Ki lehet fejteni, semmi akadálya, hogy igazából nincs új a Nap alatt. Jákob és Ézsau, izé, Ézsau és Jákob óta tudjuk, hogy akinek csak a pikszis sekélyesében nyílik lehetősége megmerítkezni (főleg, ha a képességei, erényei oly irigylésre méltóak, citromra színezik öntelték soha át nem szellemülő orcáját), nevén nevezve a reá várakozó permutációt: ráfarag. Legyen szó CD-k tulajdonosváltásáról, önfeláldozó lámpaburákról vagy nem az előírás szerint felhasznált kristálycukorról. A bíborban született debil láthatatlan marad a rest elmék előtt. Az őt is leárnyékoló bűnbak nem.
Persze, hiszen kötél nélkül is bungee jumpingot hajt végre (amúgy katonásan) a forgalom megbéklyózására, miközben förtelmesen meghitt barátságot ápol egy sajátságosan fukar sütiárus kisleánnyal, aki púpnak hiányzott a rendőrtekintetek megbotozta háta közepére, gondolta eleinte. Hogy működhetne golyóként a fejébe is? Ez fel sem ötlött őtuloksága korlátolt elméjében.
S míg a szűklátókörűség dicshimnuszát zengi szereplőink zöme egy célszerszámmal duplára tágított torokkal, dúskálhatunk a népmesei talányokban. Melyek legkimagaslóbbika: egy ennyire megátalkodott, önfertőző miliőben hogyan találhat egymásra két, komplementernek tetsző szív.
Törölközőt dobj, hogy kísérjen áradás! Fésűt hajíts, melyből pikk-pakk rengeteg sarjadzik! És egy legyet a sütibe!
Meglehetősen kommersz, tehát könnyűszerrel befogadható fabula a tárgyalt mű. Egyszóval: nézdmegazonnalhamégnemláttad!