Michael Haneke rendezte a filmet (Funny Games, A fehér szalag), nevezhetjük ezt az első igazi saját munkájának, hisz előtte csak tv-filmekben működött közre, amik annyira nem lettek népszerűek. Elég érdekesen hatott rám a film, a summárum nálam az volt hogy spontán cselekvés, a televízió káros hatása, a szülői felelőtlenség, a társadalom erős bírálata, ennyi. A Benny videója a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és audiovizuális tartalommal rendlkezik. Ez viszont csak az első felére jellemző, második felében igazából semmi ilyen nincs. Furcsamód eléggé horror beütése volt az első fél órának, de ettől még egyáltalán nem a horror stílusjegyei a mérvadóak, inkább egy aktuális társadalmi drámát és annak jövőképét jár körbe és azt naturálisan, élethűen tárja elénk. A koncepcióval nincs gond, de onnantól hogy Benny megmutatja szüleinek a felvételt, amin hidegvérrel megöli osztálytársát, már számomra hitelét vesztette a film. Az a dialógus ami onnantól kezdetét veszi, manipulatív, nem a normális reakciókat közli le amit ilyen helyzetben szokás lenne. A szülők nem háborodnak fel fiuk tettén , nagy meglepetést sem olvashatunk le az arcukról. Ehelyett nyugodtan végigkérdezik az “eljárás menetéről”. A miértek nem kerülnek elő sem az apa részéről sem az anya részéről. Abból az irányból közelítik meg a dolgot, ők vagy a fiuk milyen hátrányt szenedhet a gyilkosság miatt. Ez már egy “farkastársadalmat” szimbolizál, ami jelentősen torzítja a valós, általános képet. De az irreális reakciókkal valószínű hogy a nézőt akarja elborzasztani és gondolkodóba ejteni. Én személy szerint sokkal többre számítottam a film felétől, azt éreztem minden kezdi elveszíteni funkcióját, a cselekmény ha meg is jelölt magának egy bizonyos úticélt, nem érte el. A színészi játék tévéfilm szintjén van, érdemleges alakítással nem fogunk találkozni. Vicces az a jelenet amikor a fiú anyja megkérdezi a férjétől, át akarja-e adni a fiukat a rendőrségnek, erre a reakció: “Nem tudom, próbálom kitalálni mi legyen”. Erre a nő nevet, de a nyugalom még mindig virít az arcán, majd a férfi azt válaszolja “de azért próbálj nyugodt maradni”. Még a vállát is megvonja a nő. Jó, nem kérdőjelezem meg azt hogy van a társadalomnak a legalja, a leamortizálódott, társadalmi elszigeteltségben élő családtípus, ott ez egy elképzelhető viselkedésforma. De ezt korrektebb lett volna dokumentarista stílusban előadni, így viszont azt már kihúzhatjuk hogy az üzenet egyértelmű a néző felé. Egyik része tetszett a konccepciának, másik része nem. Sok sok kérdést felvet a film a nézőben, ez jó dolog, viszont lényeges és fontos lett volna egy jó lezárás, most attól eltekintve hogy mi a rendező stílusa. Persze ebben a dologban ő dönt, de aki hozzászokott az európai film jól bevált “keretekhez csatolásához” abban ez a film valószínű hogy hiányérzetet fog szülni. Erős közepesre tudom értékelni.
|
