Én úgy tudom hogy Ők ketten elvállalták csak egy harmadik szereplő (hölgy) jelenlétét nem akarják az alkotók ..e miatt megy a huzavona ... De ha csak elmélkednek hogy lesz abból forgatás és vetítés máj.27-én ??

14825. Kiváncsifáncsi (2013-03-28 06:47.48)

- (válasz Maryu 14823. hozzászólására)

Bizony...nálunk sítalppal is bonyolult a közlekedés ....

14824. Maryu (2013-03-27 22:34.13)

Ti sem tudtok semmit a Shark-ról? Úgy néz ki a lány már elvállalta. KNG-ről semmi hír? Pedig május 27.-én már kezdik vetíteni.

14823. Maryu (2013-03-27 22:30.25)

- (válasz Kiváncsifáncsi 14816. hozzászólására)

Sziasztok!
Ez komoly probléma. Írni kéne a nyuszinak, hogy idén csak színes tojást tojjon. Mert a fehéret nem lehet megtalálni a hóban. Nálunk legalábbis akkora van.

14822. Kiváncsifáncsi (2013-03-27 19:32.27)

Esküvői viselet:

A mi a mindennapi koreai viseletet illeti, az nem kevésbbé eredeti. Kivétel nélkül fehér vászonból készül. Kaftán és bő bugyogóból áll . Télen gyapjúval van bélelve és a járókelők megannyi dunnához hasonlítanak. Lábain a szegény bocskort, a gazdag khinai topánt visel De a koreai viselet legsajátosabb vonása a kalap . k*csög alakú, karimája széles és lapos. Szőve lószőrből van, átlátszó és olyan, mint a gyümölcstálak fölé helyezni szokott bura. A kalap alatt meg egy biretumszerű, hasonlóan lószőrből font süveget és végre homlokukon egy széles fekete szalagot viselnek.
És ami felette jellemző, hogy amilyen csúnya a kalap, biretum és pántlika, épen oly fölösleges, mert se hideg, se meleg ellen nem véd. Így ha esik, a kalap fölé olajos vászonernyőt kötnek és lábaikra fapapucsot huznak. A koreai kalap, mely a maga nemében egyedüli jelenség a kelet ruházatában, nem csodálkoznám, ha annak eredetét Németalföldön kellene keresni és ha a századok előtt Korea partjain sokat megfordult hollandi hajósok hozták volna magokkal annak alakját.
De ha eredeti a koreai fejdísze, nem csodálatosabb-e hajviselete? Fiú és leány hosszú hajfonatot hord, mely míg nőtlenek, a leánynál két, a fiúknál egy fonatban lóg a háton.
Az esküvőt megelőző napon a menyasszony barátnői és a vőlegény barátai tűzik föl azt.
De míg a leánynak megtoldják vendéghajjal, a legény leberetválja fejét és csak annyit tart meg, hogy apró kontyba köthesse feje tetején .
És e kontyra büszkébb Korea fia, mint egy koronára. E konty mutatja a világnak, hogy nős férfi, hogy független, egyszóval, hogy állampolgár.
A nők, ha kénytelenek az utcára menni, egy kaftánszerű köpenybe burkolóznak és annak gallérját vállaik fölött a fejőkre huzzák. De a jómódu koreai asszony utcára nem jár legalább nappal nem. Ha látogatóba megy vagy vásárolni, éjjel hagyja el házát.
Korea hajdani csodálatos szokásai közül egyik legsajátszerűbb épen az éjjeli élet volt. Minden este 9 óra felé a vásártorony harangja jelt adott, hogy a férfiak térjenek nyugalomra, a nők pedig elhagyhatják otthonukat. Ennek oka, hogy a piacot minden vásáros éjjel tartja. Naplemenet felé végtelen karavánokat látunk fát, szalmát, szénát, zöldséget és gyümölcsneműeket szállítani a város felé. Ökrök, tehenek, emberek keservesen megterhelve cammognak a nagy utca irányában, hol áruikat lerakva kis mécset téve a vásárfia elé és pipára gyújtva töltik az éjszaka nagy részét. Az utcát mind sűrűbben megnépesíti a fehérnép, foly a vásár, hangzik az alku és megered a pletyka, míg nem éjfél után két órakor megszólal ismét a nagy harang a két utca keresztezésénél levő toronyban, jelezve, hogy a nők siessenek nyugalomra, mert a férfiak zárórája lefolyt. Szerencsére a nép jámbor természetű és nagyon szófogadó s így engedelmeskedik századok óta.

14821. Kiváncsifáncsi (2013-03-27 19:32.11)

A hajdani Chosen

Mi lepett meg leginkább abban a mesevilágban? Ha azt kérdeznék, ami a legkevésbbé meglepő - a felelet könnyebb volna. Monduk egy szóval: minden.
A föld, népe, szokásai, az élet, mind sajátos jellegűek. Megannyi határtalan teret nyújt a megfigyelésre. És valamennyi meglepő.
Föld, s nép, szokások, élet, mind eltérő, mind csodálatos. A látható és láthatatlan egyaránt meglepő. A természetben és atmosphaerában ugyanazon érzés jő kifejezésre. A kis szegényes falvak, a hallgatag lakosság hű tolmácsolói a melancholiának, a nemzeti lethargiának. Akit a psychologia érdekel, akit érdekelnek nemcsak a világ külső jelentkezései, hanem annak eredő forrásai és az élet elvont értékei, a nép szelleme, földjének légköre, arra nézve Chosen kiaknázhatatlan terület. És elvégre is ez a fontosabb. Ez mérvadó mindazokra nézve, kiknek sorsa és fejlődése szivén fekszik. Egy nép története, multja tanulmányozására leghasznosabb segédeszköz a nép jellemének ismerete, és az egyedüli kútforrás a jövendő fejlődés természete iránya megfigyelhetésére, annak puhatolására.
Hogy Korea mai helyzetéről némi tájékozást szerezzünk, okvetlen szükséges, hogy történelmi fejlődése és a nép főbb jellemvonása némileg ismert legyen.
Ha Korea bonyodalmas viszonyait jobban meg akarjuk érteni, az ország történelme és a nép jellemvonása nyujták a legjobb két segédeszközt.
Hogy jelenét fölfogjuk, szükséges a mult alakulásait, fejlődését ismernünk. Mai állapotai fölött csakis úgy hozhatunk itéletet, ha a nép főjellemvonásai nem idegenek.
Korea multját - mint a legtöbb ázsiai népét - homály fedi. A legrégibb emlékek mindössze mondák és legendák alakjában vannak megőrizve. Több a meseszerű elem, mint a történelmi valóság. Királyok és istenségek, hősök és szörnyetegek uralkodása felváltva, értelmetlen hősmondakörré alakúlva őriznek meg egy pár főbb eseményt az utókor számára.
Az ország állítólagos megalapítója Ki-Tsze khinai nemes, ki csapataival, kisérőivel 1121-ben telepedett le a félszigetre. Hogy mennyiben felel meg a tény a valóságnak, eldönteni nehéz. Tény, hogy a koreai nem a khinai, hanem a tatárfajhoz tartozik, így Ki-Tsze legfeljebb mint későbbi hódító érkezhetett. E hadjáratának országalapítói fontosságot a későbbi krónikások bizonyos fokig Khina dicsőítése céljából kölcsönöznek.
Korea viselt dolgainak hiteles adatait összegyűjteni kétszeresen nehéz azért, mert nemzeti történelem írását szigorúan tiltotta a törvény. Hogy a főbb események nem vesztek el teljesen az utókorra nézve, egy csodálatos szokásnak köszönhető.
Pár belső udvari hivatalnok naplót vezetett és feljegyzett mindent, ami fontosabb. Mindannyi saját tetszése szerint sorolja fel, ami érdekli és teljes titoktartás mellett pecsételi le irattekercseit, melyeket négy másolatban az ország négy kormányzósági helyén öntöttvasládákban őriznek. Az iratok így maradnak eltemetve mindaddig, amíg a jelen uralkodócsalád ki nem hal. Csak ha már nem lesz a trónuson, hanem ősei közé tér a sárkány udvarába , lesz megengedve történetöket nyilvánosságra hozni.

Szokások

Korea sajátos szokásainak ismertetése túl sok időt igényelne. Így bármennyire jellemzetesek és érdekesek is azok, e helyen csak egy párt, a szembetünőbbek közül, fogok felemlíteni.
A nép általános társadalmi viszonyait nézve, annak fő jellemvonása a vendégszeretet.
A koreainak higgadt vérmérséklete van. Családja körében megelégedett. Háza kicsi, de ha utas kopogtat ajtaján, nincs eset, hogy nem találna éjjeli hajlékot. Ebéddel is megkinálják, mely bármennyire szerény, mindössze egy tál főtt rizs vagy pár répa, elégséges egy-egy váratlan érkező megvendégelésére.
A gazdagabb házban a nemzeti eledelen, a rizsen kívül, mely az asztalról soha sem hiányzik, szolgálnak halat, főzeléket, és mint inyencség a kutya-comb a legkeresettebb.
Italul azt a vizet használják, melyben a rizs főtt . Az ebédet apró tálakban, tálcaszerű asztalon szolgálják föl és egyidejűleg pipákat is helyeznek a vendég elé. A koreai asszony és férfi dohányos. A dohányt Japánból honosították meg a XVI. század folyamán és ma is a föld egyik főterménye.
Szórakozásul a zene és tánc szolgál. De mint minden ázsiai nép, a koreai úr is csak passive vesz részt a mulatság e nemében és e célra fizetett táncosnők és zenészek alkotnak országszerte céhet.
A tánc jellege komoly, plasztikus, néhol drámai erővel ecseteli a belső érzéseket. A zene méla, melodikus. Hangszere a dob, síp és egy cimbalomhoz hasonló tambura . Európai fül nehezen szokik hangskálájához , bár kétségkívül minden keletázsiai zene között a koreai a legrokonszenvesebb. És hogy e népnek mily zenei érzéke van, azt abból is láthatjuk, hogy az újonnan szervezett gárdánál egy német karmester nagy sikerrel tanítja zeneszerzőink műveit.
Családi ünnepélyek mind zene- és tánckiséret mellett folynak le. A koreai szeret mulatni, minden családi ünnepélyt megül, sőt ha nincs egyéb ürügy mulatásra, akkor kirándulásokra, majálisokra hívja barátait. Szép tavaszi napokon, mikor a rét zöldül vagy verőfényes őszi délutánokon, amikor a fák levelei színöket váltják , völgyek mentén vagy a hegyek közt egész táborozást csap a fiatalság. És szól a duda, foly a tánc "kivilágos kivirradtig".
Az öregek ünnepe egy másik alkalom az általános vigadozásra. Ha a család valamelyik tagja a 60-ik évet megéri, azon napot nagy ünnepéllyel ülik meg . Összecsődül arra az egész határ és tiszteleg, mert attól a naptól fogva, amikor a hatvan évet meghaladta, az öregeket mint az egek kegyeltjeit nézik.
A koreai esküvő, mint ritus rövid. Mindössze abból áll, hogy a vőlegény és menyasszony, egymással, egy emelvényen szembe állnak és fejöket igenlőleg meghajtják.
Legtöbb esetben a fiatalok ez alkalommal látják egymást először. De akár tetszenek egymásnak, akár nem, a szülők akaratának eleget tenni kötelesek.
A szertartás alatt a legnagyobb közöny kifejezését írja elő az illemszabályzat és midőn a lakzi véget ér, a fiatal asszonyt az anyós veszi magához, a férj pedig pajtásai közé térve búcsúzik el legénykorától. Korea összes szertartásai között a legbonyodalmasabb és leghosszabb a temetés. A halottat, miután egy óriás tölgyfakoporsóba helyezik, minthogy a szobába nem fér, az udvar egy elkülönített részébe teszik és ottan őrzik hónapokig. Ez idő alatt a gyászolók reggel, este és minden étkezés után eljönnek az előirt lamentációkat elvégezni. E mellett eledellel és egyéb áldozatokkal kedveskednek az elhunytnak.
E közben a csillagjóslók alkalmas helyet keresnek az eltemetésre. Mindenekelőtt olyan sírhelyet óhajtanak, melynek területén a föld mélyében lakó sárkány erei ágaznak el. Hogy e babonában mennyire hisz a nép, az abból is látható, hogy az elhunyt császárnét kétszer temették el, mert a csillagjósok állítólag másodízben jobb helyet fedeztek fel. De hogy a sárkány létezését illetőleg itt-ott mutatkozik kétely, az abból is érthető, hogy a csillagjós kevésbbé igyekezett a sárkány erét megtalálni, mint inkább az új sírokkal egy olyan földet jegyezni meg, melynek kisajátítása nem annyira az elhunytnak, mint inkább az illető jósnak vált hasznára.
A császárné temetése napokig tartott, részt vett azon az ország kicsinyje, nagyja. Meg voltak híva a követségek tagjai és az ünnepélyek költségei az állam utolsó filléreit is fölemésztették.
A koreai gyász 27 hónapig tart. Azalatt a gyászoló a világtól teljesen elvonulva él. Zsákvászon kámzsát ölt magára és arcát egy szakajtókosárhoz hasonló kalappal fedi . A gyászolót megszólítani nem szabad és útjából mindenki kitér. Ez a gyászöltözet tette lehetővé, hogy az első missionariusok ismeretlenül közlekedtek.

14820. Kiváncsifáncsi (2013-03-27 19:22.47)

Korea nyelve

Korea nyelve a turáni csoporthoz tartozik. Egyik faja azon elterjedt családnak, mely magába zárja a törököt, finnt, szamojédot, osztjákot, mongolt, mandsut, tamilt, telugut és a legtöbb polynésiai tájszólást, melyeket Formozától a Manilán át Guinea és Ausztrálázsia legtöbb szigetcsoportjain beszélnek és amely családhoz a mi nyelvünk, a magyar nyelv is tartozik. E csoport főjellemvonása a sajátságos igeragozás és hajtogatás. A gyök maga változatlan marad minden esetben. A koreai ige, épen úgy, mint a magyar, megtartja mindvégig eredeti alakját. A szavak tagozottak és nagy változatokat mutatnak. A nyelv egyik legérdesebb sajátsága a rendes időkön kívüli különböző állapot jelzésénél nyilvánuló forma. Kételyt, tétovázást, intést, óhajt, nyugtalanságot és egyéb pillanatnyi helyzeteket módjában van az igével magával visszaadni, amit nyugati nyelv nem volna képes kifejezésre hozni, de ami a magyarban, kivált a nép nyelvén szintén szokásos. Pl. azt mondva: mendegél, vagy a népies mód: menedzik egyidejűleg világot vet az egyén lelkiállapotára is. Egy másik meglepő hasonlat nyelvökben a tájszólások hiánya . Különbségek, mint a germán és khinai vagy a latin népeknél, hol bár a nemzet ugyanazon nyelvet birja, egymást a különböző vidékek szóbelileg megérteni ne tudnák, épen úgy, mint nálunk, nem fordul elő, legföljebb a hangsúly és kiejtés lehet különböző, de a nyelv maga változatlan.
Egy másik analogiát a keresett euphemiában találok, mely minden erősebb ellentétet a hangzók között épen úgy elsimított, mint a mi népünk ajkán és míg nálunk minden látszólagos keménységet elemésztett a nép ajka és menjekből lesz mennyek, változik pl. a koreai apnok-ból amnok . Végre a hangsúlyt illetőleg nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy az olyanra nézve is, ki mindössze a nyelv elemeit ismeri és gyakorlattal alig bir, rendkívül kellemes benyomást tesz. A hanglejtés szépsége kétségkívül a mondat cadentiájában érvényesül, és ez annál inkább hathatós, mert a hang nyomatéka egész az igéig, mi rendesen a mondat végére jön, fokozatosan emelkedik. Korea szókincse kétségkivül még gazdagabb lenne, irodalma érdekesebb, ha a tudományos nyelv nem lett volna kizárólag a khinai. De úgy a kormányzat, mint a magasabb körök érintkezési nyelve is, hogy úgy mondja, kizárólagosan a kínai volt. Innét magyarázható, hogy az összes szakkifejezések Khinából vétettek kölcsön, amiként mi a latinból vettük a mieinket: de viszont Khina épen nem birt befolyással a nemzet grammatikájára, mint ahogy a mienket nem tudta a latin megváltoztatni.
Sokáig a kínai jeleket használták ők is, aztán egy király gondolt egyet és betűírást alkotott a koreai nyelv számára a tizenötödik században. Olyan írást akart, ami megkönnyíti a nyomtatást, pontosabban az írás nyomóformába metszését, ezért csupa egyenes vonalból és körből állította össze a betűsort. Nem sok betűt vezetett be: huszonnégyet, amennyiből a görög ábécé is áll. Aztán gondolt egy ravaszat, s az írást megtoldotta egy apró jellegzetességgel, ami a kézírás idejében nemigen jelentett gondot, de a számítógépek számára majdnem akkora probléma, mint a kínai sok tízezer jele.
A koreai ábécé huszonnégy alapjelét, a dzsamót a fenti ábra mutatja. Ez nem olyan, mint az orosz, itt a ja, jo szótagok nem lágyítanak semmit a mássalhangzókon, egyszerűen ilyenek a magánhangzók, a j hang részüket képezi. A mássalhangzók egy része kétfélét is jelent, illetve mégis csak egyfélét, mert a koreai ugyanúgy nem tesz különbséget k és g, l és r között, mint a magyar a kétféle angol n között.
Ez eddig egy roppant egyszerű kis ábécé. A ravaszság ott kezdődik, amikor írni kell vele. Nem ám egymás mögé sorakoztatni a betűket, hanem minden szótagot egy jelként kell leírni. Korea nevét például, mivel két szótag, két jellel, ahogy itt látható.
A hangulnak nevezett szótagjelek három részből állnak. Baloldalt felül a kezdő mássalhangzó (csoszöng) áll (ha ez ng, akkor néma, vagyis magánhagzóval kezdődik a szótag); jobboldalt felül a magánhangzó (dzsungszöng); alul pedig a záró mássalhangzó (dzsongszöng), de ez utóbbi elhagyható. De nemcsak egy-egy betű állhat ezeken a helyeken, hanem kettő, sőt néha három is. Tizenkilencféle csoszöng, huszonegyféledzsungszöng és huszonhétféle dzsongszöng lehetséges ? így 399 olyan szótagot lehet összerakni, amiben csak csoszöng és dzsungszöng szerepel; ha pedig dzsongszöng is van, akkor írd és mondd 10 773 szótag állítható össze. Ez már vetekszik a kínai írással.
A példaszövegből látható, hogy a dzsamókat önmagukban nem is használják folyamatos szövegben, mindig csak hangul szótagokká összeállítva. A szöveg olvasata körülbelül: ?Nohuiga, sz*ramui, kvasirul, jongszohamjon nohuiga csonbukheszodo, nohui kvasirul, jongszohasirjoniva, nohuiga, sz*ramui, kvasirul, jongszohadzsi anihamjon, nohui abodzsikheszodo, nohui kvasirul, jongszohadzsianihasirira.?
A koreai írás a sok hasonló betűforma miatt kissé monoton hatást kelt, változatosságai mélyebb ismerkedés után tűnnek elő. Mivel kevés görbe vonalat használ, a kínaira emlékeztet, de attól már ránézésre is jól megkülönböztethető.
Kínai írás:
Sejong király korában alakult ki a koreai írás:
Általános művelődés
A művelődés khinai volt. - A sárga császárság terjesztette tudományait, művészetét és vallását is, Confucius tanai képezték a szellemi élet alapját. A khinai irodalmi tanulmányok és azoknak nyilvános vizsgálata nyujtotta a kultura színvonalát, a szomszéd császárság akadémiái és iskolái mintájára. Volt a fővárosban irodalom, elvont tudományok, orvostan, földrajz, térképrajzoló-intézet, jogakadémia, magasabb számtani tanfolyam, órások és időszámítók iskolái, tehát összesen nyolc tudományos intézet.
A kérdésre, vajjon a koreai intellectualis-e, a felelet rendesen tagadó. A legtöbb Koreában járt idegen korlátolt tehetségűeknek jellemzi őket. Ami az én személyes tapasztalataimat illeti, azok bizonyos fokig ellenkező következtetésekre vezettek. Fölfogása lassúbb, mint a khinai és mindenekfelett a japáné. Az agyműködésnek e népnél nincs meg se az előbbinek speculativ fejlettsége, se az utóbbinak synthetikus képessége. De ami a fölfogást illeti, az éppen nem hiányos.
Ellenkezőleg a koreai könnyen tanúl és mi több, fölötte érdekli minden philosophikus tárgy, és még inkább a synologiai tudományok. Nem hiányzik se tehetsége, még kevésbbé szorgalma, és ha módját találja, szivesen tanúl.
De ne feledjük, hogy polgárai szellemi képességeinek fejlesztése nem volt érdekében azoknak, kiknek a hatalom kezükben volt és Koreát kormányozták. Az elnyomatás, mely alatt a nép évszázadokon át szenvedett, első sorban önállóságát és önérzetét, másod sorban pedig becsvágyát, fejlődésvágyát ölte ki tudatosan.
Korea fia ma eltunyult, közönyös, ki magasabb eszmények híján összetett kézzel vár és nyugszik meg mostoha sorsában.
De akik már fölébredtek az általános nemzeti lethargiából, azok eddig is nem egy példáját adták annak, hogy fejlettségi fokuk, erkölcsi színvonaluk a neveléstől függ. Az anyag megvan, a szellemi fejlődéshez szükséges lap nem hiányzik. A jó indulat is megvolna a feladat megoldásához, csak a helyes irányítás és önbizalom hiányzanak és hiányzik mindenekelőtt lelkületökből a remény"

14819. Kiváncsifáncsi (2013-03-27 19:20.12)

Földrajzi viszonyok

Korea Kelet-Ázsia legnagyobb félszigetét foglalja el, hossza közel 3000 lysz. szélessége pedig 1300, az egész terület a 33. és 42. szélességi és 122. és 128. hosszúsági fokok közt fekszik. Három oldalról: nyugatról, délről és keletről határai a japáni és khinai tengerek . Északról a Chan-yan-alin hegység választja el Mandsuriától és az utóbbi időben sokszor emlegetett Ya-lu folyó, a Liao-kerület természetes határvonala.
Korea elszigeteltsége következtében a XVI. század előtt teljesen ismeretlen volt minálunk. A legkoraibb leirások, mint Japánt, szigetnek tünteték fel. Az ország térképeit a Pekingben ez időtájt letelepedett katholikus hithirdetők készítették, Kang-Hi császár megbízásából. Az e célra külön érkezett követség munkájában oly sok nehézségre talált a hatóságok részéről, hogy följegyzéseit a söuli palotában őrzött ódon térképről kellett vennie. A mult század közepén egy Kim nevezetű benszülött, katholikus lelkész készített a nemzeti levéltárban őrzött területfelvételekről egy javított kiadást, míg később a tudós Ridel püspök rajzolt egy részletesebb földabroszt.
Az ország földrajzi alakulását tekintve, az hegyes, hol szűk, hol kiterjedt völgyek hasítják keresztül-kasul.
A hegyek geologiai alakulása rendkívül érdekes. Külsőleg mint megannyi egymás mellé csoportosúló és egymás fölé tornyosuló csucsos süveg, melynek belseje kiaknázhatatlan gazdagságú ércrétegeket rejt. Arany, ezüst, mindenekfelett réz és aluminium nagy bőségben található. A föld termékenysége nem kevésbé kiváltságos. A folyókkal áztatott völgyek bőségesen megtermik a rizst és a gabona minden nemét, a tengerit és a hüvelyes vetemények nálunk nagyjára ismeretlen számos változatait. A fauna a maga nemében egyedüli. Korea őserdői óriás területeket foglalnak el és a fa minősége Birma vagy Siam terményével bátran kiállja a versenyt. Az éghajlat kedvező. Nyáron meleg és a legtöbb gyümölcsnem és szőlő megérik: a tél pedig hideg, de száraz.
A tengermellékeken az erős ellentéteket a lecsapódások mérséklik. Az ország belsejének légkörét heves légáramlatok tisztítják meg. Ritka természetes előnyök ellenére önkéntelenül vetődik fel a kérdés: hogyan lehet az, hogy Korea Ázsiának legszegényebb országa?

A népfaj és eredete

Az általános hanyatlás és degeneratio okát sokan a népfajban keresik, és azonban e nézetben nem osztozom. A körülmény inkább külső, mint belső és mindenekfelett a zsarnok uralom volt a hibás. Korea századok óta elvesztette önállóságát és Khinának vagy időközönként Japánnak volt hűbérese. Függetlenségét nélkülözve, hol az egyik, hol a másik szomszéd kényuralma alatt nyögött. Uralkodója a hűbéres szerepére volt szorítva és az ország belkormányzata az alkirályoknak, jobban mondva a mandarinok kényének volt kiszolgáltatva, kik a népet nemcsak anyagilag zsarolták ki, de szellemileg is a legalacsonyabb színvonalra törpítették. Hogy az elkorcsosodott állapotokról kellő áttekintést nyerhessünk, szükséges e nép eredetére és történetére pár futólagos pillantást is vetnünk.
Korea népének eredetére nézve a szaktudósok körében eltérő nézet uralkodik. Az egyik elmélet azt tartja, hogy az indiai mongol törzsek egyik ágából szakadtak ki. Közel rokonai a buthán shan és birmán fajoknak az Óceán áramlatai irányát követve, állítólag vízi járműveken érkeztek mai földjükre. Több praehistorikus emlék, hajóépítés mód, mondakör látszik ez állítás mellett bizonyítani.
A másik tudományos nézet Korea őslakóit éjszaki mongol eredetűnek tartja, tehát közös a mandsu ésbizonyos fokig a burját-tal és e vélemény értelmében Nyugatról, a Yalu völgyén át érkeztek volna. Mind a két nézet kétségtelenül alapos, bár egyik sem kizárólagos. Legvalószínűbb, hogy érkeztek úgy Délről, mint Északról, és az eredeti királyságoknak Chosen és Mohan-nak népessége ellentétes eredettel birt és míg az előbbi szárazon, az utóbbi vizen vándorolt és csak később az idők folyamán egyesültek és mindenekelőtt a hosszantartó khinai uralom kölcsönözte annak későbbi együttes jellegét.
Ennek ellenére Korea fiai közt még ma is sokszor szembetűnő a fajbeli különbség, így mig az éjszaki hegységek lakói megőrizték a tatár typust, a déli partokon és mindenekfelett a szigetcsoportokon tulnyomó a maláji jelleg.
Külsejére nézve a nép középtermetű. Az éjszaki lakosság jelentékenyen magasabb a délinél. Erőteljes és egészséges. Arcbőre halványsárgás, orra egyenes, néha lapos, szemehéjai pedig mandulaszerűen vannak hasítva: haja sötét és szálai merevek. Arcán alig nő szakáll és bajusza ritka.

y.
(folyt .köv. )

14818. Kiváncsifáncsi (2013-03-27 19:13.29)

A Koreai-félsziget egy félsziget Kelet-Ázsiában. 1100 km hosszan nyúlik be a Csendes-óceánba, keletről a Japán-tenger, délről a Kelet-kínai-tenger nyugatról a Sárga-tenger határolja. Északi részén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea), délen a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) található rajta.

Kelet-Ázsia legkevésbé ismert országa Korea. A föld és népe felől alkotott fogalmak hiányosak. A híre rossz. Általánosan az a nézet, hogy a talaja szegény, a népe nyomorult, a kormányzata korrumpált. Mindezen állításokban, fájdalom, sok az igazság, de ennek dacára Korea a világ egyik legérdekesebb szöglete.
Tája változatos, hegyes-völgyes, erdői nagy kiterjedésűek, völgyei termékenyek. Szépek a tengeröblök, melyek gyakran Finnország fjordjaira emlékeztetnek. De amit legjobban szerettem: az a tiszta légköre volt. Korea átmoszferája adja meg télen, mint nyáron virányos tájképeinek e sajátos báját.
Igaz, hogy népe koldus. A legtöbbje csak a legszükségesebbel bír. Kényelemre, fényüzésre nem telik. De ezzel korántsem mondtuk azt, hogy nyomorog és szomorkodik, - ellenkezőleg: életfilozófiája inkább derült és a szórakozás számtalan olyan változata ismeretes náluk, mely pénzbe nem kerül. Vigad, amikor csak szerét ejtheti, és nem tulajdonit túl sok horderőt a föld nyomorúságainak.
Életbölcsészete sok tekintetben megegyezik a birman népfajéval. Arca vonásai, gyér szakála és bajusza is azt mutatja, hogy a maláji népekkel rokon . Amíg köztük jártam, felkerestem a nevezetesebb vidékeket, és laktam főbb városaiban, kikötőiben.
Érdekes időket éltünk a háború előestéjén , a forradalom közepett. Söul-ban egy nap arra ébredtem, hogy a követség ablakai előtt a felbőszült nép az egyik minisztert fel akarta koncolni. Oroszbarát volt, és a japán párt emberei, kik előkészítették a hangulatot a bekövetkezendő háborúra, idejekorán el akarták tenni láb alól.
Az egész ország két pártra szakadt : a szerint, amint hol az egyiktől, hol a másiktól reméltek több hasznot, toborzottak hol ennek, hol annak a külhatalomnak hiveket. Pártoskodás, cselszövény, ármány, fondorlat mintha beleette volna magát a nép vérébe száz meg száz esztendőkön keresztül.
Rég letűnt idők óta a hajnali csend országa pártvillongások és forradalmak színhelye volt. Hol Khina, hol Japán fennhatósága alatt élt és így külháborúkat nem viselt, tehát önmagára lévén utalva, helyi és személyes érdekért küzdött. A nemzet rendesen két vagy három pártra szakadt, melyek egymás ellen küzdöttek. Nemzetségek és családok, vérbosszut fogadva, atyáról fiura örökölték a haragot és a gyűlöletet.
A kormányzat zsarnoki kegyetlenséggel nyomta el és zsákmányolta ki a szegényeket, és a közhivatalok adtak az ország legnagyobb részének keresetet. Az állások folyton változtak. Csoda-e, ha minden tisztviselő lehető gyorsan kívánt magának valamicskét megtakarítani?
Az államkormányzat részben megváltozott, de hogy ilyen előzmények után a javulás nem lehet gyors - ez nagyon természetes. Ma Korea ujjáfejlődének korát éli. Megannyi ellentét, csupa ellenmondás, bármily irányba tekintsünk is. Ezeréves emlékek a legújabb vívmányoknak engednek utat. Sokszor meg ott áll mindkettő egymás szomszédságában, az ó az új mellett minden átmenet nélkül. A haladás rendes útját elkerülve, óriási ugrással sajátítják el a jelen kor vívmányait.
Söul a nemzet büszkesége, az ellenmondások végtelen láncolatát tárja elénk. Ma ugyan villamos vasut kerüli meg, de a kocsi ott mindenkor ismeretlen maradt. A város egyiptomi sötétségébe már a villany fénye tűzi világát, de a nép ma is a kicsiny kertjében termett kendermagból sajtolja az olajat és ezzel táplálja kezdetleges mécsét. kép (Utazás Koreában p. 26.)
Még nagyobb lehet a változás a félsziget lakóinak fogalom-világában. Napjainkig megőrizte patriarkális egyszerűségét s ebből a csendes szunnyadásból ébreszti fel a XX. század lármája. Kikötőiben kürtöl a hajó, minden posta új meg új eszméket terjeszt. Lehet-e csodálkozni, hogy az emberek fejében káprázatos zűrzavarrá keverednek a fogalmak és hogy megszédülve tétlenül várják az események fejlődését?
Korea története

Korea története úgy hangzik, mintha mese lenne.
Messze a tengereken túl fekvő Remeteföld, olyan csodálatos, olyan ósdi, hogy alig tudjuk elhinni, hogy mindaz, a mi elénk tárul, való legyen. Mindaz, a mit látunk, tapasztalunk, ne volna merő káprázat.
A föld, nép, élet, minden sajátos. Minden más, mint a világ egyéb részeiben.
Alig hinném, hogy vándort erősebb meglepetés érhetne, mint Nyugat valamelyik gócpontjáról egyenesen a Kelet legtávolabb eső országában kötve ki.
Mintha megfordított világba érkezne az utazó. Minden épenséggel ellenkezője annak, amihez szokva volt.
Fogalmak és erények teljesen ellentétei a mieinknek. A materialis és spiritualis világ mintha más törvénnyel volna szabályozva.
Eredete olyan régi, hogy mythosszá változott. Multja annyira változatos, olyan sorozata a fénynek és árnynak, hogy olvasva, regének véljük. A jelen hű maradt hagyományaihoz és egyszerűen csodálatos.
De e dolgozatom keretében jobban szeretném Koreát használati oldalairól ismertetni, mint egyszerűen ősi hagyományait, bizarr szokásait és festői oldalait sorolni fel. Koreát nemcsak mint a földkerekség egyik legérdekesebb országát - sértetlen archaikus külsejét - de Koreát az átmenet korában, a haladás - vagy mondjuk egyszerűen az átváltozás első fokán.
Az Ó- és Új-Korea közötti eltérés igen nagy. A multat és jelent - alig pár év közbevetésével - már századok látszanak elválasztani.
Az utazóra nézve az előbbi állapot kétségkívül érdekesebb és tetszőbb. De a kit a világ e tarka nemzete és fiai közelebbről érdekelnek, ki nemcsak egyszerűen turista, hanem többet óhajt ismerni a vidék panorámáinál, és mélyebben hatolni a lakosság szívébe festői csoportjai lefényképezésénél, arra nézve a sokszor visszatetsző utóbbi viszonyok se nélkülözik az érdeket.
A régi állapot a feltünőbb. Az új átalakulás elvész a zömben. A külső még a régi, de a belső napról-napra módosul, a lélekvilág észrevétlen A mez megtartotta százados elavult formáját, fakó színét. De a gondolkozásmód napról-napra módosul, a lélekvilág észrevétlen átalakulásokon megy át. Új eszmék születnek és új eszmények lépnek a régiek helyére. A hajdani világnézlet magától szűnik meg és hal ki óráról órára.
A régi Korea napjai meg vannak számlálva. Az ósdi hagyományokat új szokások váltják fel. Az eredeti intézmények helyére hasznosabbak lépnek. És meg fog változni az egész ország képe. A csendes, méla vidéket majd vasutak cikázzák át. A művészies faragott épületeket, az egyszerű kunyhókat modern házak, gyártelepek váltják fel, a táj festői báját a kereskedelem és ipari élet fogják kiszorítani.
Mindez elkerülhetetlen, szükségszerű, az átalakulásokat a világ természetes folyása hozza magával.
De örülök, hogy ma vagyok itten és nem holnap. Örülök, hogy Chosent még úgy ismertem, amilyen a multban volt - a jövőben, ki, tudja, mi vár reá.
Első meglepetésemet hűen tolmácsolni soha sem leszek képes. Ami elém tárult, minden új volt. Amit megpillantottam, minden szokatlannak tünt. Ami környékezett, mind érthetetlen, szinte titokzatos színt öltött.
Korea Tibettel Ázsia legelszigeteltebb országa. A világnak nem volt évezredeken át földje, mely tovább őrizte volna meg eredeti intézményeit, hajdani szokásait.
Kapuit alig negyedszázadja tárta fel az idegenek számára. Gyökeres átváltozások e pár év alatt alig remélhetők: arra egy pár életkor szükséges. Egy ország és népe újjászületése nemzedékek műve.
Földrajzi viszonyok"
(folyt.köv.)

14817. Kiváncsifáncsi (2013-03-27 18:47.02)

Más országokban hogyan ünneplik a Húsvétot..?

"Hogyan ünneplik a természet megújulását, festenek-e tojást és mit esznek ilyenkor? Ennek jártunk utána.
Talán egészen hihetetlen, de van, ahol két hétig ünneplik a húsvétot – ilyen Mexikó. Semana Santa Krisztus utolsó napjaink tiszteletére tartandó, szent hetet jelöl, míg a húsvét vasárnaptól a következő szombatig tartó időszak a Pascua, ekkor már a megváltó feltámadását ünneplik. Bár kényesen ügyelnek a tradíciók megünneplésére, sokan elutaznak ezekben a napokban pihenni és a kötelező rokonlátogatást letudni.

Finnországban nagyon szigorúan tartják a böjtöt! Komolyan veszik a koplalást, szigorúan csak húsvét vasárnap állnak neki a nagyobb dőzsöléseknek, de ez náluk még így is sokkal kisebb kaliberű étkezéseket jelent, mint nálunk.
Visszafogottan, csendesen töltik a húsvétot megelőző nagyhetet, mi több, nagypénteken már ismerősökkel, rokonokkal sem érintkeznek, helyette otthonaikban pihennek.

És akkor még mindig észak. Svédországban a húsvéti virgács dívik, tavaszi rügyekkel, tollakkal díszítve, a kicsik pedig édességgel megtömött papírtojásokat kapnak a szüleiktől.

Lengyelország hagyományai sok mindenben hasonlítanak a mieinkhez, a húsvéti reggeli itt is nagyon fontos szerepet kap, az egész család körbeüli az asztalt és az újrakezdés jegyében mindenkinek sok szerencsét kívánnak az év hátralévő részére. Az ünnepi kosár tartalmazhat piros tojást, fehér kolbászt és marcipánt.

Tudtad? A piros tojás szimbólum: úgy tartják, hogy Krisztus keresztre feszítésekor a kereszt alatt állt egy asszony, kinek karjában egy kosár tojás volt, erre csöppent rá Jézus vére, s ezért festünk mai napig piros tojásokat.

Amerikában a locsolkodást nem tartják, de a tojásnak és a keresztnek náluk is kiemelt szerep jut. A kisebbeknek eldugott tojásokat kell szerte a házban megkeresniük, a nagyok általában komolyabb ajándékokat kapnak a szüleiktől. Szicíliában sem veszik félvállról a szokásokat: körbehordozzák a városban Jézus és a tizenkét apostol szobrát, a templom előtt pedig eljátsszák a feltámadási jelenetet, melyben Jézus újra találkozik Máriával. Persze semmi nincs kőbe vésve és sok családnak kialakulnak az egyes országokban egyedi rituáléi, a vallásosabbak templomba mennek, mások a szabadban piknikezve töltik az ünnepet – akárcsak a nálunk. A lényeg a finom, húsvéti falatokban és a közös időtöltésben rejlik szinte mindenhol, ha a régi szokásoktól eltérően, a patakban fürdetés és szódavizes locsolkodás elmaradna!"

elejére ... 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 ... végére

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Kiváncsifáncsi, 2022-12-31 19:10	19706 hsz
bidam	MA, 2020-11-05 22:12	9 hsz
Keresem	Csakanyu, 2018-07-06 19:01	194 hsz
Legjobb jelenetek	Rózsaszállam, 2013-08-10 21:24	8 hsz
Képek és videók a szereplőkről...	Csakanyu, 2013-01-24 13:54	75 hsz
Zeneszerzője és teljes technikai stáblistája	SzRózsa, 2012-03-14 07:19	1 hsz
Kérdések	Rhea Sylvia, 2012-01-13 17:53	149 hsz
A történtek	Csria, 2011-04-11 20:06	3 hsz
kik voltak ...	Hwarangozó Teri, 2011-01-24 16:31	7 hsz

A Silla királyság ékköve adatlap

Eredeti cím: Seonduk yeowang

Évszám: 2009

Rendezte: Geun-hong Kim, Hong Kyun Park

Szereplők: Kil-Kang Ahn, Seong-jo Choi, Tae-woong Eom, Hyun-jung Go, Hee-wung Jang...

További információk

Szereplők fórumai

- Nam-gil Kim - Vélemények

- Tae-woong Eom - Vélemények

- Nam-gil Kim - Filmjeinek elérhetőségei

- Nam-gil Kim - Kérdések

- Yo-won Lee - Vélemények

- Hyun-jung Go - Vélemények

- Seung-hyo Lee - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk