Az embernek olyan érzése van, mintha már látta volna ezt a filmet. Mégis úgy véltem, ez a rendező első filmje. És igazam is van. A Stake Land egy közepesen jól felépített vámpíros(bár a lények inkább hajlanak a zombik felé) road-movie, amely össze lett lopkodva mindenhonnan. Az út, Zombieland, 28 nappal később etc. De ne legyünk meglepődve, mégiscsak első filmről van szó, és mint tudjuk everything is a remix. Bár azért talán illett volna némi kreativitást belevinni a forgatókönyvbe. Vérben és ronda fejekben nem szenvedünk hiányt, a tempóra sem lehet panasz, és bár előre meg lehet mondani milyen sorrendben fognak meghalni az emberek, tetszik, hogy valamennyire a realitás talaján marad(már amennyire lehet ugye). Továbbá szintén szimpatikus, hogy a főszereplő vadász nem egy kockahasú legyőzhetetlen szívtipró félisten, hanem egy szimpla tag. Bár azért el kell ismerni, így nem volt számomra annyira karizmatikus. Viszont ezt írhatjuk a színészet számlájára is akár, érzésem szerint ez a film leggyengébb pontja. Nem mondhatni borzasztónak a teljesítményük, azonban semmi maradandót nem alkotnak. Olyan átlagos az egész. A vallást is belevitték, amire én először fintorogtam, de végül is örülök, hogy ez is szerepet kap, főleg azért, mert negatív fényben tünteti fel a radikális elvakult istenhívőket(jöhetnek a kövek). Összességében én nagyon kellemeset szórakoztam a játékidő alatt, egyetlen momentumra sem néztem meg hány óra van vagy éppen azt, mennyi van még hátra. Tény, nem egy világmegváltó alkotásról van szó, de műfaján belül egész jó, többet nem is vártam tőle. Csak egy dolog böki igazán a csőröm, az pedig a vámpírok. Gyerekkorom óta szinte rajongok a vámpírkultuszért, és ezek a lények nem érdemlik meg, hogy annak nevezzék őket. Sajnos egyre többször gyalázzák meg a vámpír szót. Ha azt mondják a lényekre, mutánsok, egye fene, elfogadom. De ez így hatalmas mínusz. Mindazonáltal ezen túllépve lekötött a film, szórakoztató volt, és ez számít igazán.
|