nem csak, hogy az egyik legjobb film dárday és szalai munkásságából, de talán az egyik legjobb magyar film. persze nem nézettség alapján - brutális hossza és erősen kísérleti, neo-godard-i stílusa még csak el sem kezdheti elriasztani a nézőket, ha sehol nem játszák, semmilyen formában nem adják ki, és soha senki nem beszél róla. pedig a dokumentátor az alig látott magyar filmek egyértelmű királya, 10/10es, apokaliptikus műremek. a sztori önmagában is szórakoztató: godard megvetés-sztorija (vagy legalábbis hasonló), átalakítva egy rettenetesen 80-as, 90-es évek szerelmi háromszög-drámájává, a korszak legjobb/legrosszabb stílusjegyeivel (frizurák, kosztümök, világítás mind szörnyen nosztalgikus). hanem ami igazi mesterművé teszi, az a videókultúra, a reklám, a pornó, a híradó montázsának beépülése a történetbe. amit aztán a roncsfilm, vagy a nyugattól keletre is csinál, itt a maximumra van feltekerve, és a videó állandó zaja átveszi a főszerepet. tévéfelvételen láttam, és a film közepén elindult egy reklámszünet - vécépapírreklám, vagy ilyesmi volt -, és már egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy tényleg reklámszünet volt-e, vagy a film része, poszmodern metajáték, kikacsintás. a film tulajdonképpen a tévéképernyőnek és a másolt videokazettának állított emlékmű, és hogy fétis-e, vagy disztópikus rémálom, az így utólag már mindegy is. persze ez a végletekig fokozott, filmművészetet meghaladó kísérletiség az, ami miatt sokak kikapcsolnák, utálnák - de hát még itt sem tartunk, ha a világon senki nem látta. dvd-t, streamet, vetítéseket neki! magasművészet, a sátántangóval és a kutya éji dalával egy mondatban van a helye. egy évtizede játszotta a duna tv, így szerencsére elérhető a nava.hun (illetve a magyar kalózok is könnyen megtalálhatják a tv-ripet).
|