Az elmúlt évtizedben készült Magyar kisjátékfimek többsége,igen kényes témákat boncolgatott.Ez a jelenlegi filmre is igaz.Gratulálok Horváth Lilinek a témaválasztáshoz.Merész próbálkozás volt a Napszúrás című film a részéről.Egy érdekes témát ragadott meg.A történetet a 17 éves Maja szemszögéből láthatjuk,akinek van egy kisbabája,pedig még ő is gyerek.Hamar kiderül róla,hogy nem érte még el azt az értelmi szintet,amikor az ember már reálisan képes gondolkodni.Nincs még tisztában tettei súlyosságával.Egyedül botorkál az utcákon,kiutat keresve.Nincs családja,nincs senki,aki gondoskodna róla.Egyedül maradt Hamar nevelőintézetbe kerül,ahol kap még egy esélyt az élettől,de sajnos ő nem él vele.A film befejezése rossz volt.Ott hagyta a kisbabáját,a számára szinte ismeretlen nőnél.Tudta,hogy nem képes gondoskodni róla,így döntött.Inkább elmenekült a felelősségek elől. Fél óra nem sok,de arra elég volt,hogy egy egész történet bontakozzon ki előttünk Az előzményeket ügyesen átugortuk.Nem is ezen volt a hangsúly.A film maga eléggé eseménytelen volt.Ha a rendezőnő néhány dolgot máshogy csinál,akkor egy jó film is lehetett volna.A lány néma segélykiáltása érződött az egész film alatt.Ez tetszett benne.A főszerepet játszó Törőcsik Franciska egész jól játszotta a szerepét.Rendesen átélte.Péterfy Bori játéka már jóval gyengébb volt.A karakterét erőltetettnek éreztem.Úgy vélem,hogy ebből a történetből egy érdekes és tartalmas filmet is lehetett volna készíteni,ami jól bemutatta volna a fiatal lány gyötrelmes életét,a kezdetektől,a nevelőotthonba kerülésen át,egészen a végkifejletig.A rendezőnő ezt máshogy látta.A Maja féle lányok sajnálatra méltóak.
|