Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

Mosolyogj 2. *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray)

Háromezer év vágyakozás (Blu-ray)

Életem fénye (DVD)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Penge 2
- Film+, 21:00

A látogatók
- Viasat Film, 21:00

Nora Roberts: Délidő
- Filmbox Plus, 21:00

Mr. és Mrs. Smith
- AMC, 21:00

Az oltalmazó
- Filmbox Premium, 21:40

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Charlotte Rampling (79)

Barbara Hershey (77)

Jennifer Jason Leigh (63)

Laura Linney (61)

Michael Sheen (56)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

Fekete Szépség (1994) - Vélemények

Szólánc igékkel

Szólánc melléknevekkel

Három betű - egy mondat

Szólánc-angol szavakkal

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Vaiana 2.

Michelle Randolph

Fórum - Férjek és feleségek - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

7. Lifeisamovie (2024-02-15 14:09.43)

- Rohadt férfiak. Egy bizonyos kor után a nőket egyszer s mindenkorra leírják. Te csak ne védd a férfiakat! Ilyenek vagytok! Csak addig vagyunk jók nektek, amíg nem kezdünk öregedni. Aztán jöjjön egy fiatalabb! :D

Lehet minden házasságban lévőnek tudnia kellene erről a filmről. Kicsit rálássanak önmagukra, felismerjék, hogy azonosak valamelyik karakterrel, s így megtehessék, hogy tulajdonképpen kicsit a jövőbe lássanak, hogy milyen következményekkel járhat akár egy különköltözés, már csak a gondolata is, de szimplán egy új kolléga mennyire csípheti a párunk szemét, még akkor is ha nincs semmi közünk hozzá, csak azért mert jól kijövünk vele. Esetleg a film végére levonhatjuk a következtetést, hogy akkor mi is kezdhetünk pakolni és új lakás után nézni, mert pontról pontra a saját életünk aktuális epizódjait láttuk, de az is előfordulhat, hogy hatalmas kő esik le a szívünkről, mert egyáltalán semmi közünk a szereplőkhöz. Persze ez nem zárja ki, hogy a házastárs, élettárs, aktuális partner nem tudja úgy megoldani a dolgokat valaki mással (másokkal :D), hogy mi abból semmit se érzékeljünk...:P

S ha már Rilke volt a 'névadó', ez talán elfér itt a múltból:
http://www.youtube.com/watch?v=SvSbnY4AGUI
Rilke - A néző. Vers. Magyar Televízió 1995, VHS

6. Convar (2011-07-09 00:59.59)

- (válasz Mangilla 3. hozzászólására)

"Juliette Lewis pedig szintén kedvenc, nagyon bírom."

Nekem egy bajom volt vele, hogy számomra az ő személye annyira összekapcsolódott a Született gyilkosokkal, hogy minduntalan, akaratom ellenére is a Mallory Knox-ot láttam benne :)

5. Convar (2011-07-09 00:57.13)

- (válasz Mangilla 2. hozzászólására)

Ilyen annyira sok volt benne, olyankor pedig annyira feltűnő módon hogy sztem ez szándékos volt.

4. Convar (2011-07-09 00:55.36)

- (válasz Mangilla 1. hozzászólására)

"Ami miatt meg tényleg értékes, az WA-filmekben jellemző cinikusság kissé hátrább szorítása - engem ezért ez a mű a Hatalmas Afroditéra emlékeztetett. "

Na igen, ilyen az, amikor az ember nem időrendi sorrendben látta Woody Allen filmjeit :)

Am igen, a téma a "szokásos", de a "szokásosan" remek tálalásban, mind a rendezést, mind a forgatókönyvet, mind pedig a cast-et illetőleg :)

3. Mangilla (2010-08-26 00:27.21)

Ja, azért a színészekről egy-két szót még:
WA itt kicsit talán visszafogottabb volt (a humoros én jobban áll neki a drámai hősszerelmesnél), de mind a filbéli (és valós) felesége (Mia Farrow), mind a több főszereplő remekelt. Judy Davis volt talán a legjobb, de jól adta a karaktereét Sydney Pollack is, meg érdekes volt a relatíve fiatal Liam Neesont látni:) Juliette Lewis pedig szintén kedvenc, nagyon bírom.

2. Mangilla (2010-08-26 00:23.44)

Kis negatívum az operatőri munka terén van - néhány, szűk térben játszódó jelenetben annyira zavaró a kézikamerázás, hogy csak na!
Még jó, hogy később ez enyhül, sőt elmarad (meg persze vannak nagyobb terek is a filmben)

1. Mangilla (2010-08-26 00:22.02)

Na, itt van megint egy elhanyagolt Woody Allen-film...
Igaz, én is csak egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem be pont ezt a filmjét Allennek, és a kezdeti unalmas részeket leszámítva nem bántam meg: a film cselekménye ugyan pár mondatban elmondható - sőt, nem is túl kiszámíthatatlan - de WA zseniális forgatókönyvírói vénája - no, meg nagyszerű színészei - gondoskodnak arról, hogy legyen részünk meglepetésekben is...
A téma persze megint a férfi-nő kapcsolata, sőt a férjek és feleségek közötti kapcsolatok, illetve a házasságok fejlődési irányainak vizsgálata.
A humor most ugyan talán kevesebb, mint szokott lenni, de azért így is sokszor ironikus a film hangvétele.
Ami miatt meg tényleg értékes, az WA-filmekben jellemző cinikusság kissé hátrább szorítása - engem ezért ez a mű a Hatalmas Afroditéra emlékeztetett.
A vége felé meg elhangzik pár igen ütős mondat (afféle konklúzióként, a főszereplő házastársak részéről), amit bátran ajánlok ifjú házasok figyelmébe (de az idősebbeknek is).