Nagyon jó film, Duvall és De níró páros nagyon jól visszádják a 40-es évek hangulatát kicsit gengszter beütése van a filmnek de semmi köze nincs a gengszterfilmekhez de nagyon jó film

1. John Ryder (2013-07-05 11:26.08)

Érdekes, hogy eddig még senki sem nyilvánított véleményt erről a filmről. Pedig DVD-n kijött, nem akármilyen színészek vannak benne, De Niro, Duvall... Igaz, nem mai darab. De megállná a helyét ma is, különösen, hogy 50-es évekbeli történetet mesél el, remekül visszaadva a korabeli hangulatot.

Röviden, egy testvérpár életéről szól a film, akik meglehetősen különböző személyiségek, és - látszólag - homlokegyenest eltérő életutat jártak be. Az egyikük (Duvall) rendőrnyomozó, kissé kiégett, cinikus ürge, aki igencsak belekóstolt korábban az élet sűrűjébe, viszont erénye, hogy nevén nevezi a dolgokat, s nem próbálja kendőzni a bűnt, nemcsak ha más követi azt el, hanem magával kapcsolatban is. Öccse (De Niro) úgy tűnik, pont az ellentéte, hiszen katolikus pap, tehát, gondolnánk rögtön, micsoda szent életű ember az eltévelyedett bátyhoz képest.
De ahogy a film eseménysora pereg, láthatjuk, a dolog nem annyira egyszerű, az erkölcsi megítélés nem fehér-fekete, s a végén az ember erősen elgondolkodik, ki is van feljebb erkölcsileg: az idősebb testvér, aki nemigen vetette meg az élet örömeit, belekóstolt egybe-másba, családja nincs, modora nyers, azonban a másik oldalról szókimondó, nem tűri a sumákolást, és bár hirtelen haragú, képes bocsánatot kérni - vagy a pap öccse, aki bár halkszavú, nem bánt meg senkit, azonban, mint a film végén bevallja, "sosem tudta igazán mélyen szeretni Istent", és ezért inkább az egyházi vagyon gyarapításában próbált jeleskedni, hogy így tegye hasznossá magát, viszont sokszor kétes múltú üzletemberek tisztára mosni akart pénzéből épít egyházi iskolát, szociális otthont, szemet hunyva - az egyház mindenek fölötti érdekére hivatkozva - afölött, hogy a képmutató, szenteskedő, ugyanakkor velejéig korrupt gazdagok csak saját renoméjukat, társadalmi presztízsüket építgetik az egyházi adományokkal. Míg ő ennek fejében elnézi, hogy az egyik mecénása korábban kurvák futtatásából szerezte vagyonát, a másik pedig egy kiskorú prostival hetyegett, akit később holtan találtak, addig rendőr fivére kőkeményen az álszent pénzemberek fejére olvassa viselt dolgaikat, nem titkolva undorát, amikor öccse a kurvapecérből lett városi hatalmasságot tünteti ki a "legjobb hívőnek" járó elismeréssel, keserűen rávilágítva, hogy bezzeg a becsületes rendőrnek, aki nevetséges bérért üldözi a bűnt, nem jár semmi elismerés.
A végén így az erkölcsi mérce inkább a nem feddhetetlen, de a bűn üldözésében mindig az egyenes utat járó báty oldalára billen, miközben az alapvetően jószándékú, ám az egyház és saját papi karrierje érdekében a mocskos ügyeket is elhallgató testvér, a vágyott püspöki szék helyett egy isten háta mögötti eldugott plébániára kvázi száműzve végzi, halálos betegen... Érdekes film, remekül mutatja be, hogy a jó és a rossz mennyire relatív, és mennyire nem elég csak a felszín alapján ítélni emberekről.