Peter Dinklage-t a Trónok harca sorozat örök időkre ismertté tette, és nem is érdemtelenül, zseniálisan jó karakter volt, aki oroszlánrészt vállalt a sorozat sikeréből. Veszélyes dolog ugyanakkor ez, mert az embert beskatulyázzák és utána sokkal nehezebb a közönséggel elfogadtatnod magad, így járt ezzel Daniel Radcliffe is például. Mindenesetre a Cyrano megint egy olyan mozi, amire magamtól biztos nem ültem volna be a moziba... ja nem is, mert csak HBO-n láttam, szóval akkor a fotelba. De hát karácsonykor az ember megnéz olyat is, amit amúgy messze elkerülne, pláne ha kedveskedni szeretne a párjának a filmválasztáskor. Így kerültem a mozi közelébe, és 10 perc után féltem, hogy bajok lesznek, ugyanis az éneklős-beszélős elbeszéléstől feláll a szőr a hátamon. Azt nem mondanám, hogy végül üde meglepetésként ért amit láttam, de annyira nem is fogom elhordani, mint ahogy azt 7-8 perc nézése után magamban jól elterveztem. Elég bárgyú kosztümös film, és nem tehetek róla, de az ilyeneket nem bírom, és be kell lássam, hogy Peter Dinklage miatt volt annyira élvezhető számomra, hogy végignézzem. A drámai vonal egész jól működik szerintem, amúgy más nem nagyon, de ez elég ahhoz, hogy egyszer nézhető romantikus-drámává formálja a produkciót. Hogy Golden Globe díjra jelöljék, hát nem tudom... de annyi szent, hogy voltak értékes pillanatok és a morgós éneklés is egész jól állt hősünknek. De azért ettől vannak sokkal-sokkal jobb romantikus kosztümös filmek, bár én azokat is messze elkerülöm.
|