulóban Patrik Andersson a HSV elleni mérkőzés hosszabbításában szerzett szabadrúgás góljával megnyerik a bajnokságot. Kuriózum:A második helyen álló Schalke 04,ez időben már befejezte mérkőzését(amit megnyert)és nagyban ünnepelte a biztosnak hitt bajnokság elnyerését. Természetesen nagy volt a szomorúság mikor megtudták, hogy a Bayernak sikerült a hosszabbításban nyerni.

Természetesen egy ilyen siker után nagy önbizalommal utazott a csapat Milánóba a CL döntőjére,mit a Valencia csapata ellen kellet játszani. A negyed döntőben a Manchester Unitedet verték ki majd a középdöntőben megint a Real ellen játszottak mind a két mérkőzést (Madridban 1:0-ra ,Münchenben 2:1-re)megnyerték. A Valencia ellen Oliver Kahn volt a hős, hiszen három büntetőt is kivédett. A döntőt így Milánóban 5:4 arányban megnyerték.

2001-2002-es szezonban nem sikerült sem bajnokságot, sem a nemzeti kupát megnyerni. A bajnokságban csak harmadikak lettek a Dortmund és a Leverkusen után, a nemzeti kupában a középdöntőben estek ki a 2:0-ás vereség után amit a Schalketől szenvedtek el.A CL-ben is csak a középdöntőig sikerült, ahol a Real kiütötte őket.
Viszont egy trófeát még is csak sikerült nyerni, mégpedig nem is akármelyiket. A Boca Juniors Buenos Aires elleni mérkőzésen 1976 után megint elnyerik a világkupát.

A 2002-2003-as szezonban megint sikerült a bajnokságot és a nemzeti kupát is megnyerni.A bajnokságot 16 pont különbségel a második helyezett Stuttgart előtt.A nemzeti kupa döntőjében az FC Kaiserslauternt 3:1 re verték meg.Michael Ballack két gólt is lőtt.Az év játékosa is ő lett. Egyetlen negativum az a korai búcsú a CL-től.Az előselejtezők után kiestek. A La Coruna elleni mérkőzésen az a Makaay rúgta nekik a gólokat ki egy év múlva már a Bayernban fogja rúgni a bőrt!!

[szerkesztés] Központ
Säbener utca 51. alatt, München Harlaching kerületében.

A 70 000 négyzetméteren fekvő központ négy edzőpályával rendelkezik ,ezek közül egy gyepfűtéses egy pedig műpázsitos,valamint egy edzőteremmel.

Az 1990-ben megnyílt központban a „csillagok” rendelkeznek egy nagy öltözővel, orvosi rendelővel, masszőr szobával, whirpool-al,rehabilitációs központtal, valamint egy helység, ahol videó segítségével analizálhatják a játékot. Az FC Bayern Európában az egyik legjobb munkaklímát biztosítsa úgy a játékosainak mint az edzőknek is.

Természetesen nem csak a sportolóknak ad otthont a központ. Az üzleti részlege a klubnak is itt kap helyet,úgy a vezetés mint a jegy elővétel,Fan-Butique,klub vendéglője és az Euro-Lloyd utazási iroda.

Az ügyviteli részén az épületnek 100 irodai dolgozó dolgozik.

Valamint a központ egyik épületében találhatók azok a lakások hol a fiatal tehetségek laknak (13-an).

Így sikerült a Bayern-nak mindent egy kalap alá csoportosítani.

[szerkesztés] Eredményei

[szerkesztés] Nemzeti szinten
Német bajnokság:20 x bajnok
1932, 1969, 1972, 1973, 1974, 1980, 1981, 1985, 1986, 1987, 1989, 1990, 1994, 1997, 1999, 2000, 2001, 2003, 2005, 2006
13 x Német kupagyõzelem
1957, 1966, 1967, 1969, 1971, 1982, 1984, 1986, 1998, 2000, 2003, 2005, 2006
4 x Liga kupa gyõzelem
1997, 1998, 1999, 2000
2 x Szuperkupa gyõzelem
1987, 1990

[szerkesztés] Nemzetközi szinten
2 x Világkupa elnyerése
1976, 2001
1 x Bajnokok Ligája (BL)
2001
3 x Bajnokcsapatok Európai Kupája (BEK)
1974, 1975, 1976
1 x Kupagyõztesek Európai Kupája (KEK)
1967
1 x UEFA-kupa
1996

683. Roberto (2007-03-22 17:00.05)

FC BARCA drukkereknek!

Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának világhírű labdarúgócsapata. A klub a La Liga kezdetétől megszakítás nélkül résztvesz a bajnoki küzdelmekben.

Tartalomjegyzék [elrejt]
1 A klub története
1.1 Joan Gamper
1.2 A Barça több, mint egy klub
1.3 A Kubala-korszak
1.4 A klub Aranylabdásai
1.5 ‘70-es és ‘80-as évek
1.6 Az edzők
1.6.1 A legsikeresebb edzők
1.7 Dream Team
1.8 Van Gaal-korszak
1.9 Gaspar-éra és a sötét időszak
1.10 Az új Dream Team
2 Játékosok a 2006/2007 évadban
3 A Stadion
4 Eredmények
5 Himnusz
6 Legendák
7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A klub története

Világszerte fogynak a Barca-ereklyék, -mezekA klubot spanyol és svájci diákok alapították 1899. november 29-én, bizonyos Gualtieri Wild, a klubnak színt választó első elnök irodájában. Az alapítók – pontosan egy futballcsapatnyi ifjú – közül az egyesület majdani második elnöke, Bartomeu Terradas vásárolta meg az első szerelést. Gyakorlatilag ő mentette meg – mintegy kétezer pesetás „injekcióval” – 1902-ben az akkor még szegény klubot, és így lett presidente.

[szerkesztés] Joan Gamper
Maga az alapítási ötlet a svájci származású Joan Gamper nevéhez fűződik, aki amellett, hogy a hőskorban maga is futballozott a Barcelonában, négy különböző periódusban is elnöke volt az egyesületnek. (Ma is az ő nevét őrzi a klub hagyományos nyári tornája.)

Az első nagy sikerkorszakát a húszas években élte meg a klub, akkoriban világklasszisok őrizték a kaput (Zamora, majd a legendás magyar, Plattkó Ferenc), illetve Samitier és Alcántara személyében a kor futballjának kiemelkedő egyéniségei tündököltek a csapatban.

[szerkesztés] A Barça több, mint egy klub
Katalónia évszázados küzdelmeinek zálogaként 1932-ben autonómiát nyert, amelyet aztán a központi kormány 1934-ben visszavont. 1936-ban, a polgárháború kirobbanásának évében azonban újra autonóm lett, sőt a köztársaság bázisát is ez a tartomány jelentette, Francoék győzelme (1939) után azonban minden korábbinál erősebb megtorlás következett. A Tábornok megfosztotta Katalóniát az autonómiától és igyekezett kultúrájától is. Betiltatta a katalán újságokat, s tiltotta a nyelv használatát. A katalánok a Barca meccsein mondhattak ellent a tilalmaknak, ott érezhették egyedül: ők is győzhetnek. Az egyesülethez, a gránátvörös és kék színekhez való tartozás egyúttal politikai hitvallást jelentett, akkor született a legendás szlogen: a Barcelona több, mint egy klub.

[szerkesztés] A Kubala-korszak
1945 után éledt csak fel igazán az egyesület, az azt követő másfél évtizedes periódusban hat bajnoki cím, ugyanennyi hazai kupasiker, s két VVK-győzelem (az első még városi válogatottként, ám a klub játékosaival) jelezte a nagy menetelést. E korszak leghíresebb játékosa, első számú csillaga egy magyar származású futballzseni, Kubala László volt. Kubala nagyságát mi sem jelzi jobban, hogy nemrég őt választották az első száz év legjobb Barcelona-játékosának.

Kubalán kívül számos magyar játszott az ötvenes-hatvanas években a katalán alakulatban. Szegedi, Kaszás és Szalay ugyan kevés lehetőséget kapott, ám az aranycsapat két csatára, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán a Barcában is a sztárok közé tartozott. Hármuknak nagy része volt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján elért sikerekben. Jellemző, hogy (az egyébként a Benfica ellen elveszített) berni BEK-döntőben ez az ötös jelentette a spanyol gárda csatársorát: Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor Zoltán – a három magyaron kívül a brazil Evaristo Macedo, valamint a galíciai Luis Suárez.

[szerkesztés] A klub Aranylabdásai
Suárez – aki kétségtelenül a legjobb spanyol születésű játékosok közé sorolandó – volt a klub első (s a spanyolokat tekintve egyetlen) aranylabdása 1960-ban. Rajta kívül Johan Cruyff (1973, 1974), Hriszto Sztoicskov (1994), Rivaldo (1999) és Ronaldinho (2005) tudta megszerezni ezt a díjat.

[szerkesztés] ‘70-es és ‘80-as évek
A hatvanas évek – az 1966-os VVK-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára; a Barcelona 1973-ban éppen azért szerződtette le az Ajaxtól távozó Johan Cruyffot, hogy visszatérjenek a szép napok. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. A Barca nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszerezni az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. Egyre-másra szerződtette a világsztárokat: Cruyffot követte Neeskens, Sotil, Simonsen, Krankl, Roberto Dinamite, Bernd Schuster, Diego Maradona, Hughes, Gary Lineker, de két KEK-győzelmen kívül nem sokra mentek a világsztárok gyülekezetével.

[szerkesztés] Az edzők
Az edzők névsora is kivételes: az elmúlt negyedszázadban Vic Buckingham, Rinus Michels, Hennes Weisweiler, Laureá Ruiz, Lucien Muller, Joaquim Rifé, Helenio Herrera, Kubala László, Udo Lattek, Luis César Menotti, Terry Venables, majd Johan Cruyyf, Bobby Robson, Louis Van Gaal, Llorenç Serra Ferrer, Carles Rexach, Radomir Antic és Frank Rijkaard váltották egymást a kispadon.

[szerkesztés] A legsikeresebb edzők
Josep Samitier, 1944–47
Helenio Herrera, 1958–60
Vic Buckingham, 1969–71
Terry Venables, 1984–87
Luis Aragones, 1987–88
Johan Cruyff, 1988–96
Bobby Robson, 1996–97
Louis Van Gaal, 1997–2000
Frank Rijkaard, 2003-tól

[szerkesztés] Dream Team

A jelenlegi mezNem vitatható, hogy az eredmények 1988 óta, Johan Cruyff második barcelonai korszakában jelentkeztek leginkább. A Cruyff-féle csapatot egyszerűen csak „Dream Team”-ként (Álomcsapat) emlegette a közvélemény. Minden idők egyik legszebben játszó csapata volt ez, melyhez olyan játékosok járultak hozzá, mint: Sztoicskov, Koeman, Michael Laudrup vagy a kiváló kapus Andoni Zubizarreta. Alig akadt „üres év”, valamit mindig nyert a gárda. 1991 és 1994 között nem adta ki a kezéből a bajnoki titulust, nyert kétszer Kupagyőztesek Európa Kupáját, 1992-ben a klub legnagyobb sikerét érte el és a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította.

[szerkesztés] Van Gaal-korszak
Cruyffot azóta rövid időre az angol Bobby Robson váltotta, majd őt – a nagy Johant hajdanán példaképeként tisztelő – Louis van Gaal követte. A klub történetének e részében immár a rendkívül ellentmondásos megítélésű holland edző áll a fókuszban. Az Ajax Amsterdam egykori sikertrénere teljesen átalakította a csapatot, nem tartóztatta a világ akkori legjobb játékosát, Ronaldót, telerakta a keretét hollandokkal (az 1999-2000-es idényben nyolc tulipános tartozott a csapat keretéhez), hadat viselt a csapat első számú csillagával, a brazil Rivaldóval szemben, s folyamatosan haragudott a sajtóra. Van Gaal 2000-ben, hagyta el a csapatot, utána Serra Ferrer és Rexach következett. Bár jó pár sikert elért a csapattal, a szurkolóknak a „makacs” edzőből akkor lett elegük, amikor a Barca 1999-ben nem jutott a BL-döntőbe és így nem adatott meg hazai pályán akár megnyerni a serleget.

[szerkesztés] Gaspar-éra és a sötét időszak
2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.

A 2005/06-os csapatA júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte. Nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Ő sem jól indított a szurkolóknál. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. Megválasztották, ám a sztár a rivális Real Madridhoz került. A következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnök a szurkolóknál. A rossz anyagi helyzetre tekintettel megfontoltan, olcsón szerzett játékosokat: Rüstü, Rafael Marquez, Quaresma. Ezután következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A csapat edzője Frank Rijkaard lett, akivel sikerült végrehajtani a célt, azaz a visszakerülést a Bajnokok Ligájába.

[szerkesztés] Az új Dream Team
A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. 2004-ben 60 millió euro állt igazolásokra. Érkezett Samuel Eto'o, Deco, Juliano Belletti, Edmilson Gomes, Ludovic Giuly, Henrik Larsson.

2005-ben a csapat spanyol bajnok, a világ legerősebb klubjaként emlegetik. A 2005/2006-os szezonban is a bajnoki cím győztese a csapat, mely a Bajnokok Ligáját és a Spanyol Szuperkupát is elhódította.

[szerkesztés] Játékosok a 2006/2007 évadban
Kapusok
1 Víctor Valdés

25 Jorquera
Hátvédek
2 Juliano Belletti

4 Rafael Márquez

5 Carles Puyol (C)

11 Gianluca Zambrotta
12 Giovanni van Bronckhorst

15 Edmilson Gomes

16 Sylvinho

21 Lilian Thuram

23 Oleguer Presas

26 Jesús

Középpályások
3 Thiago Motta

6 Xavi Hernández

10 Ronaldinho

20 Deco

24 Andrés Iniesta

31 Giovanni dos Santos

Csatárok
7 Eidur Gudjohnsen

8 Ludovic Giuly

9 Samuel Eto'o

18 Santiago Ezquerro
19 Lionel Messi
22 Javier Saviola

[szerkesztés] A Stadion
Név - Camp Nou
Város - Barcelona
Befogadóképesség - 98 000
Felavatás - 1957
Játéktér - 105 x 72 m
Más egységek: La Masia

[szerkesztés] Eredmények
Bajnokok Ligája (BL): 3
1991-92
FC Barcelona 1 - 0 Sampdoria
Gólszerző: Ronald Koeman (111')
2005-06
FC Barcelona 2 - 1 Arsenal
Gólszerző: Eto'o (76'), Belletti (81'); Sol Campbell (37') Ez volt a csapat 405. mérkőzése nemzetközi porondon.
UEFA Kupa: 3
1958
FC Barcelona 6 - 0 London XI
London XI 2 - 2 FC Barcelona
1960
FC Barcelona 4 - 1 Birmingham City
Birmingham City 0 - 0 FC Barcelona
1966
Real Zaragoza 2 - 4 FC Barcelona
FC Barcelona 0 - 1 Real Zaragoza
Európai Szuperkupa: 2
1992
Werder Bremen 1 - 1 FC Barcelona
FC Barcelona 2 - 1 Werder Bremen
1997
FC Barcelona 2 - 0 Borussia Dortmund
Borussia Dortmund 1 - 1 FC Barcelona
Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK): 4
1979
FC Barcelona 4 - 3 Fortuna Düsseldorf
1982
FC Barcelona 2 - 1 Standard Liège
1989
FC Barcelona 2 - 0 Sampdoria
1997
FC Barcelona 1 - 0 Paris Saint-Germain
Spanyol bajnok: 18
1928-29, 1944-45, 1947-48, 1948-49, 1951-52, 1952-53, 1958-59, 1959-60, 1973-74, 1984-85, 1990-91, 1991-92, 1992-93, 1993-94, 1997-98, 1998-99, 2004-05, 2005-2006
Spanyol szuperkupa győztes: 10
1948, 1952, 1953, 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005, 2006
Spanyol ligakupa: 2
1983, 1986
Copa del Rey (Spanyol Király Kupa): 24
1909-10, 1911-12, 1912-13, 1919-20, 1921-22, 1924-25, 1925-26, 1927-28, 1941-42, 1950-51, 1951-52, 1952-53, 1956-57, 1962-63, 1967-68, 1970-71, 1977-78, 1980-81, 1982-83, 1987-88, 1989-90, 1996-97, 1997-98
Catalunya Kupa: 5
1990-91, 1992-93, 1999-2000, 2003-04, 2004-05
Macaya Kupa: 1
1901-02
Catalunya Bajnokság: 20
1904-05, 1908-09, 1909-10, 1910-11, 1912-13, 1915-16, 1918-19, 1919-20, 1920-21, 1921-22, 1923-24, 1924-25, 1925-26, 1926-27, 1927-28, 1929-30, 1930-31, 1931-32, 1934-34, 1935-36, 1937-38
Copa Latina: 2
1949, 1952
Martini & Rossi Trohpy: 2
1952, 1953
Kis Világbajnokság: 1
1957
Joan Gamper Trophy: 30
1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004
Teresa Herrera Trophy: 5
1948, 1951, 1972, 1990, 1993
Ramon de Carranza Trophy: 3
1961, 1962, 2005
Ciudad de Palma Trophy: 5
1969, 1974, 1976, 1980, 1981
Cup of the Pyrenees: 4
1910, 1911, 1912, 1913
Mediterranán Liga: 1
1937

------------------------------------------------------------------ --------------

15 UEFA Bajnokok Ligája részvétel
22 UEFA Kupa részvétel
5 Európai Szuperkupa részvétel
1 Interkontinentális Kupa részvétel

[szerkesztés] Himnusz
Tot el camp, és un clam,

som la gent blaugrana
Tant se val d'on venim
si del sud o del nord
ara estem d'acord, estem d'acord
una bandera ens agermana.

Blaugrana al vent, un crit valent
tenim un nom, el sap tothom:
Barça, Barça, Baaaarça.
Jugadors, seguidors,

tots units fem força.
Són molt anys plens d'afanys
són molts gols que hem cridat
i s'ha demostrat, s'ha demostrat
que mai ningú no ens podrà torcer.

Blau-grana al vent, un crit valent
tenim un nom, el sap tothom:
Barça, Barça, Baaaarça.

[szerkesztés] Legendák
Czibor Zoltán
Kocsis Sándor
Kubala László
Hans Krankl
Diego Armando Maradona
Juan Román Riquelme
Javier Saviola
Sonny Anderson
Rivaldo
Romario
Ronaldinho
Ronaldo
Hriszto Sztoicskov
Robert Prosinečki
Michael Laudrup
Allan Simonsen
Gary Lineker
Emmanuel Petit
Bernd Schuster
Frank de Boer
Ronald de Boer
Phillip Cocu
Johan Cruyff
Jordi Cruyff
Patrick Kluivert
Ronald Koemann
Johan Neeskens
Marc Overmars
Paulino Alcántara
Fernando Couto
Luís Figo
Vítor Baía
Gheorghe Hagi
Gheorghe Popescu
Steve Archibald
Mark Hughes
Abelardo Fernández
José Mari Bakero
Carles Rexach
Txiki Beguiristain
Albert Ferrer
Jon Andoni Goikoetxea Lasá
Josep Guardiola
Luis Enrique
Miguel Ángel Nadal
Quini
Antoni Ramallets Simón
Josep Samitier
Sergi Barjuán
Luis Suárez
Juan Zambudio Velasco
Ricardo Zamora
Andoni Zubizarreta
Carles Puyol
Xavi Hernandez

682. Roberto (2007-03-22 16:58.31) - (válasz Stewe69 680. hozzászólására)

Talált!

681. Roberto (2007-03-22 16:57.40)

Hhehe

C H E L S E A F. C.

A Chelsea F.C. egy profi angol labdarúgó klub Nyugat-Londonban. 1905-ben alapították, jelenleg az FA Premier League-ben szerepel. 2005-06-ban sikeresen megvédték előző idényben szerzett bajnoki elsőségüket. A Chelsea stadionja a fulhami Stamford Bridge Nyugat-Londonban. 42,055 fő befogadására képes. A Chelsea megalapítása óta itt rendezi otthoni mérkőzéseit. A klub hagyományos mezszíne a kék felső és alsó, valamint a fehér sportszár, jelvényében egy pálcát tartó kék címeroroszlán látható. Roman Abramovics orosz olajmágnás 2003-ban megvásárolta a klubot.

Tartalomjegyzék
1 Sikerlista
2 Klubtörténet
3 Stamford Bridge
4 Külső hivatkozások

Sikerlista
3-szoros angol bajnok:1954-55, 2004-05, 2005-06

3-szoros FA-kupa győztes:1970, 1997, 2000

4-szeres Ligakupa győztes:1965, 1998, 2005, 2007

2-szeres UEFA kupa győztes:1986, 1990

1-szeres Európai Szuper kupa győztes:1998

Klubtörténet
A Chelsea F.C.-t 1905. március 14-én alapították a Rising Sun pubban (ma: The Butcher's Hook), és nem sokkal később felvették a klubot az akkori másodvonalba. 1915-ben a csapat egészen az FA-kupa döntőjéig vitte, ahol aztán kikaptak a Sheffield Unitedtól. A két világháború között nem sikerült semmilyen kiírásban sem győzedelmeskedniük. 1952-ben Ted Drake, az egykori angol válogatott középcsatár lett a menedzser, aki megkezdte a klub modernizációját. Megváltoztatta a klubcímert, nagy hangsúlyt fektetett az utánpótlásra és az edzésekre. A sok változtatás hamar meghozták gyümölcsét, a csapat az 1954-55-ös szezonban bajnok lett. A hatvanas években Tommy Docherty lett az új menedzser. Ekkorra már meglátszott az utánpótlás-nevelés eredménye, a Chelsea közel került az újabb bajnoki címhez, bejutott az FA-kupa és a Ligakupa döntőjébe is, ám végül csak a Ligakupát sikerült megnyerni 1964-65-ben. 1970-ben azonban sikerült begyűjteni az FA-kupát, majd a rákövetkező évben a Kupagyőztesek Európai Kupáját is, előbbit a Leeds United, utóbbit a Real Madrid ellenében. A hetvenes és a nyolcvanas évekre a Chelsea pénzügyi válságba került, így el kellett adni a sztárjátékosokat. Ennek következményeképp a csapat kiesett az első osztályból. 1985-ben Ken Bates 1 fontért megvásárolta a klubot, az új menedzser, John Neal pedig kisköltségű, de hatékony gárdát állított össze. 1988-89-ben a másodosztály első helyén végezve sikerült ismét feljutni, a Chelsea azóta folyamatosan az élvonalban szerepel. 1992-ben Ken Bates nagy harcok árán visszaszerezte a stadion tulajdonjogát. 1994-ben a csapat ismét kupadöntőt játszott, de a Manchester Unitedtól vereséget szenvedett. 1996-ban Ruud Gullit lett a menedzser. Irányítása alatt számos kiváló játékos érkezett, így például Gianfranco Zola is, akit később a klub történetének legjobb játékosává választottak. 1997-ben újabb FA-kupa kiírásban győzedelmeskedett a Chelsea, 1998-ban pedig ismét megnyerte a KEK-et és a Ligakupát, utóbbi kettőt már úgy, hogy a menedzser Gianluca Vialli volt. 2000-ben sikerült egy újabb FA-kupa döntőt nyerni, nemzetközi porondon pedig egészen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig jutni. Viallit Claudio Ranieri váltotta, azonban az új menedzser nem volt képes semmilyen trófeát sem hazavinni, ezért a 2003-ban a klubot megvásárló Roman Abramovics a portugál José Mourinhot szerződtette erre a posztra, aki a 2003-04-es idényben az FC Portoval megnyerte a Bajnokok Ligáját. 2005-ben a Chelsea megnyerte a Ligakupát és bajnok lett, ezzel együtt számos rekordot is felállított (legtöbb meccs kapott gól nélkül, legkevesebb kapott gól, legtöbb győzelem, legtöbb pont). A Bajnokok Ligájában egymás után a második szezonban is bejutott az elődöntőbe. 2005-06-ban a Chelsea az ötödik olyan csapat lett, aminek sikerült megvédeni a bajnoki címet.

Stamford Bridge
A klub stadionja a Stamford Bridge, ahol a Chelsea a megalapítás óta játssza hazai mérkőzéseit. Hivatalosan 1877-ben nyitották meg, az ezt követő 28 év során pedig a London Athletics Club atlétikai versenyeinek szolgált otthonul. 1904-ben Gus és J T Mears megvásárolták, hogy futballpályává alakítsák át a Bridge-et, melyet aztán Archibald Leitch tervezett meg. A stadiont felajánlották a Fulham F.C.-nek, a visszautasítás azonban arra ösztönözte a tulajdonosokat, hogy saját klubot alapítsanak. Így született meg a Chelsea. A harmincas években megépült a déli oldalon a lelátó, ami később a Shed End nevet kapta. A klub története során ez vált a leghangosabb szurkolók törzshelyévé, főként a hatvanas és a hetvenes évektől kezdve. Ebben az időben döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy az egész stadiont modernizálják. Az állóhelyeket meg akarták szüntetni és összesen 50,000 férőhelyes lelátókat szerettek volna kialakítani. A munkálatokat az East Standen kezdték, a költségek azonban akkorák voltak, hogy az építkezéseket le kellett állítani, a Chelsea ugyanis csődközeli helyzetbe került. Egészen a kilencvenes évek közepéig kellett várni a folytatásra. Ken Batesnek köszönhetően ekkorra már normalizálódott a klub pénzügyi helyzete. A felújítások ismét megkezdődtek, az északi, a nyugati és a déli oldalon a lelátókat átalakították, az állóhelyeket ülőhelyekre cserélve; a Stamford Bridge 2001-re teljesen elkészült. Ma 42,522 férőhelyes és Európa egyik legkorszerűbb stadionja.

Let's go Chelsea! :)

680. Stewe69 (2007-03-22 16:56.10) - (válasz Roberto 679. hozzászólására)

Wikipédia?

679. Roberto (2007-03-22 16:54.13)

A S R O M A
1893-ban ért el a futball Olaszországba, azon belül először Genovába, ahol pár angol fiatal megalapította a Genoa Cricket and Athletic Club-ot, amit később, (1896-ban) Genoa Cricket and Football Club-bá kereszteltek.

Habár a következő 40 évben Olaszország szerte új klubok, egyesületek százai alakultak, az első össznemzeti bajnokságot mégis csak 1939-1940-ben rendezték meg először. Azidőig a klubok csupán különböző regionális bajnokságokban versenyeztek, majd a „scudetto”-t az ún. nemzeti döntőben nyerték el a csapatok.

A genovai klubalapítás és az első nemzeti bajnokság elindulása között természetesen a futball megjelent Rómában is, ami itt is azt jelentette, hogy számos új klub akalult egymás után. Az első ilyen a Football Club Roma (1901) volt, melyet később a Roman, a Lazio (1902), az Alba (1907), a Furtitudo (1908) és még később az Audace, az Esperia és a Juventus Roma követett.

Az 1920-as években a római csapatok csatlakoztak a bajnoksághoz (amit még mindig régiókra osztva bonyolítottak). Előszőr a Fortitudo-nak sikerült bejutnia a döntőbe, 1922-ben, azonban kettős győzelemmel a Pro Vercelli nyerte a bajnokságot. Három év múlva, 1925-ben, az Alba hasonlóan járt, ők a Bologna csapatával szemben maradtak alul 4:0, 2:0 arányban. A következő években az Alba még egyszer eljutott a döntőig, akkor azonban a torinói Juventus áltta útjukat a kupa megszerzésében.

Ezekben az időkben vált világossá, hogy a római futballrégió túlságosan is megosztott és gyenge ahhoz, hogy felvegye a versenyt az északi csapatokkal, így szükségessé vált egy radikális átszervezés. 1927-re a Pro Roma és a Romana egyesültek, hozzájuk csatlakozott később a Fortitudo,míg a Juventus Roma feloszlott, valamint az Audace beleolvadt az Albába. Négy új klub született: Alba-Audace, Fortitudo, Roman és a Lazio.

Az Alba játékosai zöld (vízszintesen) csíkos felsőt, fehér nadrágot és zöld-fehér csíkos fekete lábszárvédőt viseltek, a Fortitudo a „katolikusok” csapata volt, rendszerint piros felsőben (alján egy kék csíkkal), fehér nadrágban és piros zokniban (szintén kék csíkkal) léptek pályára. A Roman (a későbbi AS Róma) a tehetősebb (Flaminio és Parioli) kerületek csapata volt, akik az örök város császári hagyományait követve giallorosso-ban, azaz a sárga-bordóban szerepeltek.

[szerkesztés] A csapat születése
A négy csapat közül a Lazio volt a legszervezettebb egyesület, ahol a labdarúgáson kívül biciklizéssel és gimnasztikával is foglalkoztak, a klub egyfajta sportcentrumként üzemelt. Ezen okok miatt a Lazio vezetői elutasították a másik három csapat azon felvetését, hogy egyetlen nagy, közös egyesületbe kéne tömörülniük. 1927. június 6-án a Lazio elnöke olyan elfogadhatatlan pénzügyi körülményeket mutatott be a jelen lévő másik három csapat vezetőinek, amely meghiusította a csapatok egyesítését.

Válaszul 1927. július 22-én az Olasz Labdarúgó Szövetség épületében az Alba, a Fortitudo és a Roman csapatának képviselői elfogadták az egyesülés ötletét, a jó és sikeres római sportért, továbbá megegyeztek abban is, hogy megszakítják a Lazio-val a tárgyalásokat. A döntés jónak bizonyult, hiszen az Albának nagy szurkolói tábora volt, a Furtitudo a játékosokat adta, a Roman pedig pénzt hozott a fúzióba. Ezen a napon született meg az AS (Associazione Sportiva) Roma.

Az elnök Italo Foschi lett, az edzői teendőket ideiglenesen Pietro Piselli (az Alba volt edzője) és Jozsef King (a Fortitudo volt edzője) látták el.

1927. június 17-én lépett először pályára a csapat, már mint AS Roma a Velodromo Appio-ban, ami akkor az Alba stadionja volt, itt játszották a mérközéseiket egészen 1929-ig, amíg az új stadion, a Testaccio befejezésére vártak. A történelmi, első meccsüket az UTE-val játszották, a következő felállásban: Rapetti a kapuban, Mattei, Corbyons, Ferraris IV, Degni, Caimmi, Heger, Boros, Rovida, Cappa és Ziroli. A Roma nyerte 2:1-re a találkozót Cappa és Heger góljaival, akik így a giallorossa-k történetének első hivatalos góljait szerezték. A mez, amit viseltek, a hagyományos bordó poló („sangue di bue” - ökör vére) sárga nyakkal („becco d'oca” - kacsa csöre) és a fehér nadrág és vörös zokni sárga hajtókával.

[szerkesztés] Az első sikerkorszak
Az 1960-as években két Olasz Kupát ('64 és '69) is megnyertek, amellett, hogy olyan értékes játékosok öltötték magukra a Roma mezét, mint Lojacono, Schiaffino, Angelillo, Losi vagy „Picchio” De Sisti. Főleg az 1969-es Olasz Kupa győzelme emlékezetes, melyet Alvaro Marchini elnöksége és a „mágus” Helenio Herrera technikai vezető idején szereztek. Ennek az időszaknak a góllövői közül „Ciccio” Cordova és Fabio Capello sok évvel később, mint edzők tértek vissza a Romába. A sikerek időszakát csak egy, igen szomorú eset árnyékolta be, Giuliano Taccola egy tragikus márciusi vasárnapon a Cagliari elleni meccs után, máig tisztázatlan körülmények között az öltözőben hunyt el. (Feltehetően a dopping áldozata lett).

Az 1970-es éveket Gaetano Anzalone elnöksége jellemezte, kinek igen jó megérzése volt Nils Liedholm Romába hozatala. A „báró” érdeme volt fiatal játékosok értékesítése, mint Rocca és Di Bartolomei. Nem hiányzott a kiváló helyezés sem, 1974-1975-ben bronzérmet nyertek. '79 nyarán a Roma története fordulóponthoz ért, elnöke Dino Viola lett, aki az azóte eligazolt Liedholmot újból visszahozta, továbbá olyan fiatal reménységeknek adott lehetőséget, mint Bruno Conti és Carlo Ancelotti, míg Robert Pruzzo folyamatosan bizonyította milyen kiváló bomba formában van. Természetesen a siker sem maradt el, az 1979-es Olasz Kupát már ők emelhették a magasba a Torino ellenében.

Az 1980-1981-es szezonban a klub történelme egyik legjobb vételét ütötte nyélbe Paulo Roberto Falcao leigazolásával. Szintén ebben a szezonban a Juventus megerősödésével elkezdődött a rivalizálás a két klub között. 1982-1983-ban végre sikerült, amire már régóta vártak, Pruzzo döntetlent érő Genova ellen lőtt góljával az AS Roma történetében először Olasz Bajnok lett. Róma önkívületbe került ezzel a fantasztikus győzelemmel, még dal is született a csapatról, mely később az AS Roma himnuszává vált.

[szerkesztés] Lassú hanyatlás
A következő időszak a nagy vereségek kora. Első veresége az Olimpico-ban érte a csapatot, ahová egy egész város ment ki szurkolni nekik a Bajnokok Kupájának döntőjére, de az[[FC Liverpool legyőzte őket. Az ott érzett keserűséget az Olasz Kupa újbóli elhódítása sem tudta enyhíteni.

A következő évek hiábavaló kísérleteket jelentettek a korábbi tündökléshez való visszatéréshez, Viola még egyszer visszahívta Liedholmot, de ezúttal a csoda elmaradt. A „sárga-pirosak” iskolájának egyik legjobb talentuma ekkoriban Giuseppe Giannini volt. Liedholm hőseinek árnyékában nőtt fel, egy a Roma számára kevéssé boldog időszakban érte el az érettségét és a Nemzeti válogatottban is kénytelen volt elszenvedni Olaszország 1990-es csúfos világbajnoki vereségét.

Viola lemondása után, 1991-ben úgy tűnt a csapat újra magához tér. Bejutott az UEFA Kupa döntőjébe az Interrel együtt, de ismét csalódniuk kellett, a milánói 0-2-es vereségre csak Rizzitelli egyetlen góljával tudtak válaszolni az Olimpicoban. A Szuperkupában sem ment jobban: a Sampdoriától kaptak ki 1-0-ra, így idén sem enyhítette keserűségüket a hetedik alkalommal is elnyert Olasz Kupa.

Dino Viola-t Ciarrapico követte, aki azonban csak egy évig maradt,helyét Franco Sensi vette át. Carlo Mazzone egy igazi tősgyökeres római jött a csapathoz, azonban a győzelmek csak nem jöttek, a technikai vezetés egyetlen igazi sikere Francesco Totti volt. Egy szezonon át tartó megbeszélés után, Carlos Bianchi kísérletét jelezve, az elnök Sensi egy technikai újításba fogott, mely Zdenek Zeman volt.

[szerkesztés] Második sikerkorszak
A cseh szakember alkalmazása fontos játékosok, mint Cafu és Candela érkezését, valamint Damiano Tommasi, Marco Delvecchio megerősítését és Francesco Totti felemelkedését hozta magával, de az igaz eredmények valahogy továbbra is elkerülték a csapatot.

Az 1999-2000-es szezonban végre bekövetkezett az oly rég óta várt fordulat. A Roma szurkolói egy hosszú, sikertelen időszak után győzelmet követeltek. Sensi elnök Fabio Capello-nak szavazott bizalmat az edzői poszton. A körülményekkel tökéletesen tisztában lévő szakember leigazoltatta a klubbal többek között Montellát és Nakatát. A szezon túlnyomó részében kiválóan teljesítetettek, azonban a véghajrájra lendületük elfogyott és végül a hatodik helyre zuhantak. A Lazio győzelme csak fokozta a keserűséget a szurkolókban.

A következő szezon már Capello szakértelmét dícséri: 2000-2001-ben a Roma átütő sikerrel, 75 pontos rekorddal győzött az akkor még 18 csapatos Serie A-ban. A résztvevők közül elsősorban Gabriel Batistuta 20 góljával, Montella fontos döntő helyzetekben lőtt góljaival és Totti vezetői képességével és tehetségével járult hozzá döntő mértékben a sikerhez. A harmadik diadal volt és a „sárga-pirosak” tengere a Circus Maximusban gyűlt össze a hetekig tartó ünnepre. A bajnokságon aratott győzelem hozzájárult ahhoz, hogy a Roma biztosítsa helyét az olasz foci elitjében.

[szerkesztés] Jelenlegi játékosai
2006 jauárjában a klub 'A' csapatának kerete. (k=kölcsönben, csk=csapatkapitány)

Kapusok
1 Gianluca Curci

21 Dimitrios
Eleftheropoulos

22 Pietro Pipolo

32 Doni
Hátvédek
2 Christian Panucci

3 Cesare Bovo

4 Samuel Kuffour

5 Philippe Mexes

13 Cristian Chivu

25 Leandro Damian Cufrè

Középpályások
7 Edgar Álvarez (k)

8 Alberto Aquilani

11 Rodrigo Taddei

14 Houssine Kharja (k)

15 Olivier Dacourt

16 Daniele De Rossi

17 Damiano Tommasi

20 Simone Perrotta

28 Aleandro Rosi

29 Leandro Greco

30 Mancini

Csatárok
9 Vincenzo Montella (második csk)

10 Francesco Totti (csk)

26 Alessio Cerci

35 Stefano Okaka Chuka

40 Shabani Nonda

[szerkesztés] Egykori híres játékosai
Aldair (1990-2003)
Amadeo Amadei (1936-1948)
Carlo Ancelotti
Antonio Valentin Angelillo
Francesco Antonioli (1999-2003)
Marcos Assunção (1999-2002)
Abel Balbo (1993-98, 2000-02)
Gabriel Batistuta (2000-2002)
Cafu (1997-2003)
Vincent Candela (1996-2005)
Claudio Caniggia (1992-1994)
Fabio Capello
Amedeo Carboni
John Carew (2003-2004)
Antonio Cassano (2001-2006)
Toninho Cerezo (1983-1986)
Cristian Chivu
Lampros Choutos (1995-1999)
Bruno Conti (1973-1990)
Fabio Cudicini (1958-66)
Dino Da Costa (1955-1962)
Olivier Dacourt
Martin Dahlin (1996-1997)
Traianos Dellas (2002-2005)
Marco Delvecchio (1995-2005)
Agostino Di Bartolomei (1972-1984)
Luigi Di Biagio (1995-1999)
Emerson (2000-2004)
Paulo Roberto Falcão (1980-1985)
Alcide Ghiggia
Giuseppe Giannini (1981-1996)
Enrico Guaita
Josep Guardiola (2002-2003)
Gianni Guigou (2000-2003)
Sergei Gurenko (1999-2000)
Saliou Lassissi
Francisco Lojacono
Thomas Häßler (1991-1994)
Iván Helguera (1997-1998)
Francisco Lima (2001-2004)
Giacomo Losi (1954-1969)
Mancini
Pedro Manfredini
Guido Masetti (1930-1943)
Philippe Mexes
Mido
Vincenzo Montella
Hidetoshi Nakata (2000-2001)
Sebastiano Nela (1981-1992)
Christian Panucci
Ivan Pelizzoli (2001-2005)
Simone Perrotta
Roberto Pruzzo (1978-1988)
Claudio Ranieri (1972-1974)
Francesco Rocca (1973-1981)
Walter Samuel (2000-2004)
Alessandro Scopelli
Angelo Sormani
Luciano Spinosi
Franco Tancredi
Damiano Tommasi
Francesco Totti
Rudi Völler (1987-1992)
Rodolfo Volk
Luis Abel Xavier (2004-2005)
Antonio Carlos Zago
Cristiano Zanetti (1999-2001)
Jonathan Zebina (2000-2004)

678. Edmond (2007-03-22 06:18.58)

Láttátok a Tottenham-Chelsea (1-2) meccset? Egy részeg szurkoló berohant a pályára, megütötte, majd hasbarúgta Lampardt. A fejére akart lecsapni ököllel, Frank észrevette, lehúzta a fejét, így a hátát találta el. Aztán jött a rúgás...

677. Shanon (2007-03-21 23:36.55) - (válasz Pítör 676. hozzászólására)

Köszke az infót!

676. Pítör (2007-03-21 23:18.39) - (válasz Shanon 675. hozzászólására)

Igen, Hargreaves a MU-ba akar menni, de mindenki (akit megkérdez, vagy akivel beszél), azt mondja, hogy ne menjen oda. DE azt mondja, hogy nem hallgat rájuk. Mindenképpen Angliában szeretne focizni, mivel ő az egyetlen angol játékos, aki még sosem játszott a Premier League-ben.
És, mint mondtam, asszem valami rokonai Manchester mellett laknak.

675. Shanon (2007-03-21 22:33.22)

Hargreaves át akar igazolni? Vki világosítson fel!

674. Rauschi (2007-03-20 23:34.15) - (válasz Pítör 673. hozzászólására)

Ezt Én is olvastam az NS-en.

673. Pítör (2007-03-20 23:30.54)

Az angol bajnokság csúcsrangadóját, azaz a Manchester United londoni fellépését az FC Chelsea otthonában az eredeti menetrendhez képest egy hónappal később, május 9-én rendezik meg az FA-kupa elődöntői miatt.

Ez még érdekes lehet :D

672. KicsiRéka (2007-03-20 23:26.06) - (válasz Roberto 669. hozzászólására)

jó éjt!

671. Pítör (2007-03-20 23:25.36) - (válasz Rauschi 667. hozzászólására)

Manchester mellett élnek a rokonai (unokatestvére, vagy ki), úgyhogy remélem oda jön :D

670. Pítör (2007-03-20 23:24.39)

Na Rob most megkaptad :D

elejére ... 3029 3030 3031 3032 3033 3034 3035 3036 3037 3038 3039 3040 3041 3042 3043 3044 3045 3046 3047 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk