Emlékezetesre sikeredett a történelem első (és egyben nem kizárt, hogy utolsó) Koreai Nagydíja. Már önmagában az sem volt smafu, hogy cirka 100 percet dideregtek a pilóták a rajtot megelőzően – ám az igazi truváj csak később következett. Mert, hogy volt verseny, nem is akármilyen, hiába tántorogtak vissza sokan puha ágyikójukba fél kilenc körül. Mi nekik is elmesélünk mindent, hajtás után, kicsit hosszan, de aranyba foglalt betűkkel.
Kezdjük mindjárt a legfontosabb ténnyel: A Red Bull nagyon jó úton halad afelé, hogy sikerüljön elveszítenie egy már bőven megnyert világbajnokságot. Mi nem mondjuk, hogy Webbert vagy Vettelt kellett volna előnyben részesíteni (egyébként utóbbit), de az egészen bizonyos, hogy a csapatvezetésnek le kellett volna tennie a voksát valamelyik pilóta mellett. Most ugyanis éppen ott tartanak, hogy az egyikük odavágja a falhoz (meg Rosberghez) a Vörös Bikát, a másik alatt meg az utolsó körökben megy gallyra a technika. És az egészből ki profitál? Naná, hogy a Ferrari.
A vörösöket egyébként akár a Red Bull mentorainak is tekinthetjük, elvégre a maranellói alakulat körülbelül olyan szinten pofozta le versenyzőinek világbajnoki esélyeit 2007 és 2008 között, mint ahogyan azt Christian Hornernek sikerült összehoznia idén. A tejfelesszájú brit csapatfőnököt egyébként sem értjük: ha már az egész pereputtya (Mateschitz, Marko stb.) Vettellel van, akkor mi a fenéért látott fantáziát ebben a nyurga, ausztrál BMX-es ben? Ja, hogy a zseniális szupertehetség elfelejtette szállítani az eredményeket?
Év végére azonban fordult a kocka, Webber mintha megijedt volna téttől, míg Vettel amolyan minden mindegy alapon odacsapott egy egész ménes közé. Olyan gyerekes hibát például, amit Webber elővezetett a mai versenyen, még a gokartos versenyek hátsó soraiban sem szoktak elkövetni: nedves (mit nedves, totál vizes) aszfalton eleve nem nagyon hajtunk a műfűre meg a kerékvetőre, egyszerre kormányozni és gázt adni meg végképp teljesen dilettáns dolog. És ez a fickó vezette a VB-pontversenyt hónapokig!?
itt még minden szépFélreértés ne essék, Webber egy kitűnő pilóta, idei produkciója valóban élményszámba ment eleddig, ám kétség sem férhet hozzá: nem világbajnok típus. Egyszerűen hiányzik a homlokáról az a csillag, melyet szintén nem találunk (bármennyire keresték is egyesek) Barrichello, Coulthard, Fisichella, vagy Trulli fejének tetjén. (No, persze tudnánk még említeni pilótákat, Yamamoto, vagy Ide például, de szerintünk az ő nevükre sem emlékszik senki, nemhogy a homlokukra.)
Hogy aztán Vettelén ott van-é? Nehéz kérdés, az már egyszer bizonyos, az egyik szemünk ugyan látni véli, mint leendő hétszeres világbajnokot (az megvan, hogy a jelenlegi mezőnyből eddig három pilóta volt képes arra, hogy minden teljes F1-es szezonjában futamot nyerjen? Schumacher idén valószínűleg kiesik a tandemből, Hamilton és Vettel viszont marad), ám másik szemünk előtt egy ígéretes, tehetséges pilótából koca-alkoholista melankóliabajnokká züllött, kedvtelenül ide-oda kóválygó egyszeres világbajnok képe rémlik fel. (Nem, nem Kimi Raikkönené.)
újra a régi?Foglalkozzunk azonban kicsit a futammal is, lévén, hogy bármily meglepő legyen, de végigfutották mind az 55 kört, ráadásul igen érdekes események peregtek le párás szemeink előtt. És, hogy miért párás: egyrészt, mert baromi korán keltünk, másrészt meg, mert Schumi újra régi fényében kezdett tündökölni. A valódi verseny első körében (ekkor már vagy 13 kört dekkoltak Maylander mögött) csodásan lekapta Kubicát, majd később Button is csak a nyakát meresztgethette, ha le akarta ellenőrizni, hogy valóban az eddig kissé kivénhedtnek tűnő legenda ül-e a Mercedes volánjánál. Részünkről egyébként nem győztünk csodálkozni: az FIA versenyigazgatója cseszett megkérdezni a legrutinosabb versenyzőt, aki nem mellesleg hét világbajnoki címet gyűjtött össze (nem, a közhiedelemmel ellentétben nem a szél fújta össze neki), hogy vajon lehet-e versenyezni a pályán. Helyette inkább a hiszti-király Webbert kérdezgették. Na, ne, most mit vártak, egy manöken vajon szereti az esőt?
Hamilton viszont nem meglepő módon tűkön ült, szerinte már akkor interrel lehetett volna menni, mikor a nagyokosok még a biztonsági autó mögött jegelték a srácokat. Ez persze barokkos túlzás volt, azonban talán magyarázatot ad arra, miért harapott úgy az egész verseny során Lewis, mint a hetek óta éheztetett oroszlán. Webber tehát eldobta a vasat, ezzel még nem is lett volna semmi baj, ám legnagyobb sajnálatunkra vitte magával a Rosberg-gyereket is, aki pedig nagyon ambiciózusan kezdett: úgy elment az esőre áhítozó Hamilton McLarenje mellett, mintha az angol szembejött volna. Vettel közben úgy nyúlt el mint egy rágógumi, Alonso nem erőltette a dolgokat Webber hülyeségének fényében, Massa meg annyira komolytalan volt, hogy azt is elfelejtettük, hogy két Ferrari van a mezőnyben.
Addig is tehát, amíg az izgalmak elhagyták az élbolyt, a középmezőny vége gondoskodott a történésekről. Vitalij Petrov például intermediate gumira váltott, hogy aztán szélsebesen megkezdje a mezőny kollektív körbeautózását. A 20.-ról egészen a hetedik helyig kapaszkodott fel, amikor beütött a krach: szokásához híven elnézett egy rutin-féktávot, és máris a fél Renault a kavicságyban hevert. Nem sokkal később Sutil vette a hátára az események fonalát, előbb előzött három fantasztikusat majd elhitte, hogy a bab is hús, és megkezdte a pálya széltében történő feltérképezését. Ez olyannyira jól ment neki, hogy a stabil pontszerzői helyről egészen a 14.-ig küzdötte le magát kemény munkával. Végül azonban nem csekély erőfeszítései kárba mentek: Kobayashi mellé hajtott be a pálya akkor már egyetlen vízátfolyásába, hogy aztán csodálkozva vegye tudomásul: a víz bizony csúszik…
Elöl közben Button úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben (utóbb Kovalainen Lotusával csatázva véltük látni), és ennek semmiféle technikai oka nem volt: a címvédő világbajnok, valljuk meg, önmaga paródiájává süllyedt az utóbbi futamokon, és ennek az különösen nem tesz jót, hogy közben Hamilton parádézik – na jó, legalább időnként parádézik.
Vettel tehát a hajrához közeledve még mindig vezetett, úgy tűnt, halad a világbajnoki cím felé… Hogy aztán Webber imái meghallgatásra találjanak, és a Renault-motor felmondja a szolgálatot! Alonso ölébe tehát belepottyant a győzelem, ám ne higgyük, hogy a spanyol nem tett érte: időben felismerve, hogy Hamilton esetleg erőket mozgósíthat a győzelem érdekében, még azelőtt elhúzott az angoltól, hogy annak egyáltalán eszébe juthatott volna a támadás gondolata. Massa csendes verseny után lett harmadik, ami tekintettel a vizet kevéssé bíró jellemére, legalább akkora bravúr, mint a sokszor lesajnált Schumacher bravúros negyedik pozíciója. Meggyőződésünk, ha tovább esik, a német biztosan dobogóra áll… Kubicától többet vártunk, mint egy sehogyansem behúzott ötödik helyet, Liuzzit az első kiesők közé tippeltük, erre bejött hatodiknak, míg a két Williams közül Barrichello csinálta meggyőzőbben a semmit: hetedikként intették le.
A lényeg azonban: Fernando Alonso ellendrukkerei kezdhetnek megbarátkozni a gondolattal, hogy a matador begyűjti harmadik bajnoki címét is. A Red Bullnál meg verhetik a fejüket a falba...Hacsak...
|
