Lehet, hogy lesz benne, hisz az egész film egy nagy spoiler, a jelen állapotból fanfárokkal hirdeti, mi lesz a visszaemlékezés vége. Megteheti, mert nem is az az érdekes, mi történik Anne-nel.
Adott egy, a femme fatale-t kifejezetten fiús külseje ellenére is hitelesen játszó fruska, aki mindenre magasból belefelelőtlen, leánygyermekét az amit-csak-kívánsszal elhalmozó apjától a(z egyik) lehető legrosszabb mintát kapja követendő. Raymond-nál az egész játék, a könnyebb út, bármikor képes értékrendet váltani, ha a bal füle fölé rajzolt Raymond-angyalra hallgat, s elhessegeti a jobb fülébe sugdosó Raymond-ördögöt. (S vica versa.) Ám Cecile-ben törést okoz a számára értelmezhetetlen pálfordulás, a kettejük harmonikus világát felbukkanásával szétzúzó harmadik pont, mely az origót egy addig ismeretlen (illetve haszontalannak, ostobának ismert) területre helyezte.
A történtek Cecile-re gyakorolt hatása az érdekes Cecil B. Demented kedvenc rendezője számára (gyanítom, a neve is innen), aki egyéb minta híján úgy (vagy még úgyabb) folytatja apjával, ahogy Anne előtt abbahagyták, de már anélkül, hogy élvezné. Kiüresedett, csupán életben tart egy emberforma vázat, melynek minden szövetébe beivódott az önmarcangoló szenvedés.
|