SPOILER

Egyetértek. Nálam majdnem a Tortúra színvonalára emelkedett, ha nem lett volna az az utolsó levél.
Teljesen felesleges volt a látomás racionalizálása, mert a magas, kopasz ember kitűnően működött szimbólumként. Akkor szabadult meg a nő az utolsó "bilincsétől", amikor átadta azt a feledésnek (Halálnak).

Különben Mike Flanagan megint megmutatta, hogy kell az atmoszférateremtéssel súlyt adni egyetlen jelentős véres jelenetnek. Rengeteg vérgőzös horrort láttam már, de azt a bizonyos jelenetet borzalmasan kényelmetlen volt nézni. A megbicsaklások ellenére Flanagan továbbra is az egyik legjobb kortárs horror-rendező.

14. Tjunior (2018-01-29 08:47.18)

- (válasz Quantumleap 12. hozzászólására)

Abban a testhelyzetben nem kell balettáncosnak lenned, hogy ha kitekeredve is de neki tud feszíteni a lábait az egyik faoszlopnak.

13. Tjunior (2018-01-29 08:46.00)

Spoiler lehetséges!
Nem olvastam a könyvet, így arról nem tudok nyilatkozni. Érdekes, vérbeli thrillet felállás. Nem emlékzetes de korrektül végigvezet minket a film. 4 csillagot simán megadtam volna ha nincs a vége. Teljesen felesleges volt az őrült gyilkost behozni a sztoriba ezáltal megszemélyesíteni a félelmeinket. Lehet a könyvben működött a dolog, de filmen nem.

12. Quantumleap (2018-01-06 09:11.33)

- (válasz Rechter 8. hozzászólására)

"...hogy baszdki addig rúgom a lábammal a fát, amíg el nem törik és kész. "

És azt mégis hogy? :)

11. Rechter (2018-01-05 15:46.35)

- (válasz Jason13 3. hozzászólására)

Ha elolvasnád az AZ címú két kötetes kb 1800 oldalas könyvet, akkor leköpnéd a remake-et és azt mondanád, hogy ettől még az 1990-es is jobban vissza adja a feelingjét, bár maradjunk annyiban, hogy annak a második fele (felnőtt része) baromi vacak, az első része meg jó, leszámítva, hogy a gyerekszínészek a mostaniban jobban játszanak, mint a régiben. Lényeg, hogy könyvben kell elolvasni az Az-t, mert nekem most végleg bebizonyították, hogy nem képesek belőle tisztességes filmet készíteni. A setét torony pedig kifejezetten jól sikerült, de 1 rész alapján ne ítéld meg Stephen King 8 kötetes Magnum Opusát, mert ha olvastad volna a Setét torony 1. kötetét, akkor tudnád, hogy rendesen fel kellett turbózni ahhoz, hogy mozivászonra alkalmas legyen, ugyanis az 1. kötetben szinte alig történik valami, ami történt, azt is megváltoztatták több helyen és kihagytak/lecseréltek benne dolgokat. A setét toronynak a 2. kötete szerintem a legjobb, persze a későbbi részek között is van olyan, ami gyengébben sikerült, de az összképet tekintve nekem nagy kedvencem.

10. Rechter (2018-01-05 15:41.07)

- (válasz Jason13 3. hozzászólására)

A könyvben nem hallucinációk vannak és ha jobban figyeltél volna igazából itt sem erről van szó. Belső monológot folytat saját magával, és a férjével, akit elég jól ismer ahhoz, hogy mit is mondana neki egyes szitukban, ettől függetlenül mindig a saját tudatalatti énje van jelen. Ezt ebben a formában lehetett a legjobban megcsinálni, ellenkező esetben ahogyan a könyvben is, feküdt volna az ágyon és csak hangokat hallottál volna narrálva a fejéből, ahogy magában morfondírozik és vitatkozik magával, vagy 3-4 személlyel, akik időnként mindig is megjelentek a fejében plusz a férj. Itt lecsökkentették a nézőknek kettőre, pedig érdekes karaktereket ismerhetsz meg, ha elolvasod a könyvet, ami teszem hozzá sokkal durvább, mint a film.

9. Rechter (2018-01-05 15:36.20)

- (válasz Sulelaszlo 1. hozzászólására)

Ízlések és pofonok. Én azokat nem értem meg, akik a Paranormal Activity sorozat bármely részét, vagy az Anabelle és Démonok között c. nevetségesen unalmas és egyáltalán nem félelmetes filmtől összeszarják magukat meg istenítik őket, holott másról se szólnak se béna klisékről és jumpscare-ekről.

Szerintem egy a való életben is elképzelhető dolog sokkal félelmetesebb tud lenni, már csak belegondolni is. Kikötözve a kiszáradástól, vagy egy kutya által élve megzabálástól való félelem kicsit valódibb is érdekesebb, mint a fent említett filmek szarjai. Basszus azoktól a filmektől még a szívinfarktus gondolata is félelmetesebb.

8. Rechter (2018-01-05 15:30.54)

Nagyon jól sikerült Stephen King adaptáció, remek színészi játékkal. Csak azért nem 5 csillag, mert egyrészt könyvben mindig jobb, de leginkább azért, mert sokan kiáltanak fel, hogy baszdki addig rúgom a lábammal a fát, amíg el nem törik és kész. Ha jól emlékszem erre a könyvben esélye sem lett volna, mert nem fából volt az ágy. De már régen olvastam, szóval lehet, hogy ott is hülyeség ez a része.

7. Bertó!!! (2017-12-13 19:42.41)

Egy újabb bizonyíték,hogyan is kell kis költségvetéssel izgalmas filmet készíteni.
Recept:működőképes forgatókönyv,biztos kezű rendező és egy adag kiváló színész.

Ismételten köszönet a Netflixnek.

(((spoiler...mi volt az a törött üveges bőrlehúzós jelenet...te jó ég...
Raymond Andrew Joubert spin-offot a népnek)))

6. Quantumleap (2017-11-04 22:35.23)

- (válasz Quantumleap 5. hozzászólására)

párás=parás

:)

5. Quantumleap (2017-11-04 22:33.46)

Elég jó adaptáció. De ami miatt csak négyes, hogy Joubertet mutathatták volna picit többet. Tudom, hogy ő csak harmadlagos elem a sztoriban, de attól függetlenül. És egyetértek egy bizonyos kritikával, amit valahol olvastam, hogy Carel Struycken már önmagában elég párás kinézetű (gyerekkoromban a Twin Peaksben is kissé beparáztatott), fölösleges volt extra CGI-torzítást tenni az arcára.

4. KareszFaszi (2017-11-04 22:19.57)

Egészen kiváló adaptáció. Bár ezt nyilván azok tudják, akik olvasták a regényt. Bárki nyugodtan nézze meg, nem kell King-fannak lennie.

3. Jason13 (2017-10-30 09:35.18)

Úgy tűnik, Hollywood idén újra felfedezte magának Stephen King munkásságát. Sok más adaptáció mellett ugyanis befutott a Bilincsben filmes változata is.
Először a Setét Torony adaptációja került moziba, ami végül elég csalódáskeltőre sikeredett és anyagilag se teljesített valami fényesen. De azt követően érkezett a gonosz bohóc, Pennywise filmje, melynek sikerült megfelelnie az elvárásoknak és a kellően pozitív kritikai fogadtatás mellé rengeteg pénzt is hozott a konyhára. És itt még nem ért véget a felsorolás, hiszen a Netflix is előrukkolt két King mozival, a Gerald’s Game-el és az 1922-vel. Én most az előbbivel foglalkoznék egy kicsit.
A magyar keresztségben Bilincsben címen futó regényhez még nem volt szerencsém, de történetével nagyjával tisztában voltam már a mozgóképes verzió megtekintése előtt is.
Adva van egy házaspár, akik elutaznak tóparti nyaralójukhoz, hogy ott eltöltsenek pár napot és közben javítsanak kissé megfáradt kapcsolatukon. Ennek első állomása némi romantikázás, melyet aztán egy erotikus szerepjáték követ, ahol a férj ágyhoz bilincseli feleségét. A nő rövid időn belül nem tetszését fejezi ki ezzel kapcsolatban és emiatt heves vitába kezd a férfival, aki viszont pont ekkor szenved el egy szívrohamot. Ezt követően a nő védtelenül, bilincsbe verve marad az üres nyaralóban.
A sztori nem különösebben bonyolult, de ez nem is elvárás egy olyan horrortól/thrillertől, mely többnyire egy helyszínen játszódik és egy szereplőt tart a középpontban. Viszont az mindenképp fontos, hogy a csapdába került főszereplőt kellő mértékben megismerjük és szimpatizálni tudjunk vele. Ilyen szempontból ügyes a film és arra is képes, hogy izgalmas képsorokat tárjon elénk, melyek során hősnőnk először szabadulni próbál a bilincsektől. Majd később már csak arra törekszik, hogy minél tovább húzza ki ebben a szerencsétlen helyzetben.
De aztán a játékidő felénél megszaporodtak az olyan megoldások, melyek jócskán lehúzták számomra az élményt. Azt még elfogadtam, hogy a nőt egy idő után hallucinációk kezdik gyötörni, hiszen ezekből fény derül a múltjára és közelebb kerülhetünk hozzá érzelmileg.
Azonban egy idő után ezek a képzelgések már nem drámaiak és nem félelmetesek, szimplán csak elképesztően szájbarágósak. És itt jegyezném meg, hogy leírva hiába működhetnek jól a részletes ismertetések, azért egy filmben (főleg ebben a műfajban) nem kéne ennyire hatásvadász módon felfedni az összes lapot.
Hősnőnk múltjával kapcsolatban hamar kiderülnek a legfontosabb dolgok. Viszont követően is jönnek a visszaemlékezések és hallucinációk, melyek ugyan képileg hatásosak, de leginkább csak az időt húzzák. A történet szempontjából nézve már nem szolgálnak érdemleges információval.
Az utolsó 10 perc pedig már csak a jéghegy csúcsa ilyen szempontból. Rendkívül túlhúzott és giccses lett, ahol már a belső monológok is inkább röhejessé válnak, mintsem érzelem dússá.
Ennek ellenére azonban mégsem nevezhető rossznak a Bilincsben. Egyrészt a színészi játék rendkívül erős. Carla Gugino egyszerűen remek, játéka csak a film végén bicsaklik meg kissé, de erről szerintem csak a szájába adott gyenge mondatok tehetnek. Bruce Greenwood szintén megmutatja, hogy nincs híján tehetségnek és ha nincs is annyit a képernyőn, mint Gugino, attól még egyen értékű társává tud válni.
Technikai szempontból se érheti panasz a mozit, hiszen az operatőri munka korrekt. Ugyan a zenei aláfestés nem fogja megrengetni a világot, de a képsorok alatt teljesen jól működnek a dallamok.
Amit még kiemelnék, az a véres jelenetek minősége. Nincs belőlük sok, de az a kevés, ami van, nagyon hatásos. Sőt, az egyik képsornál még fel is szisszentem és majdnem arra vetemedtem, hogy egy kicsit elfordulok. Pedig már sok brutális alkotást láttam, mégis, ez a viszonylag visszafogott szösszenet képes volt arra, hogy pár pillanatra elborzasszon.
Összegezve a dolgokat, az Oculus és a Hush rendezője, Mike Flanagan most se végzett rossz munkát, de nálam a jó kategóriát még így se éri el a Bilincsben. Egyszerűen túl szájbarágós volt számomra, helyenként önismétlésbe csap át és a befejezést is sikerült elnyújtani. Emiatt inkább hajlok az átlagos értékelés felé, viszont az egyhelyszínes thrillerek/horrorok és King kedvelők nyugodtan próbát tehetnek vele.