Mindháromnak megvan a maga értéke (szerintem az April ér a legtöbbet), de ez egyik sem hard-rock. Ha megkérdezed tőlem, melyik Zep-dalt tartom a legtöbbre, azt mondom No Quarter - de az sem hard-rock.

358. K.V.János (2011-07-20 22:30.28) - (válasz Doktor Fell 348. hozzászólására)

Örülök, h Zappát nem soroltad fel az első mondatodban - őt volt szerencsém élőben látni, amint a Tabánban improvizál. Viszont kár, h a Smoke on the Water megint előkerült. Lehet hogy az évezred riffje (legalábbis mások szerint), de nekem sosem tetszett. A népszerűségében nyilván közrejátszott az is, hogy hihetetlenül könnyű lejátszani gitáron. Aki le tudott fogni egy dúr-akkordot, az már nyomatta is. (Aki molt is tudott, az A felkelő nap házával próbálkozott:) Ugyanakkor én inkább a Speed King, a Bloodsucker meg a Fools kiséretét gyakoroltam, és nemcsak a riffeket, hanem az összekötő-átvezető gitárfutamokat is, illetve vért izzadtam, h a Nagyvárosi farkas fordított ritmusú akkordjaiba beletaláljak. (Sajnos nem voltam elég szorgalmas, nem vagyok képzett zenész:(

357. Lector (2011-07-20 22:30.21)

Vagy?Ezt az eszméletlen szépséget: http://www.youtube.com/watch?v=wok0fV4Fp7w&feature=related

356. Lector (2011-07-20 22:26.55)

Vagy?Ezt is nekünk adta.A hallgatóságnak a világ zeneszerető közönségének:))))
http://www.youtube.com/watch?v=yICg2QcUxAA

355. Lector (2011-07-20 22:19.45) - (válasz K.V.János 353. hozzászólására)

Vagy a ...Rainbow és Dio dalaival? http://www.youtube.com/watch?v=Zj3mKYASycg&feature=related

354. Lector (2011-07-20 22:11.25)

Ritchie tudta, Roger Glover az egyik legjobb bassz gitáros,ebben a műfajban:)))
http://www.youtube.com/watch?v=ormFiAJLKdo&NR=1

353. K.V.János (2011-07-20 22:08.43) - (válasz Lector 352. hozzászólására)

Ellenkezőleg, azzal, h odatetted azt a fölösleges szót (egyhamar), inkább alulértékelted:) Különben is hogy lehetne az In Rock-ot túlértékelni, ha egyszer úgy tökéletes, ahogy van. Na jó, esetleg a Flight of the Rat helyett lehetne a Highwaay Star vagy a Mr Universe (Ian Gillan Band).

352. Lector (2011-07-20 08:12.01) - (válasz K.V.János 339. hozzászólására)

Utóbbi mondatod,a helytálló.:)
Valszeg átestem egy holtponton,amit úgy hívnak,túlértékelés?

hát, a csoda tudja.:)
Az idő,az majd választ ad rá.

351. Doktor Fell (2011-07-20 01:44.35) - (válasz K.V.János 346. hozzászólására)

Pont most néztem Blackmore-ral egy interjút, ahol elmondja: útálja a Hold On c. számot. :)

350. Doktor Fell (2011-07-20 00:55.05)

És hogy vall errôl a Mester?

http://www.youtube.com/watch?v=iWl0YJN5Xf4

349. Doktor Fell (2011-07-20 00:51.31)

Íme:

http://www.youtube.com/watch?v=n10E3XwV5kA&feature=related

:D:D

348. Doktor Fell (2011-07-20 00:47.17)

Jöhet itt Petrucci, Vai, Malmsteen, Morse, Hamett, Slash, Satriani vagy akárki.
Olyan ember, aki imprózik és közben elgondolkozol, hogy ez vajon tényleg improvizáció vagy elôre megkomponált dallam, nem nagyon hozható fel példának. Blackmore már saját maga is bevallotta, hogy a nagyság nem abban áll, hogy ki milyen gyorsan szaladgál a gitár nyakán fel-alá, hány hangot játszik le másodpercenként, hanem a zeneiség. Nála találkozik a zseniális technika a felülmúlhatatlan muzikalitással. Elképzelhetônek tartom, hogy ma már vannak nála fiatalabb virtuózok, akik talán gyorsabban játszanak. De a 70-es években egyértelmûen ô rakta le Page-dzsel együtt a Hard Rock alapjait. Hiába a fiatalság... az rock-unoka nem tudhatja azt, amit a rock-nagypapa. Németh Géza írja a könyvében, hogy ha lehet Gogol Köpönyegéhez hasonlítani, akkor az egész mai hard-rock (persze voltak még mások is: Page, Gilmour, Iommi (bár inkább metál)) Blackmore gitárjából bújt ki. Legalábbis neki volt a legnagyobb hatása.
Megdöbbentô volt látni, amikor az USA-ban rekordkísérletet tettek, több, mint 1600 gitáros egyszerre játszotta a Smoke On The Water-t.

347. Doktor Fell (2011-07-20 00:34.05) - (válasz K.V.János 346. hozzászólására)

Természetesen. Én is biztos vagyok abban, hogy Blackmore-nak sok esetben elôre megkomponáltak a szólói. De a Son Of Alerikrôl hivatalos info, hogy impro az egész. És a többi zenészt is ki kell emelni, mert ahhoz sem kis tudás kell, hogy egy ilyen egyedi kompozíciót, és ilyen domináns egyéniséget ilyen zseniálisan tudtak kísérni. Ez a zene csúcsa. Kottából egy jól idomított pávián is megtanul elôbb-utóbb játszani, erôs túlzással. Vagyis úgy értem, hogy én is pl. simán lejátszom akusztikus gitáron a Possum Goes To Prague-t, vagy a Mond Tanz-t, vagy akár a Memmingent is, a Nur Eine Minute-ról nem is beszélve. De ettôl még nem lettem Ritchie Blackmore. Sôt, a nyomába nem érek, mert nem én írtam ezeket a darabokat...
Viszont Blackmore fogja magát, kezébe veszi a gitárját és jön a zene. Nincs izzadtságszag, kínlódás, csak a tiszta zene (Talán Gilmour ilyen még). Pont tegnap hallgattam egy interjút a többi Deep Purple tagtól, amikor elmondták, hogy a legtöbb lemezük úgy született, hogy semmiféle ötletük nem volt, mikor bementek a stúdióba. "Kéne egy új lemezt készíteni". Aztán bementek a stúdióba, játszottak, és az egyes dalok 10-10 perc alatt megszülettek, aztán Gillan fabrikált egy jó szöveget hozzá, és megszületett a Rocktörténelem. Ezek a fiúk ettôl zseniálisak. De persze a "nagyágyú" mindig is Ritchie Blackmore volt.... ehhez kétség sem férhet.

346. K.V.János (2011-07-20 00:20.20) - (válasz Doktor Fell 238. hozzászólására)

Talán azért érzed úgy, h komolyzenei felépítésűek, mert mindkét darab szimfonikus rockba hajlik. Régi kedvencek. A Son of Aleriknél említed, h improvizáció, és másik hsz-ban is hangsúlyozod, h Blackmore szólói Hendrixhez hasonlóan imprók, amit persze nem tudok cáfolni, legfeljebb néhány esetben: a Stormbringer számaiban meglepően kidolgozottak a szólók. A 3 lírai szám és a Hold On szólója a triolákkal biztos, h megírt szólók, illetve a When a Blind Man Cries-ról is ez a véleményem. Imádom Blackmore zenéjét, de azért majd hallhasd meg Frank Zappát is (pl:Yo'Mama a Sheik Yerboutin).

345. Doktor Fell (2011-07-20 00:13.34) - (válasz Doktor Fell 344. hozzászólására)

Magyarul:

A zenében a szóló (az olasz solo szóból, melynek jelentése: egyedül, bár olaszországban az "assolo" kifejezést használják, amikor zenei értelemben vett szólóra utalnak) egy zenei darab azon része melyet egy adott elôadó játszik vagy énekel, kiemelkedve egy zenei kontextusból.

Vagyis az az 5 másodperces felvezetés, mely bevezeti a Perfect Strangers második (egyedülálló, Blackmore-ra jellemzô - nem véletlenül hívják sokan Ritchie-t riffkirálynak is) ritmusozását, zenei értelemben semmiképpen sem tekinthetô hangszeres szólónak. Már csak rövidségénél fogva sem. De fôleg azért mert nem különül el zenei értelemben, nem válik dominánssá. A hangszeres szóló attól válik egésszé, hogy befut egy zenei ívet, vagy komolyabb esetben íveket (lásd Stargazer, Gates of Babylon, Son of Alerik, Living Wreck), elkezdôdik valahol (valamilyen hangnemben) és megérkezik (általában oldódással) valahova.

Így a szóló nem keverendô össze az átkötéssel, átvezetéssel vagy az introval sem.

Pl. a Soldier of Fortune akusztikus gitárral bevezetett része (bár már közelít hozzá) még mindig nem gitárszóló (bár gyönyörû), hanem "pusztán" intro.

344. Doktor Fell (2011-07-19 23:58.33)

In music, a solo (from the Italian : solo, meaning alone, even though assolo is now used in Italy when referring to the musical solo) is a piece or a section of a piece played or sung by a single performer. In practice this means a number of different things, depending on the type of music and the context.

The word is also used for the act of performing a solo, and sometimes for the performer (more often a soloist).

The plural is soli or the anglicised form solos. In some context these are interchangeable, but 'soli' tends to be restricted to classical music, and tends to refer to either the solo performers or the solo passages in a single piece: it would not often be used to refer to several pieces that happen to be for single performers.

343. Doktor Fell (2011-07-19 23:54.35) - (válasz K.V.János 342. hozzászólására)

Így már érthetô! :)

342. K.V.János (2011-07-19 23:52.37) - (válasz Doktor Fell 340. hozzászólására)

Ja bocs, a 338-hoz nem raktam ki a :)-jelet.

341. Doktor Fell (2011-07-19 23:47.29) - (válasz K.V.János 339. hozzászólására)

Akkor mondok még egy alapkövet, jó?

Rainbow - Rising.

Vicces, hogy szintén Blackmore mestertôl... :)

340. Doktor Fell (2011-07-19 23:46.24) - (válasz K.V.János 338. hozzászólására)

Igen, de az nem gitárszóló!

339. K.V.János (2011-07-19 23:45.01) - (válasz Lector 322. hozzászólására)

Hogy érted azt, hogy "egyhamar"? Szerintem az "És nem is lesz" után ott a pont. Hiszem, hogy az IN ROCK a hard-rock zene alapköve, amire csak építeni lehet, de megdönteni nem.

338. K.V.János (2011-07-19 23:39.13) - (válasz Lector 333. hozzászólására)

Neked van igazad: van benne egy 5 másodperces futam 3:57-nél

337. Orgona (2011-07-19 23:07.41) - (válasz Lector 331. hozzászólására)

Bocs, most olvastam. :

336. Doktor Fell (2011-07-19 22:46.01) - (válasz Doktor Fell 335. hozzászólására)

Ugyanis mindkét DP nótában Blackmore háttérben marad, mintegy kiszolgálva a fôtémát, visszafogottan aládolgozva.
Mindkét dalon végigvonul egy erôteljes riff, mely minden valamirevaló rock dal alapja. De Blackmore szólót egyikben sem hallunk.
És ahogy mondtam, ez ennek a két zseniális Purple nótának az értékébôl semmit sem von le. Sokkal inkább... ez teszi különlegesség ôket.

335. Doktor Fell (2011-07-19 22:34.48) - (válasz Doktor Fell 334. hozzászólására)

*sincs

334. Doktor Fell (2011-07-19 22:31.21) - (válasz Lector 333. hozzászólására)

Nem-nem! A Perfect Strangersben bizony nincs gitárszóló, ahogy a Solitaire-ben nincs.

elejére ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk