Egy kicsit olyannak tűnt, mintha a film is a DEA-el való megállapodás része lett volna. Andres Lopez történetéből nem fogunk olyasmit megtudni, ami eddig ismeretlen lett volna, leszámítva néhány történést, melynek köze van a valósághoz, azaz "megtörtént" eseményekre épülnek. A filmben egy fiktív személy, Martin Gonzalez életútján keresztül pillanthatunk bele a kolumbiai drogkartellek küzdelmeinek eseményeibe. Nem írok újat azzal, nem attól jó egy film, hogy valóságos eseményeken alapuló történéseket mutat be, bár ezek a filmek adott témákban jobban felkeltik az érdeklődést nálam, mint bármely más kitalált történetek. Ennek ellenére sajnos sokszor szembesülök azzal, amitől gyakran tartok, hogy előkerülnek a szokványos közönségfilmes sablonok. Kolumbia és az USA kapcsolata nem csak a drogkereskedelemben, hanem a filmgyártásban is élénk. A mű nem kevés mozifilmes klisét vonultat fel. A lassított felvételek, szirupos jelenetek, ripacskodó gengszterek, drogdílerek és buta, gyermeteg párbeszédek miatt a mű-hollywoodi alkotások közül is nem kevés mozi sokkal realisztikusabbnak tűnik, mint a kolumbiai Drogkartell. Visszatérve a ripacskodó karakterekre, a szinkronhangok sokat hozzátesznek a minőség romláshoz. Néhány tag már épp, hogy nem rappelt, miközben telefonon intézték a drog ügyleteket vagy épp okították egymást, kibe kellene ólmot küldeni. Nyilván k*rva keményeknek kellett beállítani a kartell tagjait, akik a valóságban bizonyára azok is voltak, a filmben valahogy nekem inkább bohócoknak tűntek, mint Mészáros család a M.Markt reklámban. Érdekesek az akciójelenetek is, amikor olyan, még sosem látott mátrix effektusok kerültek elő vagy a kamera rángatás, gondolom, utóbbit a feszültség növelése érdekében kellett bevetni, ami nálam működött is, mert idegesített. A filmes klisék ellenére a történet lekötött, bár nem találtam túlzottan izgalmasnak, érdekfeszítőnek. Ha valakit érdekel, hogyan küzd a férfi azért, hogy nőjének mindent megadjon, de közben bajba keveredik, akkor biztosan nem fog csalódni a sztoriban, ha viszont egy drogdíler mindennapjain kívül többet szeretne megtudni a kolumbiai kábítószer kereskedelemről, azok életéről, akik érintettek benne és nem utolsósorban a jelenség áldozatairól, akkor inkább érdemesebb giccsmentes dokufilmeket nézni a két kartellről, vagy mondjuk egy harmadikról Escobarral, gerillákkal, CIA és DANTI-el vagy DIRAN-nel és egyebekkel. Gengszter, drogfilmek közül meg nem kevés alkotás felülmúlja akcióban, drámában, izgalmakban, érzelmekben a Drogkartellt. Számomra csalódás, de biztosan ott a baj, hogy a mozinéző, akinek fingja sincs arról, hogy mi és hogyan, mert nem élhette át, azért mégis kétkedve fogadhatja például a válogatott fegyverekkel ripityára lőtt merci első ülésén karcolás nélkül megúszó drogdílerek "szerencséjét". A járgány nem tűnt golyóállónak, de az ülések bizonyára azok lehettek a fegyverek típusát illetően, ez egészen biztos, ha csak nem vaktölténnyel lődöztek, bár az meg nem lyuggatja ki a jármű kaszniját. Sztenderd lőszerrel lehetetlen túlélni. Hiteles egy igaz történetre támaszkodó akció-mozifilmben. Összességében szerintem ez egy nagyon gyenge film. Egyetlen erőssége talán, amit nehéz lenne vitatni, hogy van egy történet, amit igaznak vélhetünk, mert utánajárással megtudhatjuk, az ötletgazda ott volt, átélte, róla is szólt, azaz belülről és nem kívülről láthatjuk azt, amit. Az alkotó tanúbizonyságot tett bátorságáról a filmet illetően, ettől viszont még mindig nem lettem gazdagabb egy élménnyel, ami ha nem is szórakoztat, mert ilyet már sokat láttam, de nem is gondolkodtat el, mert ez a része sem ismeretlen. Talán egy kicsit realisztikusabban jobban ütött volna, sőt, megkockáztatnám, amit sokan emlegetnek a filmmel kapcsolatosan, lehetett volna egy valóságos Scarface.
|
