Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Törés - Moziverzum, 00:00 |
Amerikai szépség - Paramount Network, 00:15 |
13 óra: Bengázi titkos katonái - Mozi+, 01:00 |
A hazavezető út - Story4, 01:00 |
Replikáns - AMC, 01:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jena Malone (40) |
Goldie Hawn (79) |
Jimmi Simpson (49) |
Cherry Jones (68) |
Nicollette Sheridan (61) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Pearl Harbor - Égi háború |
Anya Taylor-Joy |
4. Entersp (2020-04-15 21:42.40) |
Csinos színésznők játszanak húgyagyú tramplikat. Valami pokoli keménységgel dacolnak a tényekkel, az igazság lényegtelen. Ehhez képest Stan, a politikus az egyetlen épkézláb családtag, de a végére ő is elvész. Pusztító anyai szeretet a múlton való nyavalygással. Kár, hogy két órán keresztül tartott. Nőgyűlölők számára semmiképp. |
3. Independence (2017-11-30 16:29.37) |
Egyet kell hogy értsek az alattam szólóval, kamaradráma, de színpadon erősebben jelen tudna lenni, mint nagyvásznon, annak ellenére mondom ezt, hogy tudtommal Herman Koch regénye több mozis feldolgozást is megért már.
A színpad szigorúbban zárt tere összefoghatná a cselekmény időnkénti szétszórtságát, a visszautalások néha kuszán rendszertelen mivoltát – a gettysburgi séta annyira keresett, s annyira megtöri a film lendületét, mit nem lehet nem szóvá tenni, kritikai éllel, Moverman szándéka balul sül el - koherens, egységes, egyben lineáris vonalvezetést tudna adni a történetvezetésnek, s minden karakter az első pillanattól kezdve élővé válna. Ebben a moziban pont az a furcsa – s végül is kísérletező mód izgalmas is - , hogy megítélésünk folyton változik, egyes szereplők, tettei, viselkedése, szavai alapján. Kezdetben szimpatikus, érdekes, maróan gúnyos, szellemes s humoros szereplő, végletekig idegesítővé válik, míg szürke, unalmas, sznob s egyben karrierista bátyja, erkölcsileg folyvást nemesedik, mindez percről-percre, a szemünk előtt zajlik. A két feleség nagyjából ugyanaz pepitában..., a látszólag gondoskodó, megértő, férje mentális zavarait jól kezelő nőről kiderül, tulajdonképp egy szelíd álcájú, de kíméletlenül zsarnoki irányítást valósít meg, utolsó tettében pedig oly morális mélységbe zuhan, ahonnan már nem nagyon van lejjebb.Kérése férjéhez tudatos, s veszélyes manőver, hisz olyan embert kér meg egy „ meggyőző beszélgetésre”, ki az egyszerű, őszinte megoldások híve, s ki egy rajzszöget is fúrókalapáccsal verne bele egy parafatáblába.Tragédiát indikál egy amúgy is tragikus helyzetben, nem rajta múlik, a végkifejlet, hova fut ki... A képviselő asszonya viszont felszínes, ám nagyon csinos nő – ez az indító képek látszatának sugallata, mi szándékos félre vezetés - , kiről kiderül, minden csak nem felszínes, s őszinte szeretet fűzi nevelt gyermekeihez, kiket a politikában túlontúl elfoglalt férje elhanyagolt. Komplikált, érdekes, szerte ágazó hajtásokkal – vad hajtásokkal is – megtűzdelt, vitatható erkölcsiségű személyiségek próbálnak megoldani egy megoldhatatlan, rettentően borzalmas következményekkel bíró helyzetet - mindössze négy főszereplő, egy tér... - egy „pokoli vacsora” keretszerkezetében, eszméletlenül jó dialógusok kontextusában. Mondom..., ez színpad után kiabál! S a hangulatok..., lágy fények, diszkrét, halk zene, elegáns környezet, a pattogó tűz melege, s mindezen kulisszák árnyékban, pusztító, sötét, nyomasztó, végtelenül nehéz gondolatiságú párbeszédek, fények s árnyak szembeállítása, remek. S pincér, ki szatírikus, groteszk jelenlétével fűszerez, miközben elmélyült érzelmességgel beszél étkekről, olyan embereknek, kik valójában nem éhüket érkeztek elverni. Az előétel-főétel-sajtok-desszert fejezetekre – felvonásokra? – bontás, nekem bejövős volt. Mint, ahogy brutálisan erős a lezárás lezáratlansága is, a robbanásponton ráadásképp Gere visszasüllyed oda, honnan indult, nem a fiát rohan keresni, hanem örvendezik egy törvényjavaslat sikerén – mely cselekedet még akkor is abszurd, ha a törvény maga jó szándékú.Senki nem lesz „hős”, ebben a sztoriban, a hétköznapok nem termelnek hősöket, az átlagember, hétfő estéi békéjét menti, s átgázol a morálon, ha útban van. Hagymaszerkezetű mozi ez, rétegről, rétegre lefejthető, tovább gondolható, s a végére érve is, ott figyelnek majd a kérdőjelek! Nem tudom, mit kezd vele a hivatásos kritika – nem olvastam róla - , de a nézők körében, kétlem, hogy osztatlan sikert fog aratni, nehéz darab lesz ez sokaknak..., annyit még gyorsban hozzáfűznék, a négy színész, parádés!Steve Coogan, neves társai közül is kiemelkedik, brillírozik, jutalomjáték ez a mozi számára. |
2. Emmersson (2017-11-15 00:44.20) |
Nos..nem egy popcorn-mozi, az biztos :) Egy erős kamara dráma.
Én személy szerint szeretem az ilyet, bejönnek az egy helyszínes sztorik. Nem RG a legfontosabb szereplő, hanem az öccse. Nekem Stephen King egy figuráját juttatta eszembe a Rémkoppantókból - Atomenergia Tedet ;) Jó karakter. Nyers, sőt, egy igazi bunkó..de sokszor van igaza! Az alaptörténet egyszerű, a megoldásról szólna a film. Viszont ehhez nem kellett volna 2 hosszú óra...a végén már többször belenéztem, mennyi van még vissza. Ráadásul a közepe táján picit le is ül a cselekmény. Mondják, hogy a könyv jobb. Én nem hiszem, biztosan nem fogom elolvasni! Azt hiszem, színpadon jobban hatna... 10/7 |
1. Emmersson (2017-11-14 13:39.18) |
Off
Egyre többször tapasztalom itt, hogy a címekre kereséskor vagy a magyar vagy az eredeti alapján nincsen találat, de a másikra van :( Erre a filmre "A vacsora" címmel kerestem és semmi! |
Vélemények | Entersp, 2020-04-15 21:42 | 4 hsz |
Kérdések téma megnyitása | 0 hsz | |
Keresem téma megnyitása | 0 hsz |
A vacsora adatlap |
Eredeti cím: The Dinner |
Évszám: 2017 |
Rendezte: Oren Moverman |
Szereplők: Richard Gere, Laura Linney, Steve Coogan, Rebecca Hall, Chloe Sevigny... |
További információk |