Jockey apa, Samantha meg anyakomplexusban szenvedett, mindketten meg akartak felelni az elvárásaiknak. Talán ezért is illettek valamennyire egymáshoz.

4113. DocHoliday (2013-02-12 18:42.48)

- (válasz Esza 4109. hozzászólására)

A Cabiria éjszakáit még nem láttam. De rákeresek, hátha meg lehet találni valahol.

4112. Évi baba (2013-02-12 18:24.42)

Samantha és Jockey házasságát sokáig az tartotta össze, hogy mindketten látni akarták a másikban azt, amilyennek még a boldog időkben megismerték. Samantha is tudott időnként szexi és elbűvölő lenni, Jockey is kedves, férfias, jó apa, stb. De ezek csak rövid ideig tartottak.

4111. DocHoliday (2013-02-12 18:20.59)

Most, hogy felmerült ez a Jockey féle bizonyítási vágy, arra gondoltam, hogy pont ez a Dallas értéke, hogy egy kész pszichológiai tanulmány. Jockey és Ray, valamint Cliff kisebbségi komplexusai hogyan nyilvánulnak meg? Samanthát miféle lelki kötelék fűzte Jockeyhoz, a sok szenvedés ellenére is? Pamela hogyan egyensúlyoz a Barnes és a Ewing léte között? Stb.

4110. Ger (2013-02-12 18:17.06)

- (válasz Évi baba 4093. hozzászólására)

Volt azért ott szerelem is.
Bár talán jobb szó a vágy, mert most valljuk be őszintén egyikőjük sem az a romantikus alkat.

4109. Esza (2013-02-12 18:15.24)

- (válasz DocHoliday 4107. hozzászólására)

A Cabiria éjszakái fantasztikus film. :)
és persze az Országúton is.

4108. Ger (2013-02-12 18:14.43)

- (válasz DocHoliday 4102. hozzászólására)

Igen ezt én is észrevettem.
És ahogy mondod talán tényleg a mentalitásával kompenzálta a fizikai képességeit.

4107. DocHoliday (2013-02-12 18:12.37)

- (válasz Esza 4106. hozzászólására)

Emlékszem azokra a nagy szemeire.

4106. Esza (2013-02-12 18:11.21)

- (válasz Esza 4094. hozzászólására)

*Giulietta engem is elbüvölt.*

4105. DocHoliday (2013-02-12 17:57.12)

- (válasz Americanlife 4104. hozzászólására)

Emlékszem, amikor Samantha megszégyenítette Jockey-t a szülei előtt, a férfi nagyon begurult. Félt, hogy ismét kicsi lesz a szemükben.

4104. Americanlife (2013-02-12 17:55.01)

- (válasz DocHoliday 4102. hozzászólására)

Ez teljesen így van...amikor Bobby meghalt (hiába előzőleg nem álomnak szánták), akkor Ellie elmondta Claytonnak, hogy Bobby volt mindig is Jock kedvenc gyermeke, Gary pedig Ellie-hez állt nagyon közel. És ez mindig bántotta JR-t, a kisebbségi komplexus már gyermekkorban kialakul, ha tudat alatt és nem is látványosan (mint pl. Ray-nél).
Ezért volt JR olyan az üzleti életben amilyen...mert mindig bizonyítani akart.
Ezért lett nagy nőcsábász, és csalta a feleségeit, mert igenis mutatni akarta, ő sok nőnek kell.
Ezért küzdött mindig üzleti életen kívül is, hogy megmutassa, le tud győzni mindenkit, ér valamit, és megfeleljen a szüleinek.

4103. Évi baba (2013-02-12 17:53.04) - (válasz Americanlife 4101. hozzászólására)

Én is örülök, hogy megismerhettelek! Hallottam már rólad! Tudom, hogy te vagy a Dallas sorozat lexikonja. :-)

4102. DocHoliday (2013-02-12 17:51.24)

Nem tudom, hogy jól gondolom-e, de szerintem Jockey azért volt olyan, amilyen, mert valójában nem volt egy bátor, karakán fickó az üzleti életen kívül. Ha emlékszünk rá, a bunyókból mindig kimaradt, legfeljebb a sarokban állva drukkolt. Nem végzett munkát a farmon, stb. Volt egy rész a Dallasban, nem is tudom, melyik évadban, amikor Ellie arról mesélt, hogy mindig bobby volt a nagy bunyós, Jockey pedig az anyámasszony katonája. S ha bántották, mindig Bobby védte meg.
Jockeyban volt egy adag kisebbségi érzés, és úgy érezte, hogy a szüleinek, meg a világnak bizonyítania kell, hogy ő is ér valamit. De ezt csak a saját területén érhette el. Az üzleti életben ő lehetett az a kemény fiú, aki a kocsmai bunyókban nem.

4101. Americanlife (2013-02-12 17:49.07)

- (válasz Évi baba 4100. hozzászólására)

Még nem volt szerencsém üdvözölni Téged, örülök, hogy itt vagy, le sem tagadhatnád, hogy kinek a lánya vagy, és ezt természetesen pozitívumként írom:)

Örülök, hogy testvéreddel végig néztétek a régi sorozatot, egyrészt idő, másrészt jó olvasni, hogy vannak tinik, akiket igenis jobban leköt a retro, mint a mostani nem feltétlenül kellemes new wave...

4100. Évi baba (2013-02-12 17:36.23) - (válasz Esza 4098. hozzászólására)

Nem tudom. Mi a tesómmal, Ágival együtt néztük. Amikor elkezdték a Story-n, apuék mondták, hogy ha akarunk, nézzünk bele. Elkezdtük nézni, és végignéztük az egész sorit. :-)

4099. DocHoliday (2013-02-12 17:34.11)

- (válasz Esza 4097. hozzászólására)

Valahol Jockey is szerette a nejét.

4098. Esza (2013-02-12 17:33.24)

- (válasz Évi baba 4093. hozzászólására)

A többi tini is nézi?

4097. Esza (2013-02-12 17:32.54)

- (válasz DocHoliday 4096. hozzászólására)

ez nem tetszik.
ott az volt a lényeg hogy Zampano is nagyon szerette a csajt, annak ellenére hogy nem mutatta.

A Cabiria jobban tetszett.

4096. DocHoliday (2013-02-12 17:24.25)

Országúton - Dallas:

Zampano - Jockey

Gelsomina - Samantha

4095. DocHoliday (2013-02-12 17:22.21)

- (válasz Esza 4094. hozzászólására)

Ha egy kicsit párhuzamot akarnánk vonni az Országúton és a Dallas között, találhatunk.
Van egy férfi, aki határozott, és elég cudarul bánik azzal a nővel, aki mellette van. A két film eltérően mutatja be ezt a szituációt, és a következményeit.

4094. Esza (2013-02-12 17:18.53)

Giulietta Masina és a Dallas együtt. :OO
Giulietta nekem engem is elbüvölt. :)
De attól még a Dallastól is elvárjuk hogy értelmes legyen, mert nem értelmetlenül akarunk kikapcsolni. :)

4093. Évi baba (2013-02-12 17:18.08) - (válasz Americanlife 4092. hozzászólására)

Valóban voltak benne komoly, elgondolkodtató dolgok, nem kis számban. Például mindig törtem a fejem azon, hogy Samantha a sokadik kudarc után miért maradt még mindig Jockey mellett. Lehet, hogy csak a gyerek miatt.

4092. Americanlife (2013-02-12 16:45.28)

A Dallas alapjáraton valóban szappanopera, drámai műfajban...tény, hogy a műfajában mégis kiemelkedő, mert nem lehet összehasonlítani a mai latin sorozatokkal, ahol állandóan kiabálnak egymással.

Vitatkoznék azzal az állásponttal, hogy a Dallasnak nincsenek tanulságai vagy mélyértelmű mondanivalói...olyan elemeket tettek bele, amik egyszerű, halandó emberekkel is megesnek, és lehet ők is ugyanúgy esnek át rajta, persze sorozat lévén az ottani karakterek élete sokkal pörgősebb...de hogy alátámasszam, pár példa, hogy milyen életszerű dolgokat mutatott be a sorozat:

- az olajüzlet, a gátlástalan manipuláció, a korrupció, a zsarolások, a harc a vállalatért, és ahol bármilyen eszköz helyt kap, hogy megvalósuljon a cél. Különféle tárgyalások és peres ügyek (válás, gyilkosság, pénzmosás), melyek bármelyikünk életében előfordulhatnak. És itt elsősorban JR-ra gondolok, de Cliff is egészen belelendült. Természetesen hozzáteszem, hogy egyik sem követendő példa vagy példakép, de ilyen emberek bizoy vannak...

- olyan betegségek, eü-i dolgok, melyek velünk is megtörténhetnek, Ellie mellrákja, Pamela és a többi nő vetélése, Pamela szülhet, nem szülhet kérdése, Cliff és a neurofibromatosis, Samantha alkoholszenvedélye, post parthumja és male hurt syndrome-ja, öngyilkossági kísérletek, Dusty impotenciája, Mark leukémiája, és pszichiátriai eseteket is felvonultatott (Jessica, Katherine, elmegyógyintézet)...mind létező problémák, és most ne jöjjünk azzal, hogy a társadalom kis rétegét érintik, mert van ezek közül, amelyik nem...a Dallas azt is bemutatta, hogyan kell ezekkel megbírkózni.

- emberi sorsok: örökbefogadás (volt, hogy siket kisfiút), Down-kóros gyermek szülessen-e vagy sem, elkallódott és kitagadott családtagok, mindenki más gyerekét neveli, megtalált szülők, és gyermekek...

- tabu témák: homoszexualitás (Lucy fiúja), aktív eutanázia, pedofília, prostituáltak tartása és azok egyéb munkára való kényszerítése, idősebb férfi-fiatalabb nő, és ennek fordítottja...a sorozat sok olyan kapcsolatot és témát is bemutatott, amelyek léteznek, és bárki életében ott lehetnek.

- dallasi élet: üzletemberek, bankárok, gyilkolástól vissza nem riadó emberek, BBQ partyk, rodeó, árverés, farmer élet, bálok, esküvők, szépen felvezette, hogy milyen is az élet Texasban, de nem csak a felső tízezerét láthattuk, hanem a szegényebbekét.

- kiforrt karakterek, és most egyiket sem jellemezném külön, mert mindenki ismeri a szereplőket. Az összes főszereplő elkülöníthető jellemmel, életúttal...bármelyikünkben ott lehet egy Ray, egy Samantha vagy egy Lucy.

A teljesség igénye nélkül soroltam fel, annak ellenére, hogy a Dallasban sok meseszerű szál is volt, mint pl. Bobby feltámadása, JR elpusztíthatatlansága (bár az új sorozatban ez már nem lesz releváns a színész halála miatt), a sok nő, akik aztán mégis JR vagy más ágyában kötöttek ki, a mesés fordulatok Jock halála körül és után, majd a későbbi évadok 1-2 furcsa története, mint Cally falusi szegény szűzlányként való belépése, és milliomosként való távozása mellett April elrablása és annak következményei.
Ugyanakkor a Dallas olyan témákat is felvonultatott, melyekkel a mindennapi ember is találkozik és éppenséggel meríthetett volna a sorozatból is.

4091. Capt.JackSparrow (2013-02-12 16:24.43)

- (válasz Ger 4090. hozzászólására)

mint egy nő aki a ciklusban van:)

4090. Ger (2013-02-12 15:52.05)

- (válasz DocHoliday 4089. hozzászólására)

Köszönöm:)
Abban pedig tényleg igazad van, és sokan mondták is, hogy néha túlontúl lobbanékony tudok lenni.

4089. DocHoliday (2013-02-12 15:32.19)

- (válasz Ger 4088. hozzászólására)

Szerintem te abba a kategóriába tartozol, aki megpróbál a maga módján szélesebb látókörben gondolkodni, de a korodból adódóan még számtalan dolgot nem veszel figyelembe, pusztán amiatt, hogy még nincs annyi év a hátad mögött.
Még nem igazán tudod, milyen érzés nosztalgiázni, vagy észrevenni, hogy az élet milyen gyorsan repül. Gyerekkoromban egy nyári szünet hihetetlenül hosszú időnek tűnt, most meg úgy érzem, egyik pillanatról a másikra elmúlik. Van két gyönyörű lányom, akik maholnap felnőttek lesznek. S az én fejemben még ott vannak kisgyerekként. Mintha csak ma születtek volna. Aztán eszembe jut, hogy már annyi idő eltelt.
Ha meglátogatom azokat a helyeket, ahol gyerek voltam, szinte megfojt az az érzés, amit akkor érzek, amikor meglátom, hogy a gyerekkorom régi emlékei, a szép helyszínek mennyire megváltoztak. Egy idegen világgal találkozom ott, ahol egykor boldog voltam.
Egy húsz évnél is fiatalabb ember ilyeneket még nem nagyon érez, és épp emiatt másképp nézi a dolgokat. Az érzelmi szempontok annyira még nem játszanak szerepet, mint majd húsz év múlva fog.
Mindent összefoglalva, igyekszel korrekt maradni, de még időnként fiatalos hévvel véded az igazadat. De jó úton haladsz. :-)

4088. Ger (2013-02-12 15:15.30)

- (válasz DocHoliday 4081. hozzászólására)

Szerinted én melyik kategóriába tartozom?:)

4087. DocHoliday (2013-02-12 15:05.00)

- (válasz Kata Komba 4086. hozzászólására)

Én azt gondolom, hogy másképp kell nézni egy tévésorozatot, és másképp kell nézni például az Országúton című klasszikust. Nem úgy kell odaülni egy Dallas epizód elé, mint egy Fellini filmhez. Más gondolkodást, más lelkiállapotot jelent a kettő.
Az igazán jó mozifilmek, a hőskorban, 1950-1970 között készültek, ezen belül is leginkább az 50-es, 60-as években. Akkor még nem lehetett technikai trükkökkel eladni egy filmet, kellett, hogy jó története legyen. Ezért is voltak jobbak, mint a mai filmek.
De a mozi és a filmek világában is eljött az az idő, amikor már számtalan féle élethelyzetet, számtalan történetet elmeséltek már, ki így, ki úgy. S ez a rengeteg ötlet lassan kiapadt. Szerelmi történetet is eljátszottak már többszázféleképpen, a jó kalandfilmekből is sok készült. Lassan már nincs új ötlet, mert ha valaki hoz egy jó történetet, szinte száz százalék, hogy valamelyik régebbi alkotásra hasonlítani fog. És ekkor már automatikusan jön az összehasonlítás. Hányféle Robin Hood-ot, hányféle Monte Cristo grófját, hányféle Három testőrt láttunk már? Elég sokat. Pedig mindegyik kiváló történet.
Nehéz ma már új, és igazán jó ötlettel előállni, mert annyi mindent eljátszottak már.
A sorozatok inkább a televízió szülöttei, míg a jó filmek inkább a moziba valók. A Dallast pedig tévésorozatként kell kezelni, nem feltétlenül kell összemérni a Ben-Hur című klasszikussal.

4086. Kata Komba (2013-02-12 14:36.40) - (válasz DocHoliday 4085. hozzászólására)

Nem pont ezekre gondoltam, azért szerencsére akkoriban is lement – még a fekete-fehér TV-k idején is –, egy-egy fajsúlyosabb olasz, francia, svéd alkotás is, vagy egy Jancsó Miklós stb. Vagy később egy időben sokat jártam moziba is, művészfilmekre is.

Főleg eredeti nyelven, a régi olasz és francia filmek igen sajátos hangulattal bírnak. Fellini, Antonioni, Pasolini, Godard, Bergmann. Sophia Loren, Marcello Mastroianni, Giulietta Masina, Annie Girardot, Jeanne Moreau, Jean Gabin, Jean Marais... lehetne sorolni. Ezek a maradandó élmények, nem a Dallas, vagy a Schwarzenegger. Persze, azt is megnéztem.

elejére ... 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 ... végére

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Quantumleap, 2021-11-17 06:36	5705 hsz
Ki a kedvenc szereplőd a 2012-es Dallasban (de tényleg csak abban nem ám a régiben).	Norbi 2008, 2014-11-14 19:35	27 hsz
Kérdések	Norbi 2008, 2014-11-14 19:33	5 hsz
Melyik a jobb Dallas, a régi vagy az 2012-es?	Erika 19, 2014-01-08 05:51	103 hsz
Katt akit idegesítenek a Jesse Metcafe rajongók fanatikus idealizált írásaik.	Zaffira, 2012-12-15 15:42	10 hsz
Új storyline-ok a Dallas-ban.	Esza, 2012-12-10 00:52	35 hsz
Katt, aki nem tud egy értelmes véleményt elolvasni a sok OFF miatt :)	Esza, 2012-11-27 21:19	9 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Dallas adatlap

Eredeti cím: Dallas

Évszám: 2012

Szereplők: Josh Henderson, Patrick Duffy, Larry Hagman, Jesse Metcalfe, Linda Gray...

További információk

Szereplők fórumai

- Patrick Duffy - Vélemények

- Leonor Varela - Vélemények

- Ken Kercheval - Vélemények

- Emma Bell - Vélemények

- Leonor Varela - Kérdések

- Jordana Brewster - Vélemények

- Linda Gray - Vélemények

- Emma Bell - Sorozatok

- Larry Hagman - Vélemények

- Josh Henderson - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk