Kicsit limonádénak éreztem a filmet. A lazaság könnyebben eladható, pláne úgy, hogy ismertebb színészeket is összecsődítenek hozzá, még ha csak pillanatokért is. Nekem mondjuk ez itt kimondottan tetszett, például, hogy Tim Roth is csak bambán nézett az "ügy" kapcsán, nem beszélve a többi megasztárról. Mókás pillanatok voltak és persze elgondolkodtatók is egyben, még kettőben is. Kissé ironikus, de látszólag ők simán hozzájárultak az "ügy" érdekében (nyilván ez volt az oka felbukkanásuknak, szerintem bizonyára az együttérzés:)). Ezekért a pillanatokért sem kár megnézni ezt a nagyon, de nagyon felkapott filmet, pláne, hogy még a demokratáknak is odamond a hűde liberális és nem emberi dolgokról, nem a munkásokról, a valódi dolgozókról szóló mega produkció. A baloldaliság nyilván nem szól másról, mintsem pride-ról, arról meg pláne nem, hogy a munkásosztály a paradicsomba megy, de előtte a pokol poklainak helységeit járják be, de majd az isteni és megváltó halál utáni élet örömeiben részesülnek. Nyilván ez keresztyén szemmel egyértelmű, de józanész alapján még a gyermek mozi Optimus-a is bölcsebb és igazságosabb, de legfőképp felvilágosultabb e tekintetben, mint a berögzült és betáplált "szentek" igazságosságai. Nem egy film klasszikus, de nem is pláza őrület, hanem olyan figyelemfelhívó-féleség, persze azok számára, akik rögtön nem kötnek bele az aktuális etnikumba, mert amúgy a fehérek is ilyesmiken mennek keresztül nap-mint nap, de persze az nem lényeges sokak számára. Egy információs társadalomban divatosabb hülyének lenni és könnyebb, mint kókuszdióval megdobni azt, aki el akarja venni a természet adta elemózsiát.
|