Schubert Gusztáv írja:
"...gondosan végiggondolt és mindvégig izgalmasra feszített mozgóképi performansz... A film végítélet-hangulatának – méghozzá provinciálisan kisszerű apokalipszisának (elég az: erre is rámehet élet és ország, vagy akár az egész léha faj)... az árulás az egyik legfontosabb forrása. 1956 rég volt, harminc éve, de nem lehet feledni, mert lassú méregként azóta is pusztítja a lelkeket, a konszolidáció lélekromboló kompromisszumára egy egész társadalom épült. Az árulás a filmbeli emberi viszonyok meghatározó eleme, bárkiről bármi kiderülhet, bárki bármikor megkettőződhet, bárki bármikor hátba döfhet bárkit... ez a romlott, bűzlő, emberi szörnyekkel zsúfolt kicsinyes fantom-világ megérett a pusztulásra. ... A világvége-menüt (lám, mindhalálig szabadon választhatunk), a későbbiekben még bőséges lábjegyzetekkel látják el a vidám kompánia tudós tagjai. A látványos, földközelben száguldó helikopterekkel, lobogó gyertyákkal (Jancsó legegyszerűbb, de hatásos szimbóluma: a gyász és az emlékezés jelképe, memento mori), égő szalmabálákkal, szörny lakta tóval, rejtelmes eltűnésekkel és gyilkosságokkal, megannyi rejtéllyel (amit az eseményeket megkettőző, időben eltoló videó-világ is tovább bonyolít) látványos valóság-kulisszában valójában vita-dráma zajlik...: értelmes-e a teremtés vagy pancser munka selejtje a világ és benne az emberiség? ... „szar az egész világ, s nem orvosi probléma, hogy az Úristen miért teremtette ilyennek.” „Az emberiség istene nem az igaz isten, csak kontár és gonosz. Nem akarta, hogy a világ és benne az emberek végtelenek és egyenlőek legyenek. Véges létet teremtett a halál kényszerével, ahelyett, hogy öröklétet teremtett volna a halál jogával.” ... A praxis végül egy süketnéma félkegyelmű képében avatkozik közbe, aki halomra lövi az eszmedráma párbajhőseit. ... a Halál éppúgy buffó-figurává válik, mint a hófehér overallban érkező Krisztus (Tarr Béla), „Megjöttünk a daruskocsival.” Így hangzik egy apokalipszis korabeli biblikus mondat, és ... a halottak föltámadnak. Hogy aztán az eszme-barrikádok ádáz harcosai (Bardócz és Komondi) rövid úton és közös akarattal pusztítsák el a daruskocsis megváltót.
Ember itt rendet nem teremthet. (Igaz, Hernádi Gyula filmnovellájában helyreáll a rend, a játszó személyek visszatérnek… az elmegyógyintézetbe.) Ha isten elrejtőzött is, az eső azért még eleredhet. Utánunk az özönvíz."

1. K.V.János (2009-11-15 17:24.33)

Ez az a film,ami egyáltalán nem átlagos (legfeljebb akkor, ha csak Jancsó Miklós filmjeit nézzük). A három csillag úgy jön ki, hogy a jó ötlet és fontos mondanivaló gyenge kivitelezéssel párosul.