Ma már ez egy borzasztóan lassú filmnek számít, persze, Sidney Lumet nem vádolható azzal, hogy rabolja az időnket.
Folyamatosan a néző igazságérzetét éri támadás, ezért néha a forgatókönyv meglehetősen szabadon fut. Érthetetlen, hogy egy perdöntő bizonyíték miért nem érvényes másolatként, ha az eredeti példányt meghamisították.
Újabb dózis gúzsba kötött Justicia, egyébként a főszereplő alakítása nálam nem ért jelölést - négy csillag, de ezt egyszer elég volt látni.

5. Lifeisamovie (2023-03-18 12:31.20)

- Az a szegény teremtés megbízott abban a két férfiban, akik elvették az életét. Most kómában van. Csak vegetál. Sem otthona, sem családja. Egy gép működteti. Nincsenek barátai. S azok, akik felelősek érte, az orvosai, maga, én megosztozunk egy összegen. Lefizetnek, hogy hallgassunk. Én tényleg csak pénzért jöttem. Hoztam fényképeket, hogy meglágyítsam a szívüket. Nem megy. Nem tudok alkudozni. S ha most elfogadom a pénzüket, akkor én csak egy gazdagabb senkiházi lennék.

4. Find (2020-11-28 12:28.44)

Mély egyetértés a 2. hsz-szel.
A kevés hozzászólásból arra következtetek, hogy igen kevesen látták ezt a nagyszerű filmet. Gondolkoztam az osztályzásán, de egyelőre még nem jutottam dűlőre.
A történet kissé klisés, de cserébe átlagon felüli a színészi játék. A szenvedélybetegek nagy specialistája Newman, a mélyponton lévő embert. Az ördög ügyvédje szerepében James Mason kiváló volt. Charlotte Rampling szép és titokzatos.
A forgatókönyv elég jól lett szerkesztve, ahogy ezt megszokhattunk Lumet filmjeiben és a végkifejlet is nagyon tetszett. Egyáltalán nem tűnt pátoszosnak, amit egy átlag amcsi filmtől megszokhattunk.
Ajánlom tehát mindenkinek, nemcsak azoknak, akik szeretik a tárgyalótermi drámákat, Newmant vagy Lumetet! :)

3. Vmiso (2017-09-04 20:33.37)

Szeretem a tárgyalótermes drámákat, így ez telitalálat volt nekem.

Megérdemelte a jelöléseket, lassú dráma, de nem enged el a film végéig.
Newman előtt le a kalappal, nagyot alakított.

2. Törölt felhasználó (2014-03-24 17:36.17)

Még jó, hogy ez a katalógus interaktív, mert ha papíralapú lenne, akkor az ilyen mesterművek valahol az "Elveszett, majd a feledés homályába merült, mert senki sem kereste" nevű polcon végeznék, pl. a régi és dicső szovjet filmgyártás produktumainak közvetlen tőszomszédságában porosodva, mert ugye ilyesmit már nem nagyon néznek az emberek, ezért véleményezni sem szokás őket...

Pedig igazán kár. Szerintem Lumet-et egyszerűen nem lehet nem szeretni. Az a puritán, minden csicsát mellőző helyszínválasztás, a túl nem bonyolított, ám ennek ellenére korántsem leegyszerűsített történetvezetés, a kissé melankolikus és megfáradt hangulat olyan hipnotikus erővel vonzza a nézőt, aminek nagyon nehéz ellenállni.
Mert emberi, mert elgondolkodtató, mert hihető. Jól lehet, nincs benne pörgés, de legalább van idő arra, hogy a néző megpróbálja megérteni azt, amit éppen lát, így puzzledarabszerűen lassan összerakosgathatja, majd magában tippelgetheti, hogy milyen kimenetellel zárja a rendező a történetet.

„Az ítélet” egy tárgyalótermi film, amiben jó kis rálátás nyílik arra, hogy az igazságszolgáltatással bizony már akkor is nagy bajok voltak és kiderül az is (mintha nem tudtuk volna), hogy az ügyvédek is ugyanolyan hiénák, mint akik a rendszer gyengeségeit és kiskapuit kihasználva fordítják a maguk javára az „igazságot”, még akkor is, ha éppen az ilyenek ellen veszik fel a küzdelmet. „Maguk is olyanok, mint a kurvák. Csak a pénz számít.” – mondja az egyik tanúskodni nem kívánó nővér, és ezzel tök fölösleges lenne vitatkozni, mert helytálló kijelentés.

Viszont az ügyvéd is ember, bármilyen „kurvából” legyen is, az ő magánéletét is meg lehet bonyolítani, és ha mindkét fronton (hivatalos és nem hivatalos) összeomlani látszik az élete, akkor az ember titkon abban reménykedik, hogy valamelyikben már csak sikeres lesz, hiszen annyira mégsem rossz ember...

És a másik, amit nagyra értékelek, az a szirupmentesség. Nincsenek hisztik, nincsenek drámák, csendes, magányos „belső halálok” vannak és hiába üvöltenék, hogy „vedd már fel azt a rohadt telefont”, akkor sem kapom meg a csókos-összeborulós romantikus véget, amiért meg végül is őszintén hálás vagyok, mert tényleg nem lenne méltó a filmhez.

1. Xanadu (2013-04-01 10:39.49)

Kár, hogy csak most néztem meg ezt a filmet.
Paul Newman talán legjobb alakítása, és kétségkívül Sidney Lumet pályafutásának legerősebb rendezése.