A Downton Abbey, rendben van, imádtuk, hihetetlenül magasan léc, ahová Julian Fellowes feltette, ellenben óriási-kardinális hiba-a két sorozatot "hasonlítgatni" A "hivatásos kritika" ezt teszi, le is húzza a sorozatot, elég keményen, pedig ez ostobaság. Más helyszín, egy "óceánnyival odébb", - nagyon más, eltérő világ, más ország, más, illetve részben hiányzó tradiciók -, ellenben, miután épp az épülő New York, a helyszín, mely város, pont azt igényli, amit a sorozat hibátlanul nyújt, felesleges "intellektuálisan" kritizálni. Aláírom, a Downton szerteágazóbb, sokkal mélyebb, a fent s a lent világába, esszenciálisabb betekintést nyújt. DE, az egy másik sorozat! Ez a "látszatvárosról szól", mely egymagában ötvözi a "magas" kultúrát, az elképesztő gazdagságot, a pénzügyi világ központját, a mérhetetlen szegénységet, nyomort, bűnözést, s a szájtáva bámult, csodás kulisszákat. Valljuk be, kinek ne lenne álma, az "empire" tetetejéről rápillantani, e zagyván zűrzavaros, ámde mégis vonzó, multikulturális városra. A film centrumában, a feltörekvő pénzügyi elit, s az én "egy hajóval előbb érkeztem" arisztokrácia, sznob harca. Persze az "arisztokrácia" szót, Amerika kapcsán, kicsit vicces emlegetni. De a Mayflower, az a Mayflower! Nekik, ez a "rövid történelmi múlt" jutott. Ebből épitkeznek. Az emberi kisszerűség pedig, felülmúlhatatlan! Christine Baranski, s Cynthia Nixon - ki az egyetlen, aki valóban komolyan értékelhető színésznő a Sex and the City-ben - annyira szórakoztató, s hibátlan ebben a rájuk szabott szerepben, amennyire, az csak lehetséges. Hátukon cipelik a sorozatot. A díszletek, a kosztümök, az operatőri munka, a látványvilág..., az pedig egyszerűen lenyűgöző..., olyan new-york-i! Aki szerette a "Downtont", élvezettel fogja nézni, ezt is, mégha, tényleg, kicsit felszínesebb mód közelít az emberi sokszínűséghez, mint a nagy előd. Bátran ajánlom! Sorozat szintjén, mínőségi s szórakoztató darab!
|