Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

Gyerekjáték (2019) (Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Air - Harc a legendáért
- HBO, 16:15

Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag
- Mozi+, 16:20

A közellenség
- Moziverzum, 16:20

Érvek és életek
- Filmbox Family, 16:50

Halhatatlan szerelem
- Film Café, 17:10

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Kath Soucie (58)

Jay Hernandez (47)

Jennifer O'Neill (77)

Louis Ferreira (59)

Ron Eldard (60)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

Gladiátor (2000) - Vélemények

Kojot négy lelke - Vélemények

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

Sicario - A bérgyilkos - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Késői virágzás

Michael J. Fox

Fórum - Az utolsó felvonás (2014) - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

2. Independence (2016-05-16 11:02.55)

Mindig sajnálatosak, az elpazarolt lehetőségek, mindig bánom, ha egy színészgéniusz – jelen esetben Pacino – a lelkét is kiteszi az asztalra, hogy eladjon vele egy halálra szánt projektet.Rajta semmi nem múlik, Broadway teltházas nívót hoz, sokadszorra, szinte mindig.Valahogy ő nem öregszik – dehogynem, ettől még szerethetőbb - , ahogy DeNiro, akit imádunk, de sokszor már csak „ripacsosodik”, ám azok a nagy pillanatok, mint a Napos oldalban..., hmm!, ezért még mindig érdemes őt nézni.Pacinon ez nem tetten érhető, ő olyan időtlen, vagy mi...!

Birdman óta tudjuk – egy évben készült a két mozi – színésznek lenni, és a csúcson maradni, és motiváltnak maradni, és állandóan a „topon” lenni, újat hozni, kilépni az determináló árnyékból..., egyszóval ez kurva nehéz.A Birdman zseniális – tudom, van ki e fórumon hidegrázást kap a szótól, de sebaj, Lubezki, korunk egyik fő kamera látnoka, pazar, a dialogók pörgése ütős, mint állat, a maró gúny szaggatja az ingerküszöböt, persze annál, aki érti, látja miről is „pofáznak” benne, korszakos darab, kult..., és cool egyszerre – ez a mozi itt, hááát, nem tudom, nagyon alulteljesít, Pacinot leszámítva, minden téren.

Az áthallás az „oszisöprő” Iñárritu cuccal nem véleményes, hanem kétségtelen tény, de a színvonal különbség oly mértékű, mintha a „felcsúti galdiátorokat” hasonlítanánk a Reálhoz.

Tegyem hozzá, és itt most külön „vélemény” helyett kitérnék kedves/kedvenc rendezőm legújabb darabjára is, a mexikói direktor is jobb, ha marad a kaptafánál, kortárs társadalmi drámákban nehezen überelhető, de mihelyst elszalad az akadémiához, újabb díjért kuncsorogni, olyan tartalmatlan vizuális lufikat alkot, mint a The Revenant, ami egy blöff, néha arra gondolok, talán szándékos blöff, fricska, én csinálok egy ilyet, és ti imádni fogjátok..., és imádták, bejött, ennyi! :)

Ebben a moziban minden üres, nem értjük a motivációkat – drámában nem kell ezeket szájba rajzolni ugyan, de azért... – nem értjük a „főhero” vergődését, nem értjük a párbeszédeket, melyek mihelyst beindulnának, el is mennek a mezőre, legelni, nem értjük a suicide összevetést Ernest Hemingway- el, nem azért mert hülyék vagyunk ,hanem mert nincs megmagyarázható párhuzam, nem tudunk azonosulni Simon Axler-rel, mert a mozi nem hagyja, nem tudjuk miért most ébred rá arra, hetven közelien, hogy mi maradt ki az életéből, és milyen okoból, és miért kéne meghalnia, bármi áron, és, mint Riggan Thomson, persze a színpadon, a „nagyjelentben”..., mindent sejtetni akar a sztori, de semmit nem támaszt alá.
A filmes nyev, és a törtnetvezetés művészieskedik, de nem művészi, csak nyögvenyelősen kínlódik, önmagának is fáj.
A különutas jelenetek, elképzelt szituációk keveredése a valósággal, rém erőltettetek, külön kitérve arra, hogy felvetül a lehetősége, a sajt lányát keféli..., az anya tudtával, hagyjuk már.
Nincs bajom a perverzióval, sőt... :), amíg átlag értékrend szerint tolerálható, nincs bajom az öntörvényű, kemény, érdekes nőkkel (egyedien érdekes, és izgalmas picsákkal, a lehető legjobb értelemben véve) – sőt, azokat szeretem, nem áll közel hozzám a porszívó mániás, rántáskeverő, gyereknevelő háziasszony, ki kicsit prűd, kicsit frigid, kicsit már un engem, én meg őt, és nem meri megélni önmagát – nincs problémám azzal, ha valaki leszbikusból, biszexre vált, és rátapadva gyerekkori álomférfijára, belekóstol egy más életvitelbe, de ez a szál – pedig a mozi szempontjából, primer vonal – is alulrajzolt.
Simon Axler, tulajdonképp elég simulékony személyiség, saját területén sikeres is, a valódi Simon mégsem érdekel senkit, mégsincs barátja, mégsincs senkije, akinek igazán jelenete valamit, él e- hal e, ugyani kinek számít, a legnagyobb baj nekünk, nézőknek se, minket se érdekel mi lesz vele!
Mikoron szíven szúrja magát a direktor örvend, mi pedig megkönnyebülünk, végre, vége...
Kár ezért a moziért, Al Pacinonak jutalomjáték, megint látjuk, érzékeljük, szinte tapintjuk, mitől is akkora actor, de ezen túl?
Barry Levinson-ra nem térnék ki külön, annyi nagyszerű filmes élménnyel ajándékozott már meg, hogy méltatlan lenne a számra venni, dehonesztáló mód...

1. Rudicus (2016-05-12 14:52.47)

A Birdman-nel egy kaptafára készült film, ugyanolyan "magasröptű", unalmas, érthetetlen, logikátlan...váratlan eseményekkel és reakciókkal....e miatt talán nem annyira cselekmény és esemény nélküli, nem annyira vontatott, de elég fárasztó! Egy elkényeztetett életnek csak ilyen lehet a befejezése, nyafogások, hisztik és önsajnálat után... Egyáltalán nem logikus és számomra idegen döntéseket hoz, nem tudom, miért, rossz kompromisszumokat köt, nem tudja valóságosan fölfogni a helyzetét, nem tudja megítélni a valóságot, hagyja magát kihasználni, az öregség nem feltétlenül jár elbutulással, akaratvesztéssel... nem tudom sajnálni, nem tudom átérezni, nem tudom magam a bőrébe képzelni, és a hiba nem bennem van... Egészen biztos, hogy nem nézem meg még egyszer!