A csilingelő cím ellenére a film egész klassz. Dél-Franciaország továbbra is vonzó forgatási helyszín, a történet már ismerős, de elég érdekes, hogy elrepüljön a közel száz perc.
Catherine McCormack. Kb. egy percet kapott. Fura.
Emma Stone. Ő bizony elragadó volt. Láttam már néhány filmben, kezdem megkedvelni.
Colin Firth. Nincs a kedvenceim között, de megoldotta, hogy ez most ne nagyon jusson eszembe.
Erős három vagy gyenge négy.

2. Imre 007 (2015-01-12 14:19.59)

Igazi 'woodyallenes' limonádéfilm, de a színészek nagyon jól játszottak benne. Külön pont még a lenyűgöző tájak és a fényképezés

1. HMáté33 (2014-12-15 00:06.42)

Woody Allen évtizedek óta minden évben előrukkol egy-egy filmmel, ilyen fokú munkatempó azért mindenképp megsüvegelendő. Egyedi hangulatú filmjei közt akad komoly témájú és limonádé is, ez most épp utóbbi, de Allen neve azért garancia a minőségre.
Kifejezetten jól áll egyébként történeteinek ez az újabban előkerülő retrós környezet, mintha egy plusz dimenziót adna karaktereinek. A kivitelezés kivételesen igényes, Khondji aranyló árnyalatban tündöklő képeiben is jó újra és újra elmerülni. Persze a sztori nagy izgalmakat nem szállít, a csavar megfejtéséhez sem kell egy Sherlock, de nem is ez volt a cél.
Colin Firth zsigerből hozza a cinikus, életunt angolt, igazán testhez álló karakter ez neki, csak úgy lubickol a ráírt szerepben. Bár némi, talán nem elhanyagolható korkülönbség mutatkozik közte és a spiritiszta hölgy között, mivel a játékidő nagy részében nem romantikáznak, ez nem okoz problémát, Emma Stone pedig remekül illik Allen női karakterei közé. Az egyik legizgalmasabb fiatal tehetség ő Hollywoodban, ezt már évekkel ezelőtt is bizonyította, jó látni, hogy nem kallódik el. Jövőre egy újabb Woody Allen-filmben láthatjuk, illetve Cameron Crowe új mozijában is szerepelni fog, a Birdman-ről nem is beszélve, ami hozzánk csak ezután érkezik.
Az idősebb színészek is kiválóak, Eileen Atkins különösen üde színfoltja a filmnek, és bár minden nagyon habkönnyű, mégsem fekszi meg az összhatás az ember gyomrát. Jó látni, hogy Woody Allen továbbra is alkot, ezek a párbeszédek, az ő kézjegyei senkihez nem foghatók. Bár jelen mű nyilván nem kiemelkedő darabja életművének, néha ő is lazíthat, visszarepülve valami múlt századi időbe, ahol szerethető karakterei kedélyes teadélutánokon merenghetnek az élet értelmetlenségén. Csak úgy "woodyallenesen"…