Fórum - Aki állatbarát az jöjjön ide (30. oldal)

elejére ... 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 végére

189. Crazy (2007-08-03 06:41.43)   - (válasz Esza 188. hozzászólására)

A másik 4 aludt mint a tejbetök,de ez a kis mérgespulyka hogy mit művelt.Még nincs nyitva a szeme olyan kicsi de tényleg egy egyéniség.Ő a legnagyobb tegnap kimászott a dobozból,és ugy futott mint a gyik persze bőgött közbe.11 körül megjött a mama azóta csönd van.Benéztem az előbb a dobozukba ugy alszik mint egy kisangyal.Azt hiszem őt tartjuk meg...

188. Esza (2007-08-03 01:30.02)   - (válasz Crazy 187. hozzászólására)

nekunk is vannak kiscicaink, es imadjuk oket, a kiscica ha meg nagyon kicsi akkor keresi az anyukajat

187. Crazy (2007-08-02 22:09.15)

Már egy órája sir az egyik kiscica mi a franc baja lehet!?Az anyja megszoptata egy órája de most elment éjszakai körutra ez a pici meg csak sir sir...

186. Marylou2 (2007-07-31 09:28.54)

Bocs, hazudtam, hogy 18 éves korom előtt nem volt semmilyen állatom: egy közeli ismerőstől hoztunk el nekem egy kis japánkakast. Pistikének neveztük el. Irtó aranyos volt, kis fekete kukorékoló, imádtam! Éjszaka együtt aludt a nagy baromfikkal, de napközben kijött az udvarra és az egész kert az övé volt. Ez csak az ő kiváltsága volt. Azt szoktam vele játszani, hogy a ház előtti akácfákról téptem leveles gallyat és (én kívülről, ő meg belülről) "versenyt futottunk" a kerítés mentén! Nagyon muris volt, amikor a kerítés végén megállt és mintha tüsszögött volna és rázta a szakállát! Úgy szedte azokat a kis pipaszár lábait! Aztán egyszer, amikor az akkor tőszomszédunkban lakó öreg házaspárhoz átmentem a bácsival sakkozni (ő tanított meg, és snapszerozni is), mikor hazamentem, nagy szomorúság fogadott. Ugyanis Pistike már megkopasztva benne volt egy lábasban! Két verziója volt az esetnek: mindig nagyapám lába alatt volt, amikor a többi jószágnak enni adott, vagy a tojást szedte be az ólból. Nagyfaternak meg jó nehéz, vasalt bakancsa volt, és valószínűleg felé rúgott, a kiskakas meg nem volt elég gyors és agyonrúgta. A másik: a nagy kakas ment neki és ráborította a vályút, aminek a peremén állt és éppen kajált belőle. Nem tudom meg már soha, mi volt az igazság, de nagyapámra akkor nagyon haragudtam és nem voltam hajlandó egy falatot sem enni szegény Pistiből. Utána volt még egy kiskakas (Pistike 2), ugyanonnan, de azt már nem tudtam úgy megszeretni. Pistike 1 a kezünkből evett, nagyon a szívemhez nőtt! Aztán: mikor anyám meghalt, apámmal "bútoroztam össze", kemény 5 hónapra (még nagyon kicsi voltam, amikor elváltak). Amíg nem költöztünk össze, onnantól, hogy anyám befeküdt a kórházba, annál az ismerős házaspárnál laktam, akiktől a kiskakasokat kaptam. Nekik volt egy gyönyörű, vörös (lehet, hogy nem fajtatiszta) ír szetterük, Bundinak hívták. Nagyon megszerettem. Amikor hazaköltöztem, nekem adták. Apám viszont nem szerette a kutyákat, mert még kicsi korában megharapta egy, aminek a nyomát azóta is a lábán viseli. Addig-addig ármánykodott, mígnem eldöntötte, hogy nem kell nekem az a kutya és visszaadtuk a házaspárnak. Mivel a hapsi hivatásos katona volt, mikor megtudták a katonaságnál, hogy egy kiskorú fog ott lakni ideiglenesen, hazaadták a szolgálati revolverét. Egy nap apám azzal állt elém, hogy ne keressem a Bundit, mert nincs. Megütközve néztem rá, de már sejtettem, hogy az ő keze van a dologban! Bevallotta, hogy áthozták előző este az öreggel és (mivel a katonának "nem volt szíve!!"), ő lőtte fejbe a kutyát! Elásták a körtefa alá. Azt hittem, rögtön apagyilkos leszek!!

185. Rami771 (2007-07-30 22:12.15)

Hát, tudjátok én nem értem, hogy hogy tud valaki állatok nélkül élni?Én nem bírnám ki és úgy látom ti sem :)

184. Ősrobbanás (2007-07-30 14:06.06)   - (válasz Rami771 180. hozzászólására)

Jaj, de aranyosan fogalmaztál. :)

183. Marylou2 (2007-07-30 14:01.46)

Én is szeretem a lovakat. Danában-hajdanában még lovaskocsival hordták a kerületünkben a szódavizet, üvegben. (Aki gyártotta.) Akkoriban sokszor vettünk (pláne így nyári melegben) és amíg a kocsi a ház előtt állt, megsimiztem a pacit (Mancinak hívták, barna színű volt), kockacukrot vagy almát is adtam neki. Amikor meg szerdán vagy szombaton feljött egy ismerős vidéki bácsi a kétlovas kocsijával a piacunkra terményt árulni, volt, hogy hozzánk is eljött, ha rendeltünk tőle a tyúkoknak. Amíg hordták be nagyapámmal a búzát, kukoricát, én a saját vödrükből itattam őket. Ilyenkor mindig meg kellett támasztanom a lábamat, hogy hanyatt ne essek, mert a két ló egyszerre akart inni és ugye, csak az egyikük feje fért bele a vödörbe. A másik addig nyomta oda a sajátját, sürgetve az éppen ivót, hogy siessen. Csakhogy: amíg én hátráltam, ők jöttek felém! Így aztán szépen kikötöttünk a járdán, keresztben! A gazdájuknak kellett visszatolatni velük. Kétszer két lova volt, először a Laci és a Géza, majd, mikor ők már kiöregedtek, a Csillag és a Szedres. Csodaszépek voltak! Itt a kerületünkben egyébként (éppen a munkahelyem közelében) van lovarda is. A saját állataimra visszatérve: amíg nem volt sajátom, a környék összes kutyáját megsimogattam iskolába menet és onnan jövet is. Még az amúgy hamis pumikeverék is eldobta magát az út közepén, ha meg akartam simogatni. Persze, azért harapott is meg egypár, de oda se neki! Egy ismerős hatalmas fekete dogja pl. nekinyomott a falnak, úgy kedveskedett. Aztán mikor rosszkor nyúltam be hozzá a kerítésen (éppen elmenőben volt a gazdája és ideges volt, mármint a kutya), beleharapott a kézfejembe. Hála Istennek, nem erősen, még ki tudtam rántani a kezem a szájából, csak halvány piros csík jelezte a fogainak a helyét az ujjaim hátán. Akkor kicsit "betojtam", de más baj nem történt. Aztán, mikor hazaköltöztem az intézetből, a barátomtól kaptam egy fél éves cirmos cicát, akinek a Cili nevet adtam (gyerekkori kedvenc társasjátékom után). Úgy 1 évig meg is volt, akkor már annyi volt a kutyám, hogy inkább elköltözött, amúgy is vemhes lett. De ne szaladjunk ennyire előre! Első kutyám egy foxi-angol szetter keverék, szintén fél éves fiú kutya volt, ő már akkor a Totó névre hallgatott. Első éjszakát bent töltötte a lakásban (még nem voltak teljesen kész a kutyaházzal az unokatesóm és a barátom), amúgy is lakásból hoztam el. Ott feküdt az ágyam mellett, egyszer csak arra ébredtem, hogy ahogy fordultam, szőrt fogott a kezem. Kinyitom a szemem, hát Totó ott feküdt mellettem! De nem ám akárhogy, hanem hanyatt, és fejjel lefelé! Így, amikor hozzáértem, akaratlanul is a f***-át érintettem meg!! Na, le is zavartam rögtön! Összebarátkoztattam Cilivel is. Bár a cica orron karmolta első félelmében, a kutya akkor sem gerjedt be, így Cili rájött, hogy nem akarja bántani és onnantól jóba lettek. Kedvenc játékuk volt, hogy Totó a grabancánál fogva húzta a két lába között, a hátsó lábai a földet seperték. Éktelenül nyávogott! Amikor rászóltam a kutyára, elengedte és úgy nézett rám, mintha azt kérdezte volna: Miért zavarsz meg a játékunkban? A macska pedig csak nyújtózkodott, ahelyett, hogy elszaladt volna.

182. Kicsilyany (2007-07-30 13:49.36)   - (válasz Rami771 180. hozzászólására)

:), sajna a pacikhoz nem sok közöm van, pedig csodaszép és okos állatok...két hete Erdélyben nyaraltam és az egyik pásztor feldobott egy pacira, hihetetlen barátságos volt, de a kiscsikó rátaposott a lábamra:), szerencsére nem papucsban voltam:)

181. Master laster (2007-07-30 13:40.15)

Most hallottam, hogy meg akarják szüntetni a Vidámparkot és hozzá akarják csapni az Állatkerthez, ahelyett, hogy forditva csinálnák és egy rendes állatparkot épitenének valahol valami tágas helyen. Akkor lehetne egy rendes Állatpark és egy normális Vidámpark is.

180. Rami771 (2007-07-30 13:39.53)

Az is.:)A kancámnak született.Van még itthon egy herélt (fiú aki nem csinálhatja), ő apué.

179. Kicsilyany (2007-07-30 13:37.40)   - (válasz Rami771 178. hozzászólására)

van saját kiscsikód:), fantasztikus lehet!

178. Rami771 (2007-07-30 13:34.58)

Az én kiscsikómról is lenne mit mesélni...:)

177. Kicsilyany (2007-07-30 13:30.43)   - (válasz Marylou2 173. hozzászólására)

Aranyos a sztory, abban igazad van, hogy minden nap tesznek valamit, amit érdemes lenne látnia mindenkinek, az én cicám igazi nagy egyéniség,napközben és este általában sokat rosszalkodik, játszik:) de hajnalban mindig szeretetre vágyik és ilyenkor odabújik mellém az ágyba és a tappancsával megsimizi az arcom és ilyenkor nekem is simizni "kell" őt, vagy a mellkasomra mászik fel és ott szundizik miközben simizem:), csoda szép...reggel pedig szeret rátámadni a takaró alatt a lábamba a kis huncut..

176. Rami771 (2007-07-30 13:15.40)

Szia

175. Nikiheartjake (2007-07-30 13:12.20)

szeva minden állatbarát!

174. Rami771 (2007-07-30 13:07.55)

Aranyos történet, én szívesen elolvasnám a többit is (ha írsz).

173. Marylou2 (2007-07-30 11:48.54)

Az én ciccantásaim kint és bent is vannak, attól függően, hogy otthon vagyok-e, vagy sem. Általában, ha eljövök dolgozni, akkor kikéredzkednek, ha meg hazaérek, ott toporognak, mint a tojó galamb, az ajtóban, hogy engedjem már be őket! (Persze sűrű nyervogások közepette!) Akkor aztán nekilátnak enni (vizet teszek ki nekik a teraszra, kaját azonban azóta nem, amióta belementek a hangyák). Reggel esznek, aztán amikor hazaérek, onnantól amikor akarnak, mert felhúzom a redőnyt a szobaablakon, és addig le sem engedem, míg újból el nem megyek otthonról. Ezért aztán egész álló éjszaka ki-be ugrálnak, ha nem alszanak. Utcafronti a házam, így egyből a járdán landolnak. Vörösre tettem cicanyakörvet is, Selymes azonban nem kultiválja. Vöröst a jó múltkor egyik reggel, amikor hívtam haza reggelizni, sántítani láttam. Egyből vigyázz-ba állt bennem a kaki, hogy mi lelhette, de "csak" a nyakörv volt túl laza, így az egyik mellső lábával belelépett. Egyből felraktam a szobaablak külső párkányára és levettem róla az örvet (egyelőre rá sem tettem, hadd nyerje vissza a nyakszőre a régi állapotát, mert látszott rajta a nyoma). Amúgy nagyon barátságos mindenkivel, nem úgy Selymes! Még az én karomból is seperc alatt lekéredzkedik. Pedig őt 8 hetes korától nevelem. Olyan édi volt, amikor hozták! Találkoztam a közeli sarkon a csajjal és a kislányával, akik hozták és egyből vittük az állatorvoshoz, aki kb. 3 percnyire rendel tőlem. Csórikámat "megszadizta" a doki (oltás, fül rühtelenítése, stb.), aztán vittük haza, ahol már minden készen állt a fogadására. (Ez különben 2 éve, november 4-én volt, pénteken, akkor kaptam fizut és egyből megvettem neki a szükséges felszerelést.) Amikor kiraktuk az ágyra a hordozó ládából, körülnézett, aztán a tőle kb. 10 cm-re fekvő hatalmas plüss golden retriever-hez ment és elkezdte rajta a cicit keresni! Azt hittük, megzabáljuk!! Jót nevettünk, mire odakucorodott a kutya hátsó lábához és elaludt. Mikor felébredt (már csak ketten voltunk), evett és ismét pihent. Kisvártatva leugrott a szőnyegre és a közepén keserves sírásba fogott. Gondoltam, alomra szeretne menni. Beletettem a ládába. Mire csórikám kiadta a kaját, de elölről! Kicsit megijedtem, hogy nehogy beteg legyen, de többet nem csinált ilyet. Gondoltam, hogy a doki "szadizása", meg a hirtelen sok evés megtette a hatását. Másnap sajnos dolgozni kellett jönnöm (szombat dacára, mert ünnepet dolgoztunk le) és fájó szívvel hagytam otthon. Előző este még bemutattam a (akkor még csak) két kutyámnak. Letettem a teraszra és beengedtem a kutyákat. Zazi tiszta izgalom lett, de Archie mindig rámorgott, ha oda akart menni a cicához, mintha védeni akarta volna. Lényeg, hogy nem bántották (mondjuk, már "lemeóztam" előtte a kutyákat, hogyan viselkednek a macskákkal). Szombaton aztán délután elmentem a barátnőmmel a közeli TESCO-ba (meg volt beszélve) és már este volt, mire hazaértünk. Ő akkor látta először a cicát. Ült a széken és felrakta az ágy felőli lábát az ágy szélére, mire Selymes felágaskodott és nemes egyszerűséggel beleakasztotta a karmát a barátnőm lábfejébe! Még szerencse, hogy csak a bőrbe és nem mélyebbre! "Jujj, te! Na, mész anyádba!!" - mondta ő, fájdalmasan felszisszenve. Én jót nevettem. Hála Istennek, még csak nem is vérzett a lába. Azóta, ha jön hozzám, mindig megsimogatja őket, egyedül a kutyák elől szalad, mert szeretnek felugrálni és félti a ruháját. A kutyák mindig kint vannak az udvaron-kertben, de ha jönnek a keresztgyerekeim és egy ismerős család kislánya vendégségbe, és kérik, hogy engedjem be őket a lakásba, 1-1 órára megteszem. Na, akkor megy ám a rajcsúr az ágyon! "Kicsi a rakás"-t játszunk. Az a helyzet, én főleg azért szeretem ennyire az állatokat, mert már amióta az eszemet tudom, mindig akartam valamilyen saját állatkát, de anyám és nagyszüleim (főleg az utóbbiak) nem engedték, mert a haszonállatok- és kert volt a minden, max. csak megkötve lehetett volna kutyát tartani. Macska mondjuk elkelt volna, mert a baromfiak terményére (kukorica, búza) biztos jöttek az egerentyűk. Dehát az Istennek sem lehetett rábeszélni őket. Aztán 14 évesen egyedül maradtam (másfél év alatt mind a hárman meghaltak) és apám intézetbe adott. Mikor 18 évesen kijöttem, visszaköltöztem a házba (anyai örökség), akkor első volt, hogy egy kutyát szerezzek. Ha érdekel benneteket, majd róla és a többiekről is mesélek. Naplót azért nem vezetek róluk, mert azért minden nap nem történnek olyan érdekes dolgok, de elég gyakran.

172. Kicsilyany (2007-07-30 10:37.27)   - (válasz Rami771 171. hozzászólására)

Igazad van, nagyobb hely kellenne nekik, és biztosan nem a legboldogabbak néhányan, jobb lenne nekik a vadon, de sztem már hozzászoktak (Madagaszkár:)).....de hát nem tudunk mit tenni, néha én is sajnálom a cicámat, jobb lenne neki egy kertes házban, de nem tudom neki biztosítani:(.

171. Rami771 (2007-07-30 10:33.00)   - (válasz Kicsilyany 169. hozzászólására)

Más egy cicát bent tartani és más egy ízig vérig vad oroszlánt olyan kis helyen.Minden állatkertben sokkal nagyobb helyet kellene biztosítani az állatoknak.A pesti állatkertnek is már régen ki kellett volna menni a város szélére.Jaa perszeee.Veszteséges lenne mert a sok kényelmes ember nem emeli majd meg a seggét, hogy oda elmenjen (tisztelet a kivételnek). Lehet hogy jól tápláltak voltak, de nem mind boldogok így... Na mindegy.Attól, hogy mi itt elírogatunk nem fog változni semmi. :(

170. Lükesrác (2007-07-30 10:10.41)

Találtam róla még egy képet, itt is elég bizarr. [link] Betörők ellen biztos nagyon hasznos volt szegény.

169. Kicsilyany (2007-07-30 10:10.09)   - (válasz Rami771 148. hozzászólására)

Persze, nincs jogunk bezárva tartani őket,de ahogy én láttam, jól tápláltak voltak és a gyerekeknek is nagy élmény, persze jobbak a vadasparkok és legjobb a természetes környezet. Gondolom, az sem tetszene, hogy egy 54 m2-es harmadik emeleten tartok zárva egy cicát, akit decemberben találtunk betegen az utcán, most egészséges és nagyon szeretem, mintha a kicsilányom lenne...

168. Bdt (2007-07-30 10:05.10)

Egyéként nem volt annyira nagyon ronda,mint ezen a képen.És meghalt már szegény,de a gazdija imádta.:)

167. Lükesrác (2007-07-30 09:59.00)

A világ legcsúnyább kutyája, csak erős idegzetűeknek! [link]

166. Bizerba (2007-07-28 21:18.24)   - (válasz Marylou2 165. hozzászólására)

Akkor igazi állatbarát vagy, biztosan rengeteg időt töltesz velük!! Amíg a könyvednek kiadót találsz, itt is elszórhatnál néhány sztorit, ill. naplóírásra nem gondoltál?!:))

165. Marylou2 (2007-07-28 20:51.31)

A legidősebb kutyám, Zazi (egy haverom adta neki a nevet, az Email.rulez együttes száma után) Érden az utcán kóborolt, de mivel egy németjuhász tenyésztő csaj közbenjárásával sem sikerült a gazdáját megtalálni, így "adoptáltam". (2005 januárjában, akkor volt cca. 8 hónapos. Egyébként németjuhász keverék szuka, hogy mi a másik fajta, azt nem tudom, mert leszámítva a fehér mellénykéjét, tisztára nj. kinézete van. Most úgy 30-35 kiló és nagyon védi a házat.) Szintén 2005-ben (hogy ne legyen Zazi egyedül) a Lelenc menhelyről befogadtam Archie-t (aki akkor még a Bujcsi névre hallgatott). Ő németjuhász és beagle keverék kan, ivartalanítva. Amúgy Zazi is már ivartalanítva van. Aztán (mivel régebben is három kutyám volt) elhoztam az egyik munkatársnőm utolsó kis kölykét, akinek a Ronnie nevet adtam (Ron Perlman után szabadon!). Ő egy golden retriever-skót juhász keverék fiúcska, alig múlt 1 éves. Nagyon okosak, szépek (Archie-val tavasszal keverékkutya-kiállításon kék szalagosok lettünk, ami kitűnőt jelent, csak a háta lazasága volt a bírónő kifogása) és iskolába is járok velük. A két cicámnak Vörös (nomen est omen!) és Selymes a nevük. Vörös 6 éves, vörös cirmos, 5 kilós, ivartalanított nőstény, nagyon aranyos, kedves, hűséges, pedig 4 évesen került hozzám. Amikor beindult a szívem (pajzsmirigy túltengésem van, ami sok más egyéb mellett ezt is okozza), hajnalok hajnalán és alig bírtam felkelni, hogy a "kétbetűs kitérőre" kimenjek + levegőt is alig kaptam, Vörös odafeküdt az oldalamhoz, mint egy kisbaba és a mellső mancsával átölelt és időnként megsimogatott vele (behúzott karommal), mintha azt akarta volna mondani, hogy: "Ne félj, nyugodj meg, én itt vagyok veled!" Azóta is hiszem, hogy ez is segített abban, hogy jobban lettem reggelre. Selymes szeptemberben lesz 2 éves, fehér alapon szürke cirmos (szintén ivartalanított) nőstény. Ő a Hercegnő és a kobold című rajzfilmben szereplő cicáról kapta a nevét. Volt még egy Klovisz nevű, szintén fehér-szürke cirmos, kandúr cicám is, de őt még tavaly november végén elütötte egy autó (közel lakom egy főútvonalhoz). Nagyon megsirattam, őt is úgy fogadtam be (15 hónapot élt). Amúgy félszemű volt (egy fertőzés megtámadta a szemeit, amikor még kóbor volt és ettől az egyik szeme kifolyt, a másikra meg rágyógyult a szaruhártya, amit ki tudtam szemcseppel kúrálni). Hát, a mostani "szőrös gyerekeimről" ennyit, egyébként egy könyvet tudnék írni az eddigi állataimról. (Aminek a vázlatát már elkezdtem, de a kiadás, sajnos nagyon sokba kerül, a fene egye meg!)

164. Rami771 (2007-07-27 23:57.03)

:)

163. Bizerba (2007-07-27 23:51.12)   - (válasz Rami771 162. hozzászólására)

Jaj, nagyon aranyos vagy, el is bőgtem magam!! Köszi, köszi!!:I

162. Rami771 (2007-07-27 23:46.15)

Úgy 5 éve az én kutyámat is el kellett volna altatni.Két állatorvosnál is jártunk.Előszőr mérgezett patkányt evett,Aztán mikor infúzióra jártunk tetanuszt kapott, Aztán jött hozzá még egy kutyabetegség (gyomorbaj).És mindez 3 hét leforgása alatt.De a kutyám még most is velem van. Hiszek a csodákban.Kitartás.

161. Bizerba (2007-07-27 23:38.44)   - (válasz Rami771 160. hozzászólására)

Nagyon köszönöm, de félek, hogy már nem lesz elég!!:((((

160. Rami771 (2007-07-27 23:37.03)

Szurkolok a kutyusodnak.:(

elejére ... 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 végére