Mindannyian akarunk egymástól valamit. de ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk- így valahogy szól Örkény István Macskajáték című drámájának mottója.

A darab elkészülte idején tabutémát feszegetett: nevezetesen azt, milyen is az öregek szerelme. Erre a válasz azt volt, hogy pontosan olyan, mint a fiataloké... Csakhogy a darabbéli öregek 65-70 évesek és némi szükségszerű betegségekkel együtt élve ugyan, de teljes lánggal tudnak szeretni, féltékenynek lenni vagy gyűlölni is.

De milyen szerelem az, amely a legidősebbeket kapcsolja össze vagy választja széjjel a le nem győzhető, gyötrelmes kiszolgáltatottsággal járó betegség , mint „harmadik” megjelenésével? Szerelem ez egyáltalán, lehet az? A két hosszú ideje megbonthatatlan harmóniában élő idős ember összetartozása nyilvánvaló, békéjüket semmi nem töri meg. Még lányuk kevéssé sikeres élete sem okoz konfliktust a normális szülői aggódáson felül. Magasrendű, szép szerelem kettőjüké, várhatóan távozni is így fognak, mint Philémon és Baukis, akik a halálban is együtt maradtak.

De lecsap a betegség, a bénulás és méltatlan , elviselhetetlen helyzetbe taszítja az asszonyt. Még akkor is , ha a férje kétségbeesett ragaszkodással akarja életben tartani, még akkor is, ha az asszony maga már menni akarna. De mije maradna neki az asszony nélkül, mikor még a lakásba berepült galamb is zavarja kettejük tökéletes harmóniáját?

Senki ne higgye, hogy tünci öregecskék turbékolását fogja látni, édesmézes szeretetrohamokkal. Haneke hű önmagához. A film hűvös, távolságtartó , olyan, mintha laboratóriumi csendben és tisztaságban játszódna , pedig a környezet szép nagypolgári kellékekkel teli, mégis hűvös és rideg laboratórium az. Haneke sokat tud a bűnről, de sokat a szeretetről is, egy olyan világban, ahol az idillt betörés zavarja meg és a valaha gyönyörű , halott öregasszonyt tűzoltók találják meg .

Jean-Louis Trintignant az én korosztályom kultfilmjének, az Egy férfi és egy nőnek volt a főszereplője. Igazi, mély és gyönyörű film volt az, fiatalok boldog szerelméről. A színész most is azt a férfit játssza el és nem érdekes, hogy öreg már. Hiszen most is a lángoló, gyötrelmes, szépséges szerelmet jeleníti meg. És Emmanulle Riva arcán is ott van az egykori vakító szépség minden nyoma.

Georges és Anne emléke nem úgy marad fent, mint Philémoné és Baukisé, akik egymás mellett álló faként részesülnek az örök életből. Hanem úgy, mint egy nagy rendező örökérvényű vallomása életről, halálról, a legyőzhetetlen szerelemről.

1. Kovbojka (2012-10-25 21:36.09)

végre megtaláltam a katon!!!
na ez nagyon-nagyon várós film nekem.

1 2