 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Fagyos viszony - Film4, 05:45 |
| Aniára várva - Filmbox Extra HD, 05:50 |
| A nők beszélnek - Cinemax, 06:00 |
| Az élet dicsérete - Epic Drama, 06:05 |
| Jég hátán is szerelem - Izaura TV, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Thierry Lhermitte (72) |
| Albert Wolsky (94) |
| Shirley Henderson (59) |
| Katherine Heigl (46) |
| Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| 12 katona - Vélemények |
| Beépített öregúr - Vélemények |
| Vedd meg most: A shopping-összeesküvés - Vélemények |
| Rémségek háza (1991) - Vélemények |
| A vad robot - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Piszkos szerelem   |
| Anya Taylor-Joy |
Fórum - 45 év - Vélemények
Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!
| 12. Fürmender (2019-01-22 13:15.04) |
| Szerintem remek film. Igazi lélektani dráma. A hozzászólók egy része láthatóan nem is értette meg, miről is szól ez a mozi. Szerintem remek film, kitűnő szereplőkkel, és avatott rendezéssel Engemet különösen Charlotte Rampling érzékeny játéka fogott meg. Nem egy szokványos történet annyi bizonyos. Ezen a héten műsorra tűzte a Duna Tv is, méghozzá főműsor időben. |
| 11. Chris Co (2016-11-02 09:55.59) - (válasz Sen78 10. hozzászólására) |
| Eleinte én is azt hittem, hogy ez a betmen. |
| 10. Sen78 (2016-11-01 21:09.20) |
| Ilyen borzalmasan unalmas filmet még nem láttam. Ment a dislike! |
| 9. Chris Co (2016-10-15 14:03.02) |
| Számomra az igazán borzongató horror, amikor egy idegen életforma először kinyiffant, majd újraéleszt, de a túléléshez való ösztön, tudat viszont sajátosságként ugyanúgy a régi, mármint az "övé", hogy majd ezt máskor is megtegye a későbbiekben. A sokkal durvább meg mondjuk pl. I. Bergman és tsai által boncoltak (vagy ez a film).
Nagyon egyszerű történet, mivel ahhoz, hogy bonyolulttá váljon többet kellene tudnunk arról a bizonyos 45 évről. Mégis bonyolult, mert a legbonyolultabb dolog talán egy ember életében nem más, mint önmaga elsősorban, és ez a film ennek a bonyolultságnak egy fontos részletére helyezi a hangsúlyt, mégpedig arra, amely számos dologgal együtt a felszín alatt rejtőzik (asszem, nyíltság, őszinteség hiánya, vagy valami ilyesmi, és megkockáztatom, mindkét fél részéről...). Ha nem így lenne, a kételyek, az igazság feltárása a másik fél megismeréséhez vezetne célként ahhoz, hogy jobban megértsük meg közelebb kerüljünk ahhoz, akit szeretünk, nem pedig az általunk "szeretett" igazságokhoz, melyeknek nem is lehetne egyéb kísérőjük, mint az önmarcangolás, sanyargatás. Nem számítanak az évek sem, de mégis, fájdalom tekintetében az idő a legismertebb mértékegység, pláne, ha mondjuk 45 év után gondoljuk, hogy egy szellem mindig is a szoba sarkában állt és mindent befolyásolt, cselekvést, mint akár egy nyaralást, érzékelést, mint egy illatszer a levegőben, vagy érdeklődést, ízlést, mint könyvet olvasni, zenét hallgatni. Ez a szellem a legszörnyűbb rémálma egy féltett párkapcsolatnak, amely rosszabb, mint egy peches nap Boszniában, vagy Cthulhu legmélyebb óceánjai alatti óceánok szörnyeinek árnyai, de még az elmútnyócévnél is szorongatóbb, a harmadik fél. A harmadik utas... Nem ritka, hogy egészségesnek vélt, kívülről csodásnak látott, meg belülről is imitált párkapcsolatban a szereteten, megbecsülésen, tiszteleten kívüli bizalmatlanság és elfojtott érzelmek lappanganak, melyek olykor-olykor előtörnek, akár csak egy-egy pillanat hevében, mert nem én nem voltam jó, hanem te gondolod úgy, hogy : nem. És persze ő is úgy gondolja, meg közben kételkedik is, csak azt nem mindig ismerjük bé. Amúgy te sem vagy jó, meg én sem, meg ő sem, meg senki. Jobb, ha mindenki mindenkit békén hagy... A sztori egyszerű, mint a tök, de mégis annyi kérdést felvethet bennünk, hogy azok majdnem annyira elgondolkodtatnak bennünket, mint a valóságban magunknak feltett kérdések. Ehhez amúgy semmi másra nincs szükség, mint egy ilyen egyszerű, életszerű filmre, ha a filmvásznon is "szívesen" töprengenénk. Majdnem 6 csillag, de inkább legyen 4 (csak azért, mert amúgy ebben semmi nincs a valóságon kívül, amit nem zongoráztak már le előtte vagy százszor). :) |
| 8. Independence (2016-10-02 07:21.20) - (válasz Dobsony 7. hozzászólására) |
| Az egyedibb mozik - nevezzük " művészfilmeknek", mely maghatározást, én igen tág határok közt bátorkodok értelmezni - nem feltétlenül találnak könnyű s egyenes utat a nézőhöz.
A film ismertetője sokat segíthetett abban, hogy lehessen tudni, itt azért nem a cselekményesség fogja elvinni a balhét, mert ez a mozi "belül" játszódik..., s évtizedek távlata..., hisz már a címe is, ugye, ilyen téma könnyebb értelmezéséhez, átérzéséhez, pedig nem árt, ha jó néhány évet lemorzsolt már az ember élete rózsafűzéréből... Ellenben, mégiscsak elolvastad, amit írtam, csak érdekelt, hogy más mit látott benne - még, ha esetleg nem is tudsz minden gondolattal azonosulni - s Neked is tetszett Charlotte Rampling játéka..., már megérte megnézned. S lehet, hogy az évek haladtával, jönnek majd oly események..., mikor visszagondolsz, hogy bizony..., no, nem erre a filmre fogsz visszacsatolni - valószínű azt is elfelejted, hogy láttad - , hanem az ezen film és még millió más élmény által felgyülemlett tapasztalatok összességére. Még akkor is, ha ezt most nem biztos, hogy így látod. :) |
| 7. Dobsony (2016-10-02 02:44.51) - (válasz Independence 6. hozzászólására) |
| Olvaslak, olvaslak és ugyanazt érzem, gondolom, mint a film nézése közben.
Nem vagyok még készen erre a műre, nem éltem eleget. Nincs tapasztalatom, hiànyoznak az évek. Tökéletesen igazad van, nem mindenkinek való ez az alkotàs, nekem baromira semmilyen volt. A főszereplő hölgy tényleg jól jàtszik, körülbelül ennyi pozìtivumot talàltam a filmben, sajnàlom hogy nem írtàk ki, mekkora élettapasztalat szükségeltetik eme mű megtekintéséhez. Az én és volt feleségem közös életéről szerintem mozgalmasabb filmet lehetne készìteni....., és sok mindenki elmondhatja ugyanezt a sajàt életéről. |
| 6. Independence (2016-10-01 11:13.15) |
| Dilemmák, kétségek, érzelmi megingás..., negyven öt év boldog együtt élés után, tán már furcsa, majdnem érthetetlen, s mégsem az.
Mikor felvetül a kérdés, alakulhatott volna ez másképp is, teljesen másképp, akkor indul meg a mélyben a töprengés, az önmarcangoló tépelődés, s „héja nász” nélkül zajló, ám ettől még súlyos házassági válság. Egy fiatal lány halála..., mely, ha nem következik be, ez a negyven öt év, meg sem történik, mi lett volna, ha..., s miért fáj még mindig ennyire, miért tör fel rögvest a szerelmi nosztalgia, egy rég halott személy iránt, miért söpri félre a jelent a múlt elveszett szépségének fájdalma??? S, miként is hat ez párunkra, ki szeret minket, s bizony a szeretet munka, munka, melyet a nagy átlag nem végez el, inkább sértődik s sért, alpári mód, útszéli stílusban, mert ettől véli többnek, erősnek, magát. Amit végig éltünk, felül s átíródik, fontosságom - érzelmi szinten – megkérdőjeleződik, nem veszem meg neki az órát, hiába kacérkodok vele, a svájci időmérőket kellető kirakat előtt való befelé fordult ácsorgás..., pompás pillanata a mozinak. A dialógok életszagúak, nem pörögnek ezerrel, csak úgy folynak, sodródnak..., rólunk is íródhatnának, a csendek magányossága, hiába lehet sokaknak unalomba fulladó, többet mesélnek, mint a szavak hibavaló sorjázása. A két főkarakter, abszolút leuralja a mozit – persze ez is a szándék- Charlotte Rampling csodálatosan elegáns játékkal örvendeztet meg, díjakat érdemlő produkció, ez nem vita tárgya! A tekintetében fellelhető mélabú, fájdalom, úgy mesél, hogy átrajzolja a mondatok hamisságát, s mégis keresi bennük a valós tartalmat - oly érdekes paradoxon ez - a táj szomorkás, a fák levelek nélkül, semmi zöld, semmi szín, szürkeség, pára, melyen nehezen hatol át a tekintet, bánat, elégikusan csendes merengés..., letisztult belső enteriőr, lélekben, külsőségekben az „otthon” megjelenésében egyaránt, skandináv utánérzés jelenik meg a mozi formanyelvében, a megvalósítás mikéntje másol, s ez hibául róható fel, de én megbocsájtom. A zongora futamok mögött is ott a fájdalommal teli kétség, a billentyűk által megszólaltatott harmónia, oly kétségbeesett, s szánandó..., ellenben méltóságteljes, s nemes egyszerre! Az ember komplikált egység, számtalan dimenzió futhat benne párhuzamosan, igaz, kikkel napi szinten találkozom, kiket sokszor itt is olvasok..., nos a faék, hozzájuk képest egy igen összetett s finoman cizellált rendszer. Nagyon nehéz mozi ez, sokan halálra fogják magukat unni rajta – ezen már soha nem lepődök meg, az ilyen fajsúlyos darabokhoz, a legritkább esetben olvasok, oly hozzászólást, mely engem is többé tesz, melyből tanulhatok, mely azt jelzi, vannak rajtam kivül mások is..., kik úgy, mint én, tudom persze..., szentimentális vagyok, beképzelt, másokat „felülről” ítélő, csak ezek a „mások” nem gondolnak arra, bennük a hiba, nem bennem – a legtöbben nem érzik, nem értik..., mert még kevés az élettapasztalat, vagy szimplán ostobák, ridegek, önzők..., a beleérző képességről meg ne is beszéljünk, kevesünk sajátja. Elsiklás, átsiklás, értetetlenség, felszínesség..., ez jellemző, szinte alig látom a kivételt, szerencsére néha találok..., oly személyeket, kik mélyebbek, kiknek érdemes megnyilni, kik nem csak éreznek – már ha? – hanem gondolkodnak is. Nos, már csak nekik tartogatom azt,mi bennem még él, s élni fog...! Kevesen vannak..., igen kevesen! Kedvenc mondásom: Minél több ember ismerek, annál jobban szeretem a kutyámat! |
| 5. Fanifani (2016-09-14 13:54.20) |
| Nagyon jól játszottak a főszereplők. |
| 4. Dobsony (2016-04-26 16:26.19) |
| Csatlakozom az egysoros kritikusokhoz. Gyenge, vontatott, unalmas a film. |
| 3. Langelus (2016-04-26 14:46.31) |
| [link] |
| 2. Gzus (2016-04-26 14:45.15) |
| Többször is belealudtam. Talán ezért különleges ez a film, mert hogy rendkívül unalmas. |
| 1. Erik-Enrico (2016-02-07 21:08.42) |
| Nagyon unalmas volt... 45 év... a végén legalább jött a csattanó :P :D az a zene :D |
Kapcsolódó fórumok
| Vélemények | Fürmender, 2019-01-22 13:15 | 12 hsz |
| Kérdések téma megnyitása | 0 hsz | |
| Keresem téma megnyitása | 0 hsz | |
| 45 év adatlap |
| Eredeti cím: 45 Years |
| Évszám: 2015 |
| Rendezte: Andrew Haigh |
| Szereplők: Charlotte Rampling, Geraldine James, Tom Courtenay, Dolly Wells, David Sibley... |
További információk |
| Szereplők fórumai |
| - Charlotte Rampling - Vélemények |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu