Magyar tv-premier:1970.12.25.
A Masterfilm és a Zoone is készített 1-1 szinkront,de minek.
Zenthe Ferencet előbb Háda Jánossal,majd Kapácsy Miklóskával pótolták.El is képzeltem őket Tenkes Kapitányaként és Taki bácsiként.

25. Entersp (2014-10-27 01:37.44)

- (válasz Johnny kapitány 24. hozzászólására)

S. Kubrick topik.

24. Johnny kapitány (2014-10-27 01:03.52)

- (válasz Entersp 23. hozzászólására)

Kubrick rendezésekkel?:)

23. Entersp (2014-10-26 03:35.37)

Igen, ez történt. Talán érdemes lenne igluban forgatni egy filmet - egy hiteles iglu óriási adu lehet...:)
Egyébként mi újság a Kubrick rendezésekkel?:)

22. Johnny kapitány (2014-10-26 01:26.26)

- (válasz Entersp 21. hozzászólására)

Látvány illetve díszlet. Annyira hiteles volt a legénylakás, hogy díjazták a látvány/díszlettervezőt.

21. Entersp (2014-10-25 06:48.55)

Egyszerű, de klassz mondanivaló - kedves színészekkel. Néhányszor Ray Walston is felbukkan a Stingből:)
Középszerű produkció, benne lehetetlen viselkedési minták sorozata. A méltóság megőrzése rendben, de ha a józanságot is megőrizzük, akkor felmerülhet néhány kérdőjel a díjazást illetően (pl. legjobb látványtervezés). A cipőpucolós jelenet nem történelemhamisítás.
Legjobb látványtervezés???

20. Mozsika (2012-05-12 14:48.30)

Nehéz bármit is írni így, miután Independence már szinte mindent leírt a filmről.
A film valóban inkább a drámához közelít. Egy kevésbé erős drámához. Vígjátéknak nem nagyon nevezném. Bár meg kell mondani akadtak benne poénosabb pillanatok, de leginkább az elején. Ezek inkább jellemkomikumot mutattak. Jack Lemmon karakterére voltak jellemzők. Ám az ő sorsa örökérvényű példaként szolgál. A mai napig történnek ilyen dolgok, mind a munkahelyen, mind a nőknél. Vicces volt, hogy milyen egyszerűen rábeszélték a lakás odaadására a főnökei. Szegény alig bírt ellenkezni.
Ám ahogy a film haladt előre egyre kevésbé volt vicces. A vége nagyon jól sikerült. És az is tetszik, hogy ilyen kis apró fordulatokkal van megfűszerezve az egész film. Arra gondolok, hogy pl. a film végén C.C. Baxter főnöke azt mondja, hogy adja oda a lakáskulcsát. Először nemet mondott, aztán lerak egy kulcsot. Utána pedig kiderül, hogy nem is a lakáskulcs volt az. Ilyen és ehhez hasonló apró fordulatokban volt gazdag a film. És ez tette mindig érdekessé.
Billy Wilderre nem lehet panasz. Egyike a legnagyobb amerikai filmrendezőknek. Nem láttam sok filmjét, de rosszat sem láttam tőle.
Jack Lemmon pedig szuper volt. Úgy gondolom igazán érdemes megnézni ezt a filmet.

19. VAL P (2012-04-16 15:27.31)

Hát, igen. Vígjátéki elem annyi van a filmben, ami az alapszituáció: egy kisember, aki képtelen nemet mondani azoknak, akiktől egzisztenciálisan függ, s szánalmas csetlés-botlásával inkább nevetségessé válik, mint tragikussá. (No, persze, ehhez kell az a lényegéből fakadó derű is, amivel kezeli a sérelmeit.)
A lifteslány sokkal hétköznapibb jelenség - a mindig a rossz lóra tevő tündér, akit csak kihasználnak, s ha ráuntak, fátyolos hangon dobnak a szemétdombra. (Megjegyzendő, hogy az ő keserűségét is valami életigenlés szorítja kissé vissza... Mintha!)
Kettejük kapcsolata - szerintem - cseppet sem giccses, csendes egymás mellé sodródásuk sokkal hitelesebb, mint egy "első látásra" a másikba bolondulás. Sokkal inkább alapozódik a másikra való odafigyelésre, a másikkal való szövetség nívós erejére, mint a mindent felperzselő lángú szerelemre, amely őket is (de legalább az egyiküket általában) felemészti.
A hippik pont az ilyen puhány nyárspolgárok ellen szálltak síkra! ;-)

18. Zolafish (2011-08-28 17:24.44)

Az OFF miatt nem feltétlen kell aggódni, mert egy idő után mindegyik erre a sorsa jut :D

Meg amúgy tényleg kutya se írt ide eddig, de ez a film topik még mindig átlátható.

17. Independence (2011-08-28 17:04.15)

- (válasz Angelika58 16. hozzászólására)

Szétoffoltuk ez igaz, de gondolj arra, hogy ez a topic nem is létezne, ha mi nem vagyunk...
Látod, mindjárt milyen más fénybe helyeztem a hozzászólásainkat, különben is, a filozófiának mindenhez köze van! :)

16. Angelika58 (2011-08-28 16:57.58)

És miután úgyis totál szétoffoltuk ezt a topikot , szintén sírfelirat, a "vidám temetőből".Ebben is van némi egzisztencialista fíling...

"Itt nyugszik a Kovács Ferke.

Tévedésbül vertek fejbe,
mert hogy akik énrám lestek,
Tóth Pestára fenekedtek.
De engem vertek fejbe végül.

Így haltam meg. Szívességbül."

15. Independence (2011-08-28 16:40.16)

- (válasz Angelika58 14. hozzászólására)

Szellemes..., tetszik :)
Jean-Paul Sartre oda lenne érte!

Egy kis fekete humor:

Mondtam, hogy beteg vagyok! /Sírfelirat/

14. Angelika58 (2011-08-28 16:20.35)

- (válasz Independence 13. hozzászólására)

Hát persze. De úgy emlékeztem, amit idéztél, az egy falfirka. Amit írtam hozzá, az is. Meg amit most fogok, az is. (Egyik kedvencem, lehetne az egzisztencialisták jelmondata.)Úgymint:

Mily magányos vagyok a nyeregben, mióta megdöglött a ló...

13. Independence (2011-08-28 16:07.29)

- (válasz Angelika58 12. hozzászólására)

Ohhh, hát biztosan érezted a tömény öniróniát ebben a kis aforizmában.
Éltem már eleget ahhoz, hogy megengedhessem magamnak a luxust, hogy elfogadjam a tényt már csak egy valamiben lehetek biztos, hogy semmiben sem vagyok biztos. ;)

12. Angelika58 (2011-08-28 11:02.09)

- (válasz Independence 10. hozzászólására)

Én meg olyan bizonytalan vagyok....

Vagy mégse?

11. Zolafish (2011-08-28 10:41.54)

- (válasz Independence 10. hozzászólására)

PFF :D

10. Independence (2011-08-27 23:55.01)

- (válasz Zolafish 9. hozzászólására)

"hát istenem, az ember nem tökéletes."

Dehogynem, én igen! :)

"Eddig beképzelt voltam, de most már tökéletes vagyok!"

:D

9. Zolafish (2011-08-27 20:43.59)

- (válasz Independence 8. hozzászólására)

Nincs okod szégyenre, nagyon nehéz filmeket csinál, szerintem jó, ha 10 emberből egy szereti, én se olyan régen kedveltem meg. Sőt elsőre utáltam, az említett Zongoratanárnőt nagyon fiatalon néztem meg, azóta egy kicsit másképp tekintek rá. Én is csak 4 filmjét láttam, Furcsa játék, A hetedik kontinens, A fehér szalag a negyediket meg említettem. Mondjuk nem is valami óriási a filmográfiája, a Rejtély és a Benny videója lesz majd soron, a többi meg nem nagyon érdekel, meg valószínűleg sose találkozok velük.

Egyébként hülyeséget mindenki ír, velem is előfordult már, hát istenem, az ember nem tökéletes.

8. Independence (2011-08-27 17:17.07)

- (válasz Zolafish 7. hozzászólására)

Szégyenlem, de nekem Haneke nagyon kimaradt, talán a Zongoratanárnőt láttam, de már vagy tíz éve.
Emlékeim szerint azt is megszórták díjjakkal és jelölésekkel.Mondjuk igazad van abban, hogy a "díjeső" önmagában nem jelent semmit, néha egy kis támpont lehet.
Rá kéne gyúrnom a témára..., csak gyanítom a ker. tévékben ritkán fogok találkozni a filmjeivel. :)

(Egyébként az Amerikai szépséggel kapcsolatban is olvastam már annyi szamárságot, hogy falnak lehet tőle menni, egyszóval, látni is kell nem csak nézni.Bár időről-időre valószínű én is sok hülyeséget írok. :D)

7. Zolafish (2011-08-27 17:01.14)

- (válasz Independence 6. hozzászólására)

Az Amerikai szépség a tömegeknek készült és könnyebben is megérthető. Direkt írtam Haneke-nél, hogy más súlycsoport. Csak ez a film nekem mai szemmel újat nem mondott, de akkoriban is aktuális volt a téma, az rendebe van. Az hogy a díjeső mennyire jogos, abba meg nem mennék bele.

6. Independence (2011-08-27 16:43.54)

- (válasz Zolafish 4. hozzászólására)

Egyet értünk abban, hogy készültek a témában mélyebb alkotások.
Írsz itt olyanokat is, amelyeket én sem ismerek, nem láttam őket.
Viszont fontosnak tartom, hogy könnyen érthető formában, szórakoztató módon, és ez most elég nyavalyásan fog hangzani, de jobb nem jut az eszembe "a nagy tömegeknek" is készüljenek olyan filmek, amit szívesen megnéznek, de könnyedségük ellenére hordoznak sok megszívlelendő tanulságot.
Látod a másik fórumon a többség, így is csak viccesnek tartotta a filmet, és nem látott bele semmit.

Ellenben gyártsunk hozzá egy alternatív befejezést:

A lány ül a szeretőjével az asztalnál, a vicces kis papírmaskarával a fején.Eljön az éjfél és az ünneplés után a férfi visszafordul a lány felé, ám nem a hűlt helyét látja, hanem továbbra is ott ül.
A lány közben magában azon töpreng, hogy vajon meddig fog kelleni, meddig fog tartani ez a kapcsolat, van-e egyáltalán értelme, mikor fogják megunni és eldobni, mint egy használt papírzsebkendőt.Hisz semmi másért nincs vele a férfi, csak azért, mert a titkárnője beárulta a kilengéseit a feleségénél.
Szeme elhomályosodik és reménytelenül bámul a táncolókra, miközben kibuggyan egy-két könnycsepp a szeme sarkából.

Képváltás:

Jack Lemmon összecsomagol, megiszik még egy pohár pezsgőt, majd elhagyja a lakást.
Reményvesztetten cipeli a bőröndjeit, mely nemcsak a szegényes holmiját tartalmazza, hanem az egész addigi életét is.
Távolodó alakját lassan elnyeli a ködös szilveszteri éjszaka, miközben a hideg téli eső vigasztalanul szemerkél a szürke betonjárdára...

Ez egy elég realista befejezés lenne, igaz egy kicsit szenvelgő. :)

Szóval giccses ez tény, de talán sokan emiatt szeretik vagy nézik meg többször is.

Az Amerikai szépség egy óriási film, oda vagyok érte.

5. Independence (2011-08-27 16:24.24)

- (válasz Angelika58 3. hozzászólására)

Igazad van, normális értékrendű világban nem lehetnének "kisemberek", de amióta az emberiség az írásbeliség útjára lépett, és mi már képesek vagyunk tanulmányozni a rég elfeledett jelekkel telerótt agyagtáblákat, sírfeliratokat, kősztéléket, legyenek a szövegek akár irodalmi tárgyúak, akár a mindennapi életről szólóak, vagy vallási tartalmúak, nyilvánvaló, hogy mindig is voltak olyanok, akik azt gondolták, hogy ők felette állnak másoknak.

Aligha véletlen jelenet a filmben, mikor a "főnök" odadob néhány centet a cipőpucoló színes bőrű srácnak, és köszönet helyett csak ennyit mond:

-Nesze!

Nehogy már elfelejtse, hol a helye.

4. Zolafish (2011-08-27 14:41.04)

- (válasz Independence 1. hozzászólására)

Vagy egy másfél éve láttam a filmet. Nem tartom rossznak, de Billy Wilder-nek voltak sokkal jobb alkotásai is, ez inkább ilyen kedves, bájos, szerethető darab. Mondjuk a műfaji keveredései tényleg érdekesek, mert egyfelől rom kom, más felől égyéni sorsdráma, és hát szatíra is, mert némi kis fricskát lök a társadalmi értékrendnek. Az emberi értékválság mai fejjel már, azért már nem ismeretlen fogalom, meg készültek ebben a témában egy kicsit mélyebb alkotások is, pl. Amerikai szépség, de ami igazán erősek a Haneke filmek - A hetedik kontinens elég komoly darab, de ez már teljesen más súlycsoport és kategória. A történetvezetésbe se voltak olyan extra dolgok, hogy áll leesés legyen a vége, tipikus romantikus film befejezéssel. Ezt csak azért írom, hogy talán emiatt tűnhet egy kicsit giccsesnek sokaknak. Én ezt nem fogom hozzá vágni ehhez a filmhez, mert mégis csak a 60-as évekbe készült, meg mindezek ellenére egy korrektül elbeszélt film, ami drámaként elég jól funkcionál.

3. Angelika58 (2011-08-27 14:15.03)

- (válasz Independence 1. hozzászólására)

Az egyik legkedvesebb és legártatlanabb film volt, amit valaha láttam. És Jack Lemmon alakítása a legnagyobbak közül való. Bizonyíték arra, hogy nem "csak vígjátéki szerep" van, hanem igazi dráma, ha ilyen a színész.Még Shirley Maclaine is mögötte van, pedig ő sem akárki.(Nekem az Irma , te édes-ben volt felejthetetlen.)

Mert drámája a kisembereknek is van. Már ha vannak egyáltalán olyanok, hogy "kisemberek"...

2. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2011-08-27 14:12.06)

- (válasz Independence 1. hozzászólására)

Köszönöm a részletes elémzést, én a kérdésekhez írtam véletlenül. A 3 kiválóság , a rendező, a női- férfi főhős, fekete fehérségben 1960-as évekre visszavetítve nagyon jó, csak velük láttam jobbakat, és az abszolut mércém relatívvá kiborult.

1. Independence (2011-08-27 14:02.06)

Hát nem akarom elhinni, hogy ennek a filmnek fórumtémát kellett létrehozni.Döbbenet!
Abszolút klasszikus film, rengeteg díjra jelölve, és 8.4 pontos IMDb!

Érdekes volt véleményeket olvasgatni a filmről, sajnos csak egy másik fórumon tehettem meg, sokan vicces jelenetekről írnak, túl lassú történetvezetésről, elmaradott képi világról...?

Az én olvasatomban ez a film nem vígjáték, inkább egy "szelíd dráma", dráma a magányról, az egyedüllétről, a sivár mindennapokról, a kiszolgáltatottságról, az alárendeltségről, a kényszerű meghunyászkodásról, olyan dráma, aminek a végén senki nem veti le magát egy sziklaperemről a mélybe, és a történet jó fordulatot vesz, de mégiscsak dráma.A kisemberek drámája, helyzetkomikumokra, és mókás párbeszédekre épített vígjátéki keretbe foglalt, keserédes történet.
Remek a felütés, a nyomasztó tömeg, a munkahelyükre vonuló emberéradat, az óriási terem, ahol hangyaszorgalommal dolgozik az arctalan alkalmazottak serege, és ahol egy ember azzal tud kilógni a sorból, hogy van egy lakása, amit némi hivatali előmenetel fejében és reményében "önszántából" kölcsönad, hogy főnökei ott tölthessék el illegális pásztoróráikat.
Ő pedig közben magányosan ücsörög egy parkban a pizsamájára rántott ruhában, és cidrizik a hidegen permetező esőben.Mosolygunk rajta, és sajnáljuk.
A történet közepén egyértelműen kiderül, hogy nincs azonban más választása, ha egyszer belépett a játékba kilépni már nem lehet belőle, mert a cinikus és senkit és semmit nem kímélő kollégák rögvest tudtára adják, hogy jobb ha nem ugrál.
Ám egyszer csak szembe jön vele egy olyan történet, aminek szereplőit jobban megismeri, amely megérinti, ahol nem csupán az üres poharakat, és a kiürült pezsgősüveget találja a lakásban, hanem egy megkapóan bájos ifjú hölgyet, aki kevés híján áldozatává válik, az egoista jóképű főnök iránt érzett vonzalmának.
És a kisemberből előbújik a Grál-lovag, felvállalja, hogy lelketlen szívtiprónak nézzék, hogy megverjék, tudatában van annak, hogy nem valószínű, hogy érzelmei viszonzásra találjanak, ennek ellenére teszi a dolgát, magát és saját érdekeit, érzelmeit háttérbe szorítva segít.
Mindig csak ad, de szinte soha nem kap.
Mert időközben rájön, hogy a néhány emelettel feljebb levő új iroda, a szőnyegpadló, egy csillogó új névtábla az ezernyi többi közül kiemelve, nem valódi érték.
Az érték a lifteslány, és az iránta érzett szerelem.
Néhányan azt kifogásolták, hogy giccses a vége.
Az, szerencsére, giccses, már ha a beteljesülő szerelem, egy értéktelen élettel való szakítás, és egy új tartalmasabb élet irányába való elmozdulás giccsnek számít.
Aki ezt giccsesnek tartja, az végkép és menthetetlenül pesszimista, vagy teljesen kiábrándult, és már nem hisz semmiben, vagy soha nem volt valóban, mindent elsöprően szerelmes.
Bizony olyankor, amikor utolér minket ez az érzés, akkor könnyedén képesek vagyunk odadobni egy igazgatói állást, mert minek is sikeresnek lenni, ha ezt a sikert nincs kivel megosztani, minek gazdag életet élni, ha nincs kivel megöregedni?
Nagyon klassz kis film ez, Jack Lemmon-t amúgy sem lehet nem szeretni, Shirley MacLaine pedig olyan védelmező ösztönt vált ki az emberből elesettségével, és bájával, hogy férfiként azt mondom, lehet én meg is pofoztam volna az igazgatót. :)

Akik pedig elmaradott képi világról írtak, azok azért vegyék számításba az elmúlt fél évszázad technikai fejlődését, és azt, hogy a CGI látványt tud teremteni, de szerethető karaktereket, és szívhez szóló történetet nem.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Eurodog, 2022-07-26 23:48	29 hsz
Keresem	Orgona, 2010-02-08 18:38	4 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz

Legénylakás adatlap

Eredeti cím: The Apartment

Évszám: 1960

Rendezte: Billy Wilder

Szereplők: Jack Lemmon, Shirley MacLaine, Fred MacMurray, Ray Walston, Jack Kruschen...

További információk

Szereplők fórumai

- Shirley MacLaine - Vélemények

- Jack Lemmon - Vélemények

- Billy Wilder - Vélemények

- Jack Lemmon - Szinkronhangjai

- Shirley MacLaine - Kérdések

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk