Reggel Chen frissen és jókedvűen ébredt. Amint felöltözött, meglátta a noteszét az asztalon.
- Hát ez meg hogy kerülhetett ide? – gondolta magában – Hiszen Masatonál volt, és ő tudtommal nem volt a szobámban.
Nem tudta, mi történt, de úgy döntött, majd a nap folyamán megkérdezi a férfit. Felkapta a füzetet egy tollal, és mosolyogva sétált el a tóhoz. Leült a partjára, úgy gondolta, ír valamit a tegnap estéről. Épp egy üres lapot keresett, amikor észrevette, hogy van benne valami, ami nem az ő kézírásával készült. Meglepődve kezdte el olvasni. Egyre jobban belemerült a csodálatos költeménybe, és azonnal tudta, hogy ez csak Masato verse lehet. Minden betű, minden szó, minden mondat a szerelemről szólt, varázslatos, mély érzésekről, amelyek eltöltik a lelket. Észre sem vette, ahogy szép lassan sírni kezdett, a könnycseppek gyöngyszemekként peregtek végig az arcán, és eltűntek a tó fodrozódó habjaiban. Sohasem írtak még neki ilyen gyengéd szavakat, ennyi érzelem, ami csak neki szól. Nemcsak szerelem, de barátság, szeretet és tisztelet is érződött sorok között. Most először érezte igazán, hogy valaki tiszta szívből imádja őt. Be kellett vallania magának, hogy ez az a férfi, akire egész életében várt, és nem szabad elszalasztania. Beszélni akart Masatoval, amilyen hamar csak lehet.
Boldogan ment vissza a házba, és készülődött a délutáni interjúra. Olyan könnyednek és elégedettnek érezte magát, hogy nem gondolt a megmérettetésre, ami a stúdióban vár rá. Sendai legmenőbb tévétársasága szervezte ezt a beszélgetést, vele és az őt megvádoló újságíróval, hogy bebizonyítsa az igazát, és elégtételt vegyen a sérelmek miatt. Amikor a stúdió előtt a rajongók tömege várta, Masato biztatóan, de alig észrevehetően a lányra kacsintott. Chen erőt vett a félelmén, és kedvesen autogramot osztogatott, még néhány fotóra is hajlandó volt. Úgy látszott, a pletykák ellenére a sikere töretlen maradt, a rajongói nem pártoltak el tőle.
Az interjú kőkeménynek bizonyult, de ő magabiztosan helytállt, tisztázott a nézők és a riporter előtt mindent, míg végül az újságíró kénytelen volt nyilvánosan bocsánatot kérni. Chen egészen feldobódva jött ki a kamerák kereszttüzéből. A folyosón Masato mellette ment, és ő egy óvatlan pillanatban a fülébe suttogott.
- Találkozhatnánk otthon a parkban? Beszélni szeretnék veled…
A férfi intett a fejével. Sejtette, hogy a lány elolvasta a versét, és magyarázatot akart adni, csak még azt nem tudta, mit hazudjon. Mert az igazat nem mondhatja el: hogy a szíve legmélyéből, őszintén szereti, és végtelenül csodálja.
Chen az ajtó előtt bátor mosollyal integetett, amikor egy fura külsejű férfi felé mozdult, és a kezében kés csillant. Masato mellette állt, és azonnal észrevette a dolgot, de csak annyi ideje volt, hogy a lány elé álljon, testével védelmezve őt. Az éles penge a másodperc töredéke alatt Masatoba fúródott, és ő a földre zuhant. Szerencsére egy kollégája a tettes után vetette magát, és hamarosan el is kapta, míg egy másik biztonságis mentőt hívott.
A lány először fel sem fogta a dolgot, csak állt ott kővé válva. Aztán ijedten letérdelt Masato mellé, az ölébe fogta a férfi fejét, és a könnyeivel küszködve a fülébe suttogott.
- Itt vagyok melletted, vigyázok rád, amíg ide nem ér egy orvos. Beviszünk a kórházba, meglátod, hamarosan rendbejössz.
Masato lassan felnyitotta a szemét. Megpróbált valamit mondani, de nem jött ki hang a torkán. A lány odahajolt, és csak halk suttogást hallott.
- Chen, drágám, szeretlek! – mondta a férfi utolsó erejét is összeszedve, aztán elernyedtek az izmai, elájult.
A kórházban tért magához, másnap reggel, amikor már túl volt egy hosszadalmas, bonyolult műtéten. A lány mellette ült a kezét szorongatva, a szeme vörös volt a sírástól.
- Miattam kerültél ilyen helyzetbe – mondta halkan – Majdnem meghaltál, és én ezt sosem bocsátom meg magamnak.
- Valamit tudnod kell – suttogta elgyengülő hanggal Masato – Ha biztosan tudom, hogy meg fogok halni, akkor is eléd álltam volna. Nem csak azért, mert ez a munkám, hanem mert…
Újra lecsukódott a szeme, és elájult, de ezúttal napokon keresztül nem tért magához. Súlyos kómába került, és az orvos nem sok esélyt látott arra, hogy felgyógyul. Chen nem akart elmozdulni az ágya mellől, de egy fontos fellépésre kellett mennie, élete egyik legnagyobb koncertjére a Kiriwa Stadionban.
A repülés csak még jobban fokozta amúgy is túlfeszített állapotát, és úgy érezte, nem lesz képes kiállni a színpadra, de a managere szabály szerint belökdöste. Nehéz volt vidám, csak rá váró emberek előtt énekelnie, de erőt vett magán. Minden simán ment, egészen a koncert végéig. Amikor utolsóként az új dala következett, valami olyasmi történt, ami megremegtette a közönség szívét, és könnyeket csalt a háttérénekesei szemébe. Felnézett az égre, lehunyta a szemét, és maga elé képzelte Masato tündöklő mosolyát. Tátva maradt mindenki szája, mert a dereka lassan hajladozni kezdett. Sohasem táncolt még ilyen beleéléssel, kavargó érzésektől fűtve, a lámpák rá irányultak, és a ragyogó fénytenger elborította testét-lelkét, könnyek gördültek végig az arcán. A dal végén az egész stadion döbbenten állt, egy pillanatig csend honolt, aztán tapsvihar tört ki. Több tízezer kéz csattant össze egyszerre, és lelkes kiáltások hallatszottak. Ugyanebben a percben a kórház egyik szobájában felpattant egy barna szempár…

52535. Bloody Ivy (2007-05-10 22:29.52)

- (válasz Byrnes 52533. hozzászólására)

Igen, de inkább olvasom sztorid, az felvidit, jahaj Fujika benne volt egy pillanatra :D

52534. Byrnes (2007-05-10 22:29.26)

- (válasz Babs 52531. hozzászólására)

Inkább egy kellemesebb képre gondolj: Lagúnaboy...

52533. Byrnes (2007-05-10 22:28.51)

- (válasz Bloody Ivy 52530. hozzászólására)

Most is dumcsiztok?

52532. Byrnes (2007-05-10 22:28.23)

Leültek a fűbe, és a lány mindent elmesélt, még az új dalát is elénekelte, amit Masato lelkes tapssal jutalmazott. Már jó ideje beszélgettek, amikor a férfinak eszébe jutott, hogy itt nemcsak Chenre kell vigyáznia, hanem a házat és környékét is biztosítani, úgyhogy nemsokára fel kell váltania egy kollégáját a kapunál. A lány egy kicsit elszontyolodott, mert olyan jól érezte magát, de hirtelen eszébe jutott valami.
- Holnap szeretnék bemenni a városba, elkísérhetnél. De nem testőr minősítésben, hanem mint jó barát.
- Hát… ha így akarod… - lepődött meg Masato.
Másnap Chen egész délelőtt pihent, most volt az első éjszaka, amit teljesen átaludt, és még lusta volt felkelni. Csak a nyitott ablakon beáramló illatok ugrasztották ki az ágyból.
- Sahura néni biztos valami finomságot csinál ebédre – gondolta magában, amikor a nap már magasan járt az égbolton.
A szakácsnő, Sahura Honasi igazi vidéki asszony volt, a maga törékeny alkatával, és a mesébe illő főztjeivel. Chen nagyon kedvelte őt, el nem cserélte volna senkiért, még akkor sem, amikor a managementje felajánlott egy igazi francia szakácsművészt helyette.
- Veszed el a kezed, te falánk csirkefogó! – hallatszott a konyhából a zsörtölődés.
A lány a hasát fogta a nevetéstől, amint belépett. Sahura asszony hasztalanul próbálta elüldözni Masatot az alig elkészült sütemény közeléből, és a férfi csupa habos orral, vigyorogva futkosott előle.
- Szóljon rá kisasszony, mert ez a kis torkos mindenbe belenyalakodik!
- Hagyd csak Sahura néni, hadd egyen belőle, ha jól esik neki! – mondta szelíden a lány.
Ebéd után kisétált az üvegházba, hogy megnézze kedvenc bonsai-jait. Az öreg kertész már hazament, így nyugodtan le tudott ülni a sarokban álló ósdi kanapéra. Ezt még akkor tetette ide, amikor lomtalanítottak a házban, és ez a matuzsálemi korú bútor már nem illett a többi berendezés közé. Itt jó hasznát vette, amikor volt egy kis ideje, ide jött ábrándozni. Észre sem vette, hogy lassan szemerkélni kezdett az eső odakint, úgy elgondolkodott. Egy újságot látott ledobva a földre, valószínűleg a kertész hagyta itt. Felvette, és belelapozgatott, úgysem volt ideje mostanában olvasni.
Az első oldalon csupa unalmas dolog volt, ezek a társasági cikkek leginkább arról szóltak, hogy melyik előkelő, sznob család adott éppen partit a héten. Az újság közepére érve azonban megfagyott benne a vér: a saját fényképe tekintett vissza rá. Ez még nem lett volna baj, hiszen már megszokta, hogy szinte minden nap írnak róla, de az a mód, ahogy ez a lap leközölte a hírt, valami iszonyatos erővel markolt a lelkébe. „A rocklady nem is olyan feddhetetlen múltja” – hirdette a cím, és ez még csak a kezdet volt. A rágalmazó sorokban hazugságokat találtak ki róla: összehozták mindenféle alakokkal, akikhez soha nem volt köze, úgy vélték, hogy több plasztikai műtéten is túlesett, és még drogfogyasztással is megvádolták. Meg sem tudott szólalni keserűségében, csak úrrá lett rajta a hihetetlen szomorúság. Nem tudott sírni. A könnyek általában a gyerekkorral járnak, és azt ő már maga mögött hagyta. Van, akiben elég erős a túlélésre irányuló akarat, és Chen lelke megacélozódott az évek során.
Amikor a gyengéd karok átölelték a vállát, jóleső melegség töltötte el. Masato titokban mindig követte a lányt, ahogy most is, és amikor az ajtón bekukkantva meglátta Chen sápadt arcát, azonnal tudta, hogy baj van. Elég volt rápillantania az újságra, biztos volt benne, hogy valami pénzéhes zugfirkász megint pletykákat írt. Elég sokat látta már ilyen állapotban a lányt, és bár erősnek mutatkozott előtte, minden alkalommal megrendült. Az egyetlen dolog volt, ami ki tudta készíteni, ha a média bántotta.
Chen felsóhajtott, és lejjebb csúszott, amíg a fejét Masato ölébe nem tudta hajtani. A férfi megsimogatta selymesen csillogó haját, és halkan dúdolt neki. A lány nem nézett fel, de a láthatatlan együttérzés feloldotta: eleredtek a könnyei. Masato eléggé férfi volt ahhoz, hogy megérezze annak fájó örömét, hogy szükség van rá. Csak ült és ringatta Chent, míg az esőcseppek egyenletesen doboltak az üvegház tetején.
- Én mindent megpróbáltam, hogy ne lehessek céltáblája ezeknek az aljas alakoknak – mondta a lány halkan – Igyekeztem úgy élni, hogy ne adjak okot a szóbeszédre, de ember vagyok, és nekem is vannak hibáim. Még ha nem is tettem meg azokat, amiket rólam írtak, nem vagyok tökéletes. Pedig bármit megadnék érte, ha az lehetnék!
- A tökéletesség unalmas – gondolkodott el Masato – Bármiben. Én már csak többre becsülök egy kis tökéletlenséget.
Ujjai biztatóan cirógatták a lány vállát.
- Tudod mit? Ha áll még a tegnapi ajánlat, akkor most meghívlak egy csendes kis helyre vacsorázni – vetette fel hirtelen.
- Benne vagyok – állt fel Chen, és már nem is érdekelte annyira, hogy miket terjesztenek róla.
Csak Masato létezett, és az a különös érzés, ami a simogatása nyomán támadt. Chen hosszú ideje magányos volt, a sztárság azzal járt, hogy csak magára számíthatott. Már nem is emlékezett, hogyan hat rá egy férfi közelsége.
Együtt vacsoráztak Masato egyik kedvenc kisvendéglőjében, aztán beültek egy moziba, megnézni egy jópofa vígjátékot, amitől mindketten feldobódtak. Később sétáltak egyet a tengerparton, és sokáig nézték szótlanul a világítótorony felvillanó fényeit. Csak késő éjjel értek haza.
- Hát, azt hiszem, ideje lesz aludni térni – búcsúzott Chen – Köszönöm ezt a kellemes estét!
Masato nem szólt semmit, csak ránézett a lányra, és a korlátlan, túláradó szeretet mosolyával ajándékozta meg. Chennek ebben a pillanatban az a vágya támadt, hogy bárcsak a világon bárki más lehetne, csak ne egy ismert sztár, a férfi munkaadója. A karjai önfeledten ölelték át Masato nyakát, és felajánlotta ajkait, hogy egy gyengéd csókban forrjanak össze. Úgy érezte, egy percre megszűnik körülötte a világ, tetőtől talpig megborzongott, és a bőrén apró szikrák lobbantak. A férfire ugyanilyen hatással volt a csók, mégis kettőjük közül ő bizonyult józanabbnak: óvatosan eltolta magától a lányt.
- Jó éjszakát, Chen!
A lány remegő térdekkel ment fel a lépcsőn, és ahogy beért a szobájába, azonnal leült az ágyra. Jó nagy lélegzetet vett, és csak ezután tudott újra talpra állni. Felvette csodaszép fehér selyemhálóingét, amilyet otthon, Magyarországon sosem viselt volna, de itt szinte már hagyománnyá vált. Bebújt a takaró alá.
Csillagos éjszaka volt, csend borult a házra. A parkban is nyugalom honolt, bár néha megcsikordult a kavicsos út a biztonságiak lába alatt. A szobákban mindenki aludt már, csak a személyzeti folyosó egyik aprócska helységében hallatszott némi nesz: Masato forgolódott az ágyában, nem jött álom a szemére. Az a csók járt az eszében, és Chen. Ahogy a lányra gondolt, melegség járta át a szívét, és a teste szinte sajgott utána. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felkelt az ágyból, magára kapta a ruháit, aztán benyúlt az éjjeli szekrénye fiókjába, és kivette a kis fehér füzetet, benne a verssel, amit nemrég írt. Nem tudta miért, de kényszert érzett, hogy elinduljon a folyosón, fel a lépcsőn. Valami csodálatos érzés vonzotta egy szoba felé az emeleten. Amikor odaért, furcsa izgalom kerítette hatalmába, tudta, hogy nem szabadna ezt tennie, de halk fohásszal benyitott.
A holdfény ezüstösen ragyogta be a helységet, a sugarak áthatoltak az ablakon, felkúsztak az ágy faragott lábain, és megállapodtak egy gyönyörű tündérarcon. Pajkosan becézgették a hosszú pillákat, végigfutkostak a piros ajkakon, és belefúródtak a selymesen csillogó hajtincsekben. Chen édesen aludt, csendesen pihegett a párnáján. Masatot megbabonázta a látvány, meg sem bírt mozdulni, csak állt ott, és bámulta a csodát. Nehezen tért magához, és ahogy feleszméledett, letette a noteszt a lány asztalára. Megsimogatta Chen arcát, betakarta, és belesuttogott az éjszaka csendjébe.
- Aludj csak kicsi angyalkám, majd én őrzöm az álmod!
Nehéz szívvel ment vissza a saját szobájába, örült, hogy senki sem vette észre. Ha a főnöke megtudná, hogy milyen érzéseket táplál Chen iránt, azonnal kipenderítené innen. Nem, nem szabad többé úgy gondolnia rá, mint egy varázslatos nőre, csírájában kell elfojtania ezeket a merész vágyakat.

52531. Babs (2007-05-10 22:28.19)

- (válasz Shanon 52525. hozzászólására)

Ne is hagyd! Csak felrémlett előttem egy rémkép: Kozsó!XD

52530. Bloody Ivy (2007-05-10 22:27.23)

- (válasz Byrnes 52526. hozzászólására)

Na ki...

52529. Byrnes (2007-05-10 22:27.19)

- (válasz Shanon 52518. hozzászólására)

Bele se merek gondolni, mi lesz az aprócska pisztolyokból... félelmetes mordály :)

52528. Meszy (2007-05-10 22:27.14)

- (válasz Chen 52524. hozzászólására)

Megmondom neki!!!XD

52527. Meszy (2007-05-10 22:26.47)

- (válasz Byrnes 52520. hozzászólására)

WOW!!!:)))EZ NAGYON NAGYON SZÉP:)))

52526. Byrnes (2007-05-10 22:26.20)

- (válasz Bloody Ivy 52522. hozzászólására)

Ki ráz le?

52525. Shanon (2007-05-10 22:26.03)

- (válasz Babs 52514. hozzászólására)

Ismersz, ezt nem hagyhattam ki:D

52524. Chen (2007-05-10 22:25.50)

- (válasz Meszy 52513. hozzászólására)

Kérlek, küld el! =))))

(Ha lehet egy kívánságom, akkor a rózsaszín boxiba jöjjön...) ;)

52523. Byrnes (2007-05-10 22:25.48)

A napok gyorsan teltek, és Chen szinte minden nap fellépett valahol. A világot járta, állandóan máshol bukkant fel, és egy kissé megviselte ez a folytonos ingázás. Szerencsére ott volt mellett Masato, aki már rég nem csak testőr volt, hanem egy jó barát is, mindent meg lehetett beszélni vele. Megértő volt, és bölcs tanácsokat adott. Egyik nap a legújabb dalát szerette volna neki megmutatni, és kikérni a véleményét, de nem találta sehol a férfit. El nem tudta képzelni, hová tűnhetett, amíg meg nem kérdezte a helyszínt biztosító biztonsági csapat főnökét.
- El is felejtettem mondani, hogy Masato beteg lett, de valószínűleg egy hét múlva már jön – mondta az idősödő, bajuszos férfi – Addig is hadd mutassam be a helyettesítőjét, ő fog magácskára vigyázni kerek hét napig.
- Tatsuya Fujiwara vagyok, kisasszony – mutatkozott be udvariasan – Örülök, hogy megismerhetem!
Chen lehangolódott. Masato mindig itt volt mellette, soha nem hagyta magára egyetlen percre sem, mi lesz most nélküle? Ez a Fujiwara szimpatikusnak látszik, és valószínűleg jó a szakmában, de mégiscsak egy idegen. A lány senki mással nem tudott úgy beszélgetni, mint Masatoval, valami megmagyarázhatatlan érzés kötötte hozzá. Szomorúan ballagott be az öltözőbe, csak az a gondolat vigasztalta, hogy egy hét múlva újra látja Masatoval, és ráadásul még lesz végre egy pihenője is, hazamehet Kamaishibe. Már három éve, hogy eljött a szülőhazájából, a kicsinyke Magyarországról, és azóta ezt a kedves japán várost tartotta otthonának, hiszen ott volt a háza. Nem is igazán ház, hanem egy kisebb vidéki villa, csendes, harmonikus környezetben, körülötte egy óriási parkkal és egy tóval.
Az egy hét gyötrelmesen telt el. Chen örült, amikor a magángép megindult vele és a teljes stábjával: a rockbandával, a háttérénekesekkel, technikusokkal, és a turnémenedzserrel összesen harmincan voltak. Az út jó hangulatban telt ugyan, de a lány boldog volt, amikor landoltak a reptéren, már csak azért is, mert utálta a repülést. Egész úton Masatora gondolt, tudta, hogy a férfi már ott várja a házban, hiszen a hírek szerint meggyógyult. Amint a kocsi befordult a kapun, a szemével azonnal keresni kezdte, de nem látta sehol, egészen az ajtóig. Már éppen elkeseredett volna, amikor megpillantotta. Ott állt a bejáratnál, kezei a háta mögött összekulcsolva, és még sokkal jóképűbb, férfiasabb volt, mint amilyenre Chen emlékezett. Nagyot dobbant a szíve, alig bírta megállni, hogy Masato nyakába ne ugorjon, de a biztonsági szolgálat vezetője lépett oda hozzá, hogy üdvözölje. Nem volt elég egyetlen személyi testőr, a ház köré is kellettek őrök, mert folyton járkáltak rajongók a környéken, akik bármit megtettek volna, csakhogy bejuthassanak az épületbe.
Amíg a lány a csomagjai kipakolásával volt elfoglalva, addig Masato őrjáratra indult a villa körül. Egyfolytában Chen járt a fejében, nagy önuralom kellett hozzá, hogy át ne ölelje ott az ajtónál. Most is nála volt a lány notesze, mindig magával hordozta, akárhová indult is. A parkba érve leült egy padra, és kinyitotta a füzetet. Szinte öntudatlanul elővett egy tollat, és írni kezdett. Megrohanták az érzések, amelyek már ott voltak a szíve legmélyén, de erőszakkal elfojtotta őket. Itt, csendes magánya közepette, ahol senki sem látta, szabadon ábrándozhatott Chen szomorú szemeiről, bársonyos bőréről, igéző pillantásáról. Már az első pillanatban, amikor nála kezdett dolgozni, akkor rájött, hogy ez a lány más, mint a többi sztár. A varázslatosan nőies, titokzatos külső egy érzékeny, melegszívű, kedves lányt rejtett, teljesen mást, mint az a díva, aki a színpadon volt. Hányszor vigasztalta meg, amikor bántották az újságírók, vagy a rajongók agresszív viselkedése rémisztette halálra, milyen sokszor bújt a karjaiba biztonságot keresve!
Most végre be merte vallani magának, hogy szerelmes Chenbe. Hiába is igyekezett legyőzni ezt az érzést, amint meglátta a lányt, ismét elemi erővel tört rá. Ahogy írt, minden sor tele volt gyengédséggel, becéző szavakkal, nem titkolt el semmit, teljes lelkét beleadta ebbe a versbe. Nem gondolt rá, hogy mi lesz, ha vissza kell adnia a noteszt, hiszen nem tépheti ki a lapot, az túl feltűnő lenne, de nem is árulhatja el Chennek a legféltettebb titkát. Ő csak egy alkalmazott itt, a lány a munkaadója, és nem játszhatja el a becsületét egy törékeny, viszonzásra soha nem találó érzés miatt. Talán ha máshol találkoztak volna, más módon…
A következő reggel Chen sétálni indult a parkba. A biztonságiak egy kicsit hangosak voltak aznap, de a lány nem hibáztatta őket, hiszen a nagyszabású koncertsorozat után végre visszatérhettek ide, ahol az élet sokkal nyugalmasabb. Chen egy kis magányra vágyott, hogy elmélyedjen a gondolataiban az elért sikerekről, esetleg hibákról, ahogy máskor is tette nagyobb promóciós események után. Szeretett volna virágot szedni, mezítláb futkosni a kavicsokon, és a fűben fekve bámulni a felhőket. Csak most jött ki rajta az utóbbi hónapok megfeszített munkatempójának az utóhatása, végtelenül fáradtnak és elveszettnek érezte magát. Dudorászva ballagott a fák között, amíg el nem ért a tóhoz. Leült a partján egy sziklára, levette a cipőjét, és belelógatta a lábát a lágyan simogató vízbe. Olyan csodálatos idő volt, és ő telesen elábrándozott, amikor hirtelen egy ismerős hang szólalt meg a háta mögött.
- Üdvözöllek itthon!
Gyorsan megfordult, Masato volt ott kedves mosollyal az arcán. A lány felugrott, örömében meg sem tudott szólalni, csak odalépett a férfihoz, és átölelte. Pár percig álltak egymás karjaiban, csendesen összefonódva. Nem látta őket senki, csak az ágakon csicsergő madarak és a vidáman kergetőző mókusok.
- Úgy örülök, hogy megint egészségesnek láthatlak! – mondta Chen ujjongva – Annyi minden történt mostanában, és nem tudtam elmondani neked semmit, és írtam egy új dalt is, és…
- Jól van, nyugodj meg, és kezdd elölről az egészet! Csak szép sorjában, különben egy szót sem fogok érteni az egészből – nevetett a férfi.

52522. Bloody Ivy (2007-05-10 22:25.09)

Mert folyton leráz... és nem tudom miért... *durcizik

52521. Meszy (2007-05-10 22:24.35)

- (válasz Shanon 52512. hozzászólására)

Köszi..XDJah..Igen..Nem hasonlitunk...Ő ŰRLÉNY,Nem e világi lény..az tuti!!XDVagy forditva..XD!!!!

52520. Byrnes (2007-05-10 22:24.21)

Valahogy minden olyan fura volt ezen a napon, mintha valami lett volna készülőben. Chen olyan feszültnek érezte magát, de nem úgy, ahogy máskor a fellépések előtt, hanem valami különös rossz előérzet szállta meg. A csarnok felé indultak a kocsival, hogy próbáljon az esti koncertre. A rajongók megint elözönlötték a bejáratot, és a lány egy kicsit félt tőlük. Néha éjszakánként arról álmodott, hogy a hisztérikus fanatikusok rárontanak, belekapaszkodnak a ruhájába, a hajába… Csak akkor nyugodott meg némiképp, amikor ránézett a testőre, Masato nyugodtságot sugárzó arcára. Mellette biztonságban érezte magát, tudta, hogy nem érheti semmi baj.
Nem volt egyszerű bejutni a csarnokba, de Masato nagyon vigyázott, a testével védelmezte őt. A kezdeti izgalmak után elkezdték a próbát, a rockbanda, és a vokálozó lányok már buzgón készülődtek. Bemelegítésként Chen néhány könnyedebb dallamot énekelt, aztán megpróbálta előszedni teljes hangterjedelmét. Tudta, hogy ennek a koncertnek tökéletesen kell sikerülni, hiszen közvetíti majd az egyik legnézettebb tévétársaság. Eleinte elég bátortalanul jöttek elő a magasabb hangok, de végül is egész jól belemelegedett. Közben végigpásztázta a szemével a helységet: óriási csarnok volt, több tízezer férőhelyes. Mi lesz, ha estére teljesen megtelik emberekkel! Chen bele se mert gondolni, máris lámpaláza lett.
Egyébként megint ugyanaz volt a program, mint mindig, ugyanazok az arcok vették körül. A nyüzsgés ellenére végtelenül egyedül érezte magát. A magány attól a naptól kezdve mellé szegődött, hogy elkezdte építgetni a karrierjét. Néha éjszakánként arra gondolt, hogy talán jobb lenne hétköznapi emberként élni, férjhez menni, és gyerekeket szülni, de másnap mindig jött egy fellépés, és ez az ábrándkép eltűnt a fejéből. A neki szóló ujjongás, és az emberek örömteli arca, ahogy hallgatták őt, mindenért kárpótolta.
Masato ott ácsorgott a kordonok előtt, felmérte a terepet biztonsági szempontból, de közben lopva néha a lányt figyelte. Chen szeme egy pillanatra megakadt a férfin. Ilyen élénk barna szemeket, és ilyen átható tekintetet, amilyen Masatonak volt, még sohasem látott. Egészen libabőrös lett tőle, érezte, ahogy arcába szökik a vér, és teljesen elpirul. Már hat hónapja, hogy a férfi a személyi testőre lett, miután abbahagyta sportolói pályafutását, és meglehetősen barátságos volt a légkör közöttük, mégis néha zavarban volt előtte. Gyorsan hátat fordított, és elvonult a színpad másik oldalára.
A délután gyorsan elröppent, és Chen már csak azon kapta magát, hogy elkezdték a koncertet. Minden simán ment, a legjobb formáját nyújtotta, a siker leírhatatlan volt. A szűnni nem akaró tapsvihar miatt többször is ráadást adott, aztán fáradtan ült le az öltözőben. Teljesen kimerülve bár, de boldogan tért vissza a hotelbe, és még sokáig nem tudott elaludni, gondolatban újra átélte a fellépés minden pillanatát.
Egész hónapban koncertek és interjúk hosszú sora várt rá, és Chen szeretett volna egy nagyobb pihenőt beiktatni, de hát a munka mindenekelőtt. Az elismerésért meg kellett szenvedni, és nem lehet csak úgy hagyni, hogy veszendőbe menjen. Elég sokszor támaszkodott Masatora, a férfi erőt öntött belé, biztatta. Néha a lány egyedül üldögélt egy-egy csendes helyen, a családjára gondolt, akik távol voltak tőle, és akikkel már egy éve nem találkozott. Egyik ilyen alkalommal Masato odalépett hozzá.
- Mi a baj, miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte kedvesen.
- Tudod, a szüleimre gondolok, és a barátnőimre. Nagyon messze vannak, és szörnyen hiányoznak nekem.
- Én sem láttam a családomat már vagy egy fél éve – bámult maga elé elgondolkodva Masato.
Amikor meglátta Chen szemében a gyülekező könnyeket, átölelte a vállát, és leült mellé. Percekig elvoltak így szó nélkül, aztán a férfi megköszörülte a torkát, felállt, és elment. A lány nem tudta ezt mire vélni.
Másnap megint koncertet adott, és a próba egyik szünetében a színpad szélére telepedve egy verset írogatott kedvenc noteszébe. Egyszer csak váratlanul árnyék vetődött a fehér lapokra: Masato állt ott mosolyogva.
- Szia! Hogy megy a próba? – kérdezte.
- Jól – válaszolta Chen kimérten.
- Mit csinálsz itt egyedül?
- Éppen fejen állok, és piros elefántokat fényképezek. Nem látod, hogy írok?
- Ne legyél már olyan harapós, még a végén megijedek! – mondta a férfi vigyorogva, és ellenállhatatlan fényecskék gyúltak a szemében.
- Na jó – vágta rá a lány megenyhülve – Verset írok.
- És miről szoktál írni?
- A családomról, barátságról, szeretetről, és minden egyébről, ami eszembe jut. Tulajdonképpen jó unaloműző.
Masato fölé állt, és beleolvasott az épp készülő költeménybe.
- Hát ez gyönyörű! Elolvashatom a többit is?
- Nem is tudom…
- Megígérem, hogy vigyázok rá, és senkinek sem mutatom meg!
- Rendben. Neked kölcsönadom – egyezett bele Chen, és a férfi kezébe csúsztatta a kis füzetecskét, aki azonnal zsebre vágta.
- Most mennem kell. Nemsokára visszaadom a noteszed, igyekszem gyorsan elolvasni.
Chen egész este azon tűnődött, vajon helyes döntés volt-e odaadni a legféltettebb titkait Masatonak. Mi van, ha túl gyerekesnek fogja találni a verseit? Hiszen csupa sajátos élményről és érzésről szólnak, amiket talán nem ért majd meg teljesen. Lassan belenyugodott, hiszen ami történt, az megtörtént, nem lehet visszafordítani. Fáradtan feküdt le, és amint elszunnyadt, azonnal álmodni kezdett. Először csak az átható barna szempárt látta, aztán kibontakozott előtte Masato szelíd arca…

52519. Chen (2007-05-10 22:24.17)

- (válasz Byrnes 52505. hozzászólására)

Byrnes!!! =))))
Az nagyon jól esne, mert ma is túlóráznom kellett, egy fránya gyökérkezelés miatt, ráadásul az egyik szájsebészeti beavatkozásnál megnyilt az arcüreg és....na mindegy, szóval hosszú nap volt a mai is!

52518. Shanon (2007-05-10 22:24.07)

- (válasz Byrnes 52509. hozzászólására)

És pont ellenkező lesz a hatás:D

52517. Babs (2007-05-10 22:24.07)

- (válasz Bloody Ivy 52510. hozzászólására)

Pici Ivy, mi a baj? * aggódik

52516. Shanon (2007-05-10 22:23.50)

- (válasz Meszy 52508. hozzászólására)

Ez egy tudományos cikk volt:D

52515. Byrnes (2007-05-10 22:23.46)

- (válasz Bloody Ivy 52510. hozzászólására)

Miért?

52514. Babs (2007-05-10 22:23.24)

- (válasz Shanon 52496. hozzászólására)

Inkább ne!XD

52513. Meszy (2007-05-10 22:23.17)

- (válasz Chen 52507. hozzászólására)

ÉBRESZTŐ!!!Küldöm MAsit,Hogy ébresszen fel!XD

52512. Shanon (2007-05-10 22:23.05)

- (válasz Meszy 52502. hozzászólására)

Dilibogyó? Mennyire is hasonlítotok egymásra?:D

52511. Meszy (2007-05-10 22:22.57)

- (válasz Shanon 52506. hozzászólására)

jujj..Yodárol nem tudtam..MEGCSALOD E.T.-t??:OOXDDD

52510. Bloody Ivy (2007-05-10 22:22.44)

*sír

52509. Byrnes (2007-05-10 22:22.37)

- (válasz Shanon 52504. hozzászólására)

Mi egészen más IZGALMAT fogunk okozni...

elejére ... 950 951 952 953 954 955 956 957 958 959 960 961 962 963 964 965 966 967 968 ... végére

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Lifeisamovie, 2024-09-21 19:02	11643 hsz
Melyik a jobb pasi?	Törölt felhasználó, 2023-06-03 20:07	81278 hsz
Destiel rajongók vannak itt? (ellenzők inkább NE írjanak!)	Megan O'Conell, 2023-02-27 15:26	1 hsz
Szerintetek mi lesz a sorozat vege?Es mennyi evadot fog meg kibirni?	Halember, 2019-05-02 01:17	21 hsz
Szólánc (supnat)	Yvettke, 2018-12-21 12:36	1952 hsz
Best of beszólások&videók	Nmo008, 2017-08-18 00:55	1353 hsz
Season 9	Ancksunamun85, 2017-03-02 10:35	61 hsz
Keresem	Sipicipi, 2017-01-19 08:57	376 hsz
Mikor adják a következő évadot?	LGarib, 2016-12-27 21:14	196 hsz
11. évad	Empire, 2016-07-01 08:37	31 hsz
Összes Odaát fórum (44 db)

Odaát adatlap

Eredeti cím: Supernatural

Évszám: 2005

Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, Jeffrey Dean Morgan, Nicki Aycox, Sebastian Spence...

További információk

Szereplők fórumai

- Jensen Ackles - Vélemények

- Fredric Lehne - Vélemények

- Jensen Ackles - Jensen vagy Jared?

- Misha Collins - Egy állatian hülye "angyal"

- Misha Collins - Vélemények

- Nicki Aycox - Vélemények

- Jensen Ackles - Mért ilyen sikeres?

- Jensen Ackles - Jenesen vs Dean

- Samantha Ferris - Vélemények

- Jeffrey Dean Morgan - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk